A zsebpénztől a bankszámláig – Így tanítsd pénzügyekre a gyerekedet

–

Mindig is úgy gondoltam: a gyerekek pénzügyi nevelését nem lehet elég korán elkezdeni… Reméltem, hogy ha figyelmet fordítok erre, ők már jóval korábban fognak tudatosan hozzáállni az anyagi dolgaikhoz, mint a mi generációnk. Hogy az én érdemem-e vagy sem (szeretném azt hinni, hogy részben igen), nem tudom, de ma már mindkét utódom felelősségteljes felnőtt lett, önálló fizetéssel, saját bankkártyával, akik különböző digitális eszközökkel megtakarítanak, költenek, terveznek a jövőre, miközben a mának is igyekeznek élni. Most összegyűjtöttem, mi az, ami nálunk a családban bevált – hátha te is tudsz belőle ötleteket, szempontokat meríteni.

Kicsi gyerek, kicsi zsebpénz, kis adagokban

Onnantól, hogy nagy vonalakban tisztában vannak a számokkal, szerintem el lehet kezdeni zsebpénzt adni a gyerekeknek. Persze ez eleinte egy egészen aprócska, szimbolikus összeg, amit hetente kapnak meg, és ők dönthetik el, mire költik. Nagyon fontos, hogy ebben semmiképp se irányítsuk őket – még ha tapasztalból mondom, olykor csábító is lenne –, tényleg vehessék meg belőle azt, amit csak szeretnének (és tudnak), akkor is, ha nem értesz feltétlenül egyet a választásukkal. Hiszen csak így érezhetik meg a pénz birtoklásának korlátait és lehetőségeit.  

Aztán ahogy nődögélnek, úgy lehet egyre nagyobb az összeg, és lehet egyre komolyabb célja is.

Hiszen iskolás korban már tudnak a gyerekek tervezni, és akár gyűjteni is valami nagyobb, vágyott dologra. Fontosnak tartom, hogy ne kapjanak meg mindent azonnal, amin megakad a pillantásuk, sőt. Az ő örömük is nagyobb lesz, ha némi várakozás és álmodozás után jutnak csak el a kiszemelt tárgyig, élményig. Arról nem is beszélve, hogy az idő sokszor arra is lehetőséget biztosít, hogy átgondolják: valóban szükségük van-e arra a bizonyosra… vagy azóta valami másra kezdték el a fogukat fenni?  

A pénzügyi nevelésre remek alkalmat szolgáltat az iskolakezdés is. Fontos, hogy a gyerek lássa, mi mennyibe kerül, mi a különbség egy kacifántos, ám jelentősen túlárazott füzet, és egy, a célnak ugyanúgy megfelelő, de olcsóbb verzió között. Így arra is nagyobb az esély, hogy jobban fog rá vigyázni, és nem kell az egész drága miskulanciát október első hetében újra megvásárolni. Jó taktika lehet „lefordítani” az egyes holmik árát olyan tételekre, amit a gyerek is ért: ez a füzet két gombóc fagylalt, az azonban öt. Vajon biztosan megéri-e a drágábbat venni?

Nagyobb gyerek, nagyobb felelősség

A saját életemből is pontosan emlékszem, mennyire élveztem az éveim számával egyenes arányban növekvő függetlenséget, tudást, tapasztalatot. Ez a pénzügyekre is vonatkozhat. Ha a gyerekek már önállóan járnak iskolába, nyugodtan megvehetik maguk a bérletüket vagy a tízórait (ebben az esetben azért érdemes átbeszélni, mi az, amit dietetikai szempontból mindketten megfelelőnek tartotok, nehogy féktelen édességevés legyen az eredetileg sajtos kiflinek tervezett étkezésből). Így megtanulják azt is, hogyan vállaljanak felelősséget a maguk dolgai iránt. Kamasz gyerekek már a fodrászukat is intézhetik maguk – mind anyagi, mind szervezési szempontból.

Gimnazistáknál bátran lehet havi adagokban adni az apanázst, így megtanulhatják azt immár „felnőttesen” beosztani, de elkezdhetnek ismerkedni a takarékoskodás fogalmával is.

Fő a biztonság!

A mai világban a pénzügyi edukációnak feltétlenül része kell, hogy legyen az is, hogy beszélgetünk a gyerekekkel arról is, hogyan tudják elkerülni, hogy online csalás vagy adathalászat áldozataivá váljanak.

Ezzel együtt fontos, hogy ne ijesszük el őket a digitalizációtól a pénzügyek terén sem. Hiszen rengeteg olyan eszközt és technikát kínálnak, amik pénzügyileg is megkönnyítik az életünket.

Ne legyen otthon tabutéma a pénz!

Érdemes a családi kassza terén is nyíltan beszélgetni a gyerekekkel. Elmagyarázni nekik, mik a rendszeres költségei az otthonotoknak, az életeteknek, illetve ha egy nagyobb pénzügyi döntés előtt álltok, abba is bele lehet őket vonni. Nyilván nem kell őket agyonterhelni minden részlettel vagy nehézséggel, de jó, ha átlátják, miből van az áram, a vacsora, egy tábor vagy az új családi autó.

A saját példádon keresztül azt is meg tudod mutatni, hogyan lehet takarékoskodni, tervezetten félretenni valamilyen célra, miről és hogyan érdemes lemondani azért, hogy valami nagyobb álom teljesülhessen.

A saját számlával rendelkező ifjú padawan

A gyerekeknek már saját bankszámlájuk is lehet! Így már fiatalon megtanulhatják a tudatos pénzkezelés alapjait: mit jelent a bankkártya, hogyan tudják használni, miből áll a számlavezetés, de valós élethelyzeteken keresztül gyakorolhatják a költségvetés-tervezést, a kiadások nyomon követését és a megtakarítást is. Mindezt úgy, hogy közben biztonságban vannak, hiszen 18 éves korukig a szülők figyelemmel kísérhetik gyerekük költéseit, tranzakcióit, és limitbeállításra is van lehetőség. Az OTP Junior számlanyitásért most ráadásul 20.000 Ft is járhat: 12-13 éves gyerekeknek közvetlenül a bankszámlájukra, 14 év felett, a számlához kapcsolódó Perselybe írják jóvá az összeget. Az OTP-nél bankoló szülők pedig már az OTP MobilBankon keresztül is megnyithatják gyermekük bankszámláját, egészen 18 éves korukig. 14 éves kor alatt a gyermek jelenléte sem kell hozzá, 14 és 18 év között a szülő és a gyermek mobiljára is szükség van a számlanyitáshoz.

Digitális persely, kerekítve takarékoskodás

A 14 éves kortól igényelhető saját MobilBank jó pár remek funkcióval segíti a gyerekeket a pénzügyi tudatosság elsajátításában. Ilyen például az automatikusan működő Persely funkció, mely, ahogy a neve is mutatja, a megtakarítást segíti elő azzal, hogy minden hónapban elkülönít egy előre meghatározott összeget a számlán – ehhez különböző célokat is hozzá lehet rendelni. Bónusz: be lehet rajta állítani a kártyás vásárlások felkerekítését, ami azt jelenti, hogy a kártyás vásárlások összegét a bank automatikusan felkerekíti, a különbözetet pedig félreteszi a kiválasztott perselybe – díjmentesen. Meg lehet adni, hogy 100 vagy 1000 forintra kerekítsen, sőt, ha többet szeretne valaki gyűjteni, akár meg is többszörözheti a felkerekített összeget. Mindezt elég egyszer beállítani, és már működik is magától.

A Számlabontó a költések kategorizálásában segít,

de van Kiadásfigyelő is. Ez utóbbi szembesíti az embert azzal, hogy mire, mennyit költ havi szinten – amire szerintem kortól függetlenül érdemes mindenkinek időről időre ránéznie. 

Lehetőség van egyéni kategóriák létrehozására is, de azt is megtudhatod, hogy többet vagy kevesebbet költöttél-e a korábbi hónapokhoz képest.

Fiala Borcsa