„Sokszor még vizet nyelni is nehéz volt” – Egy Lyme-kórral élő lány gyógyulástörténete

–

Hol volt, hol nem volt, volt egy Lyme-kórt hordozó kullancs.

Volt is, mert megcsípett egy fiatal lányt, de nem is volt, mert nem látták. Azt, hogy baj van, lassacskán észrevették ugyan, ám az apró, de annál nagyobb galibát okozó kullancsot, és a betegsége okát, a borrelia baktériumot, amit hordoz, nem. Így nem is tudták megfelelően gyógyítani.

Talajvesztetten

A lány sokáig szenvedett, mintha kicsúszott volna a talaj a lába alól, szó szerint. Nem értette, miért nem sikerül úgy mozognia, beszélnie, írnia, tanulnia, mint azelőtt. Pedig próbált szorgosan tanulni, de nem ment. Iskolatársai és az idegenek is sokat csúfolták, mivel lehalkult a beszéde, merev, riadt lett az arckifejezése, és görnyedten járt. A 10 éves lány nem tudta, miért csúfolják, miért nevetnek rajta.

12 éves korában kivették a szülei az iskolából a betegsége miatt, amit nem tudtak beazonosítani sem a pszichiáterek, sem az egyéb orvosok. Próbált otthon, magánúton tanulni, de az sem ment ekkor már. Még felkelnie is nehéz volt egy idő után. Feladta. Úgy gondolta, ha úgysem megy semmi, nem erőlteti. Megnézi, milyen mély a nyúl ürege, hadd lebegjen ebben a nála hatalmasabb, örvénylő valamiben. 

Képességeit nézve egy kisgyerek szintjére került.

Próbált kikecmeregni a felszínre, de akkor már nem ment. A lábai is elerőtlenedtek. A fején mintha egy sisak lett volna, ami elválasztotta a külvilágtól és valódi önmagától. 

A lélek is megbetegszik

Egyre erősödő pánikrohamai, hangulatingadozásai lettek. Igyekezett az olykor fájdalmas szorításon túl ellátni, a pókhálószerű fénybe kapaszkodni, hátha lesz jobb is. Hátha megérti: ami vele történik, annak is van értelme az élet nagy egészében. Közben egyre inkább érezte, hogy minden jóval több energiabefektetésbe kerül, mint korábban. Sokszor még vizet nyelni is nehéz volt, olyan görcs- és gombócszerű érzés volt a torkában. 

Az amúgy szelíd, csendes lánynak olykor erős dühkitörései lettek. A harag, a megfelelni vágyás, a szeretet, a megadás, a tehetetlenség furcsa, folyton váltakozó koktélja miatt már a lelke is kezdett padlót fogni. Ráborult a csend. 

A szülei mindig támogatták, de előfordult, hogy ők is elkeseredtek. Vitték orvostól orvosig, mindent megpróbáltak, hogy kiderüljön a baj oka, hogy segíteni tudjanak a lányukon. Ő pedig belül magát okolta az állapotáért. 

Elfogadás

Telt-múlt az idő, a lány lassan elfogadta a sorsát. 17 éves lett.

Az apja erős hite a gyógyulásban és az anyja áldozatos gondoskodása segített abban, hogy megpróbáljon a felszínen maradni.

Elkezdett újra tanulni. A maximalizmusát kénytelen volt elengedni, annak is örült, ami valahogy, de sikerült. Elvégezte a gimnáziumot magántanulóként. Azt érezte, végre megtartja őt valami, a betegségnél nagyobb erő. 

Megoldás

Végül egy allergiavizsgálat során kiderült, hogy Lyme-kór borrelia kórokozója jelen lehet a lányban. A vizsgálatot végző orvos továbbküldte a lányt egy specialistához, aki vértesztet csinált. A gyanú bebizonyosodott: masszív neuroborreliája van, a baktérium az idegrendszerét támadta. A doktornő antibiotikumkúrákkal és biorezonanciás géppel is kezelte. A lánynak fokozatosan javulni kezdett az állapota, a hangulata is jobb lett, az elméjéről a köd kezdett felszakadozni.

A reménysugarat már nemcsak érezte, látni is kezdte. 

Két év kezelés után majdnem teljesen visszatért a felfogóképessége. Javulásában, úgy érezte, a jóga is sokat segített. Végül elvégzett egy kertésziskolát, és a természetgyógyász, fitoterápiavizsgát is letette. Érdekelte a természet és az egészség, a gyógyítás. Nemcsak önmaga miatt, másoknak is segíteni szeretett volna, továbbadni másoknak is azt az erőt, ami nem hagyta, hogy feladja. 

Új élet

Teljesen átértékelődött benne, mi az, ami számára igazán fontos. Többet kezdett beszélni, nyitottabb személyiség lett, jobban ki tudta fejezni a szeretetét. Az érzelmeit pozitívabb szemlélettel élte meg, minden apróságnak jobban tudott örülni, hálát adni. Már nem a teljesítmény és a külvilág elismerése volt az első helyen számára, hanem az, hogy önmagával és a világgal barátságban legyen. 

Elkezdett terápiás céllal is írni, hogy megfejthesse, kibeszélhesse a gondolatait. A sokáig fel nem ismert, nem kezelt Lyme-kór miatt a gyógyulás is lassabb folyamat, és a lány talán teljesen már sosem lesz olyan egészséges, mint előtte. Olykor szomorú volt emiatt, de érezte: a kullancs is segítette őt néhány dologban. Hiszen a betegség és a gyógyulási folyamat tanította meg a lányt és családját jobban szeretni, és hálásnak lenni az élet apró, de annál fontosabb áldásaiért.

WMN szerkesztőség