A test olyan, akár egy zenekar. Időnként újra kell hangolni – így lesz a hangokból terápia

–

A metróaluljáróban várakozom, tömeg gyűlik a peronon. Noha napi szinten használom a tömegközlekedés valamely formáját, még 10 év fővárosi lét után sem sikerült teljesen hozzászoknom. Zavar a földalatti tér bezártsága, a hozzám csapódó táskák, a siető-lökdösődő utasok – a tenyerem izzadni kezd és a pulzusom is rakoncátlankodik. Nagy levegőt veszek, leengedem a vállam, jól ismerem már ezt. A fülembe dugom a headsetet, és miközben a légzésemre koncentrálok, elindítom a kedvenceket tartalmazó lejátszási listám. Külön válogatásom van ezekre a helyzetekre, jól bevált elemekkel. Nem is kell hosszan várni, a dalszöveg és a dallam komfortos ismerőssége végigsöpör a testemen, a kedvenc szövegeimet dudorászva haladok végig a vonalon – csakúgy, mint a többi ezer meg ezer utas, aki a zenébe kapaszkodik egy nehéz hétfő reggelen.

Az, hogy a zene képes megváltoztatni a hangulatot és a testérzeteket, széleskörűen ismert tény és egyben bevált gyakorlat – elég csak megfigyelni a magánrendelőkben szóló lounge zenét, a konditermekben lüktető, energetizáló technót vagy a repülőgép direkt relaxációra tervezett összeállítását. Arról azonban talán kevesebb ismeretünk van, pontosan mi történik ilyenkor a szervezetünkben.

Semmi más, csak egy kis fizika

A fent leírt folyamatok bármelyike elképzelhetetlen lenne három roppant egyszerű, de nagyon fontos komponens nélkül: az első a hang forrása, a második a levegő molekulái, a harmadik pedig a dobhártyánk. Amikor ugyanis egy tárgy hangot ad ki, a levegő molekulái egymáshoz ütődve rezgést keltenek, ezzel hanghullámot hoznak létre, majd ezek másodpercenkénti rezgésszáma határozza meg a frekvenciát, ami elér hozzánk. Az emberi fül 20 Hz és 20 000 Hz közötti frekvenciákat képes érzékelni – a skála alsó határán a mélyebb, magasabb határán pedig a magasabb hangok foglalnak helyet. Csak viszonyításképp, hogy könnyebb legyen elképzelni:

20 Hz körül mozog például egy olyan óriási harang rezgése, amit sokszor már inkább fizikailag érzünk, mintsem hallunk, az emberi beszéd általában 1000 Hz tartományába esik, ha pedig sziszegő hangokat adunk ki, az már 4000 Hz körül mozog.

Az emberi hallás felső határát jelölő 20 ezer Hz olyan magasan sípol, hogy gyerekként még halljuk, felnőttként viszont már nem!

Na de, visszatérve az eredeti csapásirányra, épp a fülnél tartottunk: a hangok, amik eljutnak hozzánk, berezgetik a dobhártyát, ami folyadékot mozgat a belső fülünkben. Ez meghajlítja a sejtek szőrszálait, amelyek idegi impulzusokká alakítják, és az agyunkig juttatják a rezgéseket. És itt jön a lényeg:

ezek az impulzusok az agyon keresztül idegi hálózatokon haladnak át, amelyek erős érzelmeket és emlékeket idéznek fel – így azonnali hatást gyakorolnak a hangulatunkra, a viselkedésünkre vagy akár a fizikai állapotunkra.

Így tehát, amikor azt mondjuk, a zene terápiás hatással bír, az cseppet sem túlzás: a hangrezgés testileg és lelkileg is hat, pláne, ha szakmai kezekbe kerül. 

Bármilyen ezón is hangzik: energia vagy

John Beaulieu zenész, hanggyógyító, tanácsadó pszichológus és naturopata orvos úgy fogalmaz: az érzelmek és a hangok egyaránt a mozgásban lévő energia különböző formái, és mindegyiknek megvan a maga frekvenciája. A pszichológiában ezt érző hangnak (feeling tone) nevezik, és bár elsőre kissé ezoterikusan hangozhat mindez, itt kizárólag tudományosan megalapozott jelenségekről van szó. Gondoljunk csak Einsteinre és az ő felismeréseire: voltaképp a világ minden eleme változó energia, mi pedig sejtszinten reagálunk azokra a rezonanciákra, amik körbevesznek bennünket – még ha ez az esetek nagy részében nem is tudatosodik.

A hang és a zene hatása gyakran a tudattalanban csapódik le, megváltoztatva a test rezgéseit: megeshet, hogy elsőre nem is értjük, miért kelt bennünk feszültséget például egy bizonyos dallam, és miért nyugtat meg egy másik – holott ezek tudatosításában és aktív használatában fontos terápiás és önismereti lehetőség rejlik. Mert noha ezen a téren óriási egyéni eltérések figyelhetők meg – hisz mind más hangélményeket hordozunk magunkkal –, van néhány általános igazság.

Ilyen például az, hogy a C és a G az emberek nagy részére megnyugtatóan hat, ugyanis állítólag a Föld magjának frekvenciájával rezonálnak, éppen ezért a hangterápiás folyamatban rendszeresen használják őket együtt világszerte.

A hang- és zeneterápiát ma már világszerte alkalmazzák

Az elmúlt években a tudomány rengeteg pozitív hatást vélt felfedezni a zene gyógyító erejében, és egyre szélesebb körben alkalmazzák a zene- , az ének- és hangterápia különböző formáit. Csak az idei évben bizonyította kutatás, hogy

• a csoportos zenélés és éneklés növeli a dopaminszintet és csökkenti a szorongást, erősíti a társas kötődést és az agyi rugalmasságot,
• alkalmas a fájdalomcsillapításra, pláne, ha a beteg tempójával azonos sebességű zenét játszanak le – ez a felfedezés pedig új utakat nyithat a krónikus fájdalom kezelésében,
• a rendszeres zenélés és éneklés lassíthatja, sőt akár megelőzheti a demencia kialakulását, és csökkentheti az Alzheimeresek nyugtalanságát. A résztvevők körében javult a memória, a koncentráció és az általános kognitív teljesítmény is, különösen idős korban.

Korábbi felmérések rámutattak arra is, hogy zenehallgatás hatására nőhet a szürkeállományunk, javulhat a rövidtávú memóriánk, javulhat az alvásminőségünk, és csökkenhet a vérnyomás és a stresszért felelős kortizol szintje.

A területen belül pedig egyre innovatívabb módszerek jelennek meg. Noha ezek egy részére még sok kutatás vár, már teoretikus szinten is nagyon érdekes például a vibroakusztikus terápia (VAT), amely egy beépített hangszóró eszköz segítségével alacsony, általában 30–120 Hz frekvenciájú szinuszhullámot juttat a testbe, ezáltal nyugtató, relaxáló hatást idéz elő. Bár nem használják még széles körben, az eddigi eredmények bizalomra adnak okot. Egy finn tanulmány szerint a VAT csökkenti a stresszt krónikus fájdalommal küzdő betegeknél, és hatására a páciensek érzelmileg ellenállóbbá váltak a fizikai szenvedéssel szemben.

Emellett, egy másik új tudományos elmélet szerint a hangfrekvenciák növelik a szervezetünk természetes nitrogén-monoxid-termelését, ami magyarázatot adhat arra, hogyan enyhíti a hang a stresszt és serkenti a vérkeringést. A nitrogén-monoxid egy kulcsfontosságú jelzőmolekula a szív- és érrendszerünkben: amikor a sejtjeinkben termelődik és felszabadul, az erek kitágulnak, javul a véráramlás és a sejtek élettartama. Ez a mechanizmus magyarázhatja a hang lazító hatását is.  

Kisebb tanulmányok kimutatták, hogy hangfrekvenciák – akár hangvillából, akár dúdolásból származnak – nitrogén-monoxid-felszabadulást idéznek elő a szervezetben, és bár még rengeteg felfedezésre váró kérdés van a témában, most már egyre több helyen alkalmazzák és fogadják el ennek relevanciáját. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) többféle metodika alkalmazását is engedélyezte a fájdalomcsillapítás, a keringés és a mozgékonyság javítására – például a Next Wave® PhysioAcoustic rezgő hanghullámú kütyüit terápiás eszközöknek minősítette. 

Az egyszerű hangtól a csoportos örömzenéig

A művészetterápia egyéb ágaihoz hasonlóan a zene terén is megkülönböztetünk passzív és aktív módszereket. Míg a passzív során a résztvevők a befogadói oldalon maradnak, és már elkészült zeneműveken, mások által kiadott hangokon keresztül kapcsolódnak az érzéseikhez, addig az aktív gyakorlásnál ők maguk állítanak elő hangokat, zajt vagy akár zenét. Az eddigi tapasztalatok mentén mindegyik metódus hatékonynak bizonyul, noha eltérő módokon stimulálják a pácienseket. A korábban említett John Beaulieu hangvillákat, dobokat, kézzel készített húros hangszereket alkalmaz a pácienseivel, ügyelve arra, hogy ne váljon belőle zene – hiszen míg a zene erős önéletrajzi asszociációkat hívhat elő, addig a hang semleges marad – így ő kizárólag a rezgéssel és a frekvenciával dolgozik. Emellett, az ő nevéhez fűződik a BioSonic Repatterningó módszer megalkotása is: a terapeuta hangvillák meghatározott frekvenciáinak használatával segíti a test és az idegrendszer harmonizálását, ezzel segítve a sejtek regenerációját, a stresszcsökkentést és a mélyrelaxációt. 

Vele szemben Laura Inser, a világ egyik legkeresettebb hangterapeutája gongot, ütő- és fúvós hangszereket, tibeti és kvarckristály hangtálakat von be a gyakorlataiba: ő a zenét ősi bölcsesség-gyakorlatokkal ötvözi, melyeket különféle kultúrákból merít, annak érdekében, hogy a kliensei megdolgozhassák és elengedhessék régi emlékeiket.
„Az emberi test olyan, mint egy zenekar” – mondja.

„Minden egyes sejtünk a saját frekvenciáján rezeg, és kölcsönhatásba lép más sejtekkel. Néha gyönyörű harmóniahelyek jönnek létre, ahol minden részünk együtt rezonál. Máskor azonban egyes részek »elhangolódnak«, és disszonancia, illetve zavarok keletkeznek.”

A mentális egészség ápolása pedig véleménye szerint annyit tesz, hogy ezeket az összetevőket összhangban tartjuk.

Egy magyar zeneterapeuta, Kemény Viktor a saját hangadást preferálja a foglalkozásain, és olyan hangszereket ad a kliensei kezébe, amikkel laikusként, a hangszer ismerete nélkül is spontán, játékos módon élvezhetik a zenélés önismereti és stresszoldó hatását.

„A zene mindig kommunikál valamit. Akár hallgatjuk, akár mi magunk alkotjuk meg, a segítségével megmutathatjuk, kik vagyunk és milyen állapotban vagyunk.

Ha közösségben zenélünk, vagy csak elmegyünk a barátainkkal egy koncertre, megélhetjük a zenén keresztüli kapcsolódás élményét, annak közösségépítő funkcióját. Ezek által a mögöttes lelki tartalom átadhatóvá, kifejezhetővé válik, ennek pedig fontos feszültségoldó funkciója van” – mondja el, hozzátéve: a zene affektívan hat, egyaránt képes az érzéseink kifejezésére, felerősítésére vagy épp lecsillapítására. Emelett, fiziológiai szinten is összehangolja az embereket, így közösségi élményt vagy akár csoportos flow-t idéz elő.

„Amikor a zenészek interaktálnak egymással, gyakorlatilag belehergelik egymást egy flow-állapotba, amiben beszűkül a fókusz, és képesek vagyunk feloldódni az adott cselekményben az aktív kapcsolódáson keresztül.”

Hogy hogyan érdemes elindulni ezen az úton? Nos, amennyiben van a tarsolyodban olyan dal, amit kifejezetten nehéz pillanatokban, vagy épp a hangulatod fokozására használsz, már elindultál. Ha stresszes helyzetekben dudorászással nyugtatod meg magad, már alkalmazod a hangterápia egy formáját. Ha koncerteken engeded ki a gőzt, szintúgy. Ha viszont szeretnéd professzionálisabb és tudatosabb szintre emelni a gyakorlást, szerencsére Magyarországon is egyre több lehetőség vár rád. Hangfürdőre, zeneterápiára és terápiás énekfoglalkozásra egyaránt elmehetsz, de akár tanulhatod is a módszert egyetemi keretek között. Az első lépés azonban mindig a befelé figyeléssel kezdődik: a mai napodhoz például milyen dalt társítanál?

Takács Dalma