–

Epidemiológiai gyorstalpaló

A Lyme-kór onnan kapta a nevét, hogy 1975-ben a Connecticut államban található Old Lyme városában írtak le először egy, akkor főként gyerekeket érintő, ízületi gyulladással járó járványt. A gyulladást a legtöbb esetben jellegzetes, kokárdaszerű bőrtünet előzte meg. Pár évvel később, 1982-ben azonosította a betegség kórokozóját Willy Burgdorfer, ezért is nevezik a baktériumot Borrelia burgdorferinek. Becslések szerint a kullancsok mintegy 12–20 százaléka terjeszti a fertőzést. Az Egyesült Államokban a biztosítótársaságok felmérései szerint 2010 és 2018 között körülbelül 476 ezer Lyme-kóros esetet diagnosztizáltak. Nálunk ez az érték a KSH adatai alapján ugyanerre az időszakra 13146 eset, ami nagyságrendileg hasonló, hiszen az USA népessége körülbelül 37-szerese Magyarországénak. Tavaly idehaza 1213 Lyme-kóros esetet azonosítottak, többségüket a nyári hónapokban. Most van itt a kullancsszezon, de az év többi részében is érdemes körültekintőnek lenni. 

Nem mindig könnyű diagnosztizálni

Az Országos Epidemiológiai Központ leírása szerint a Lyme-kór legjellegzetesebb tünete a vándorló bőrpír, amely az esetek 60–80 százalékában, minimum 48 óra lappangási idő után, általában 7–10 nappal a kullancscsípést követően jelenik meg a csípés helyén. A bőrelváltozás kis kerek foltban kezdődik, középen halványulva gyűrűt formál.

Igen ám, de ez azt is jelenti, hogy az esetek 20–40 százalékban egyáltalán nincs bőrtünet, ami felhívná a lehetséges fertőzésre a figyelmet. További nehézséget okozhat, amikor van ugyan bőrtünet, de azt nehéz észrevenni, például azért, mert a fejbőrön, a haj takarásában található. 

A bőrtüneten kívül viszont a Lyme-kórnak elsősorban olyan szimptómái vannak, amelyek nem specifikusak erre a fertőzésre, így könnyen más okoknak tulajdoníthatók. Ezek közé tartoznak a jellegzetes influenzaszerű (vagy Covidra emlékeztető) tünetek, mint a láz, gyengeség, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom. Előfordulhat nyirokcsomó-duzzanat, ritkább esetekben zsibbadás, végtagfájdalom, perifériás ideggyulladás, szívpanaszok vagy bénulás. Magát a fertőzést vérvizsgálattal lehet azonosítani. Fontos, hogy vizsgálatot ne túl hamar végezzék el, hogy az antitesteknek legyen ideje kifejlődni. Gyorstesztekkel diagnózis nem állítható fel, így tünetek esetén mindenképp érdemes orvoshoz fordulni. Ha időben felismerik, a betegség szájon át szedett antibiotikumokkal jól gyógyítható.  

Az anyaságban a legnagyobb tabu nem nevelési kérdés – Hanem az, amikor az anya elköltözik a családtól

WMN Life – 2022. július 7. – MZS

 

Hasonló, mint a long-Covid

Az eddigiek alapján felmerülhet bennünk a kérdés: hogy jön ide a pszichológia? Két fő szempont merül fel, amelynek kapcsán a lélektannal foglalkozó szakemberek nagyon is tudnak segíteni a Lyme-mal fertőzött személyeknek. Az egyik, hogy amerikai adatok szerint a betegek mintegy 10–20 százaléka számol be fáradtságról, rossz közérzetről, ingerlékenységről, memóriazavarokról, és agyi ködről akár egy évvel az antibiotikumos kezelés befejezését követően is. Ez a jelenség nagyon hasonló ahhoz, mint amit a long-Covidnál tapasztalunk (erről korábban írtunk ITT). A pontos háttérmechanizmus a Lyme esetében is ismeretlen, valószínűleg a gyulladásos folyamatok miatt maradnak vissza tünetek. 

A Columbia Egyetem és a Koppenhágai Mentális Egészségügyi Kutatóközpont közelmúltban publikált tanulmánya pedig azt is kimutatta, hogy:

azoknál, akiket Lyme-kórral diagnosztizáltak, 28 százalékkal magasabb a mentális zavarok előfordulási aránya, illetve kétszer valószínűbben kísérelnek meg öngyilkosságot, mint azok, akiket nem ért ilyen fertőzés.

A Lyme-kór tehát rövid és hosszú távon is pszichés, illetve idegrendszeri tünetekhez vezet, amelyek enyhítésében támogatást nyújthat a pszichológus, ahogy abban is, hogy a környezet valós problémaként fogadja el ezt a helyzetet. Fontos ugyanis hangsúlyozni, hogy hiába nem tudjuk ezeknek a tüneteknek az okát, attól még valóságosak: a személy szenved tőlük, az életminősége romlik.   

Az abortusz akkor a legveszélyesebb, ha tiltják vagy megbélyegeznek miatta

WMN Life – 2022. július 6. – MD

 

Előbb találkozhat vele pszichológus, pszichiáter

Még bonyolultabb a helyzet, amikor valakinek diagnosztizálatlan Lyme-betegsége van. Nem észleli a kullancscsípést, nincs kokárdaszerű bőrpír, vannak viszont szorongásos zavarokra, depresszióra emlékeztető pszichés tünetek, nagyfokú fáradékonyság, alvási nehézségek, illetve olyan testi szimptómák, amelyek más esetekben lelki eredetűek is lehetnek. Teljesen érthető, hogy a személy saját indíttatásból, vagy a környezete bátorítására az alap orvosi kivizsgálások után pszichológus segítségét veszi igénybe. 

Viszont ha sem az orvosok, sem a pszichiáterek, pszichológusok nem zárják ki a Lyme-kór lehetőségét, akkor könnyen zsákutcába juthat a kezelés, és fokozódhatnak a problémák – mint a bevezetőben említett történetben. A kérdés már csak az: mikor gyanakodjon a pszichológus, hogy Lyme-betegség állhat a kliens tüneteinek hátterében? Ezzel kapcsolatban jelent meg idén márciusban egy tanulmány a Practice Innovations című szaklapban. A szerzők olyan pszichológusok, akik évtizedek óta foglalkoznak Lyme-kóros páciensekkel. Tapasztalataikat az Amerikai Pszichológiai Társaság is igyekszik minél több helyre eljuttatni, hogy még inkább növelni lehessen a betegséggel kapcsolatos tudatosságot a rendelők falain belül és azon kívül egyaránt. 

A fellépő tünetek hirtelensége

A tanulmány egyik szerzője Sheila Statlender pszichológus, akinek három gyerekénél nem vették észre hosszú időn keresztül az orvosok a Lyme-kórt még a ‘90-es években. Azóta mindegyik gyerek felépült, és teljesen jól van, de ez a tapasztalat motiválta Statlendert, hogy szakmai szempontból is foglalkozzon a betegséggel. Szerinte az egyik kulcstényező, ami gyanút kelthet, az a pszichés tünetek fellépésének hirtelensége. Vannak, akik először olyan pánikrohamra emlékeztető szorongást tapasztalnak meg, amely akár órákig is elhúzódhat.

Gyakori, hogy a levert hangulat mellett a személy hang- és fényérzékenységről, zsibbadásról, bizsergésről, ízületi fájdalmakról, valamint kognitív problémákról is beszámol. Ritkább esetben vizuális és auditív hallucinációk is megjelennek. 

A tünetek hirtelen fellépése gyerekek esetében is árulkodó lehet. Amikor egyszerre jelentkezik például súlyos éjszakai szorongás, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, és teljesítményromlás. Persze sok minden állhat a háttérben, de a Lyme-kór lehetősége is felmerülhet, főleg, ha a serdülő olyan régióban él, ahol gyakoriak a kullancsok által terjesztett betegségek, vagy többször volt az utóbbi időben kirándulni. Az is gyakori forgatókönyv, hogy a diákot viselkedési problémák miatt küldik szakemberhez, de ennek hátterében valójában az ingerek iránti fokozott érzékenysége áll: óriási túlterhelést jelentenek számára a zsúfolt iskolai folyosók vagy a villogó neoncsövek. 

A gyógyszerekre adott reakciók

A Lyme-kór lehetőségét akkor is mérlegelni kell, ha az illető sem a pszichoterápiás, sem a gyógyszeres kezelésre nem reagál, nem javul számottevő módon a szorongása, a depressziója. Ilyenkor előfordulhat, hogy az antidepresszánsok és szorongásoldók azért nem hatnak, mert Lyme-fertőzés áll a háttérben.

Szakemberként lényeges felfigyelni arra is, amikor a kliens pszichés tünetei azért változnak meg, mert más fertőző betegségeire kezd antibiotikumot szedni.

Egyébként ez a változás fonák módon gyakran pont a tünetek átmeneti súlyosbodása. Ezt a folyamatot a szifilisz esetén (amelynek szintén vannak pszichés szimptómái) Jarisch-Herxheimer-reakcióként írták le. Lényegében az történik, hogy a baktériumok kihalása közben különböző mérgek szabadulnak fel, ezért van az illető rosszabbul.  

A Lyme-kórra jellemző szorongás

A tanulmány másik szerzője, Brian Fallon, a Columbia Egyetem professzora azt is hangsúlyozza, hogy a Lyme-kór során fellépő pszichés tünetek különböznek attól, mint amit a nem fertőzött, de mentális problémákkal küzdő emberek tapasztalnak. Mire lehet itt gondolni? Talán a legfontosabb ismertetőjegy a szorongás hosszú időtartama és élessége anélkül, hogy a személy különösebb kiváltó okot észlelni tudna.

A Lyme-féle szorongásban az emberek gyakran intenzív, szinte megállás nélküli, nagyon erős szorongást éreznek, ami már-már olyan, mint egy pánikroham. Ez az állapot rendkívül kényelmetlen és fárasztó, ezért nagymértékben megnehezíti a mindennapokban való működést.

Mit tehetünk? 

Rendkívül kétségbeejtő megélni, amikor valakinek régóta fennálló tünetei vannak, de semmilyen kezelés nem segít rajta igazán, és az orvosok vagy tanácstalanok, vagy egymástól várják a megoldást. Amikor a személy érzi, hogy a pszichés problémái mellett valami más is lehet a háttérben – de senki sem hisz neki. Minél tovább tart ez az állapot, annál súlyosabbak lehetnek a következmények: egyre kevésbé tudja ellátni a munkáját, elkopnak a társas kapcsolatai, romlani fog az életminősége. Nagyon fontos, hogy elejét vegyünk ezeknek a negatív folyamatoknak. 

Ennek egyik módja lehet, hogy amennyiben az illető pszichés tünetei hirtelen lépnek fel, a fentiekhez hasonló kombinációt mutatnak, egyes gyógyszerekre reagálnak, másokra viszont nem, illetve intenzív, órákig tartó, már-már pánikrohamszerű szorongás tapasztalható, arra felfigyeljünk,

és további kérdésekkel, végső soron pedig vérvizsgálat elvégzésével zárjuk ki a Lyme-kór lehetőségét. 

Egyébként pedig tegyünk meg mindent a kullancsokkal szembeni védekezésért. Használjunk kullancsriasztó szereket, adassuk be magunknak a kullancs okozta agyvelőgyulladás elleni védőoltást (ami nem a Lyme-kórra hat, ez két külön dolog). Erdei túrák alkalmával viseljünk hosszú ujjú, galléros felsőt, a nadrágunkat tűrjük a zokninkba. Válasszunk világos színű ruhákat, hogy könnyebben észrevegyük a kullancsokat. Kirándulás után ellenőrizzük a testünket, különösen a hónaljat, a fejbőrt, a könyök- és térdhajlatokat. 

  

Ha pedig belénk fúródott egy, minél hamarabb távolítsuk el.

Nagyon fontos, hogy ne kenjük be krémekkel, ne csepegtessünk rá semmit, mert az oxigénhiánnyal küzdő kullancsból több vírus juthat az ember szervezetébe (pánikszerűen „kiköpi” a kórokozót).

Vagy kullancskiszedő csipesszel, vagy a hüvelyk- és középső ujjunk segítségével fogjuk meg közel a fejéhez, a potrohát kerülve, és húzzuk ki. Ha a fej bennmarad, nem nagy probléma, de ha pár napon belül nem lökődik ki magától, el kell távolítani, mert gyulladást okozhat (mint minden idegen anyag). Bővebb információkat a Heim Pál Gyermekkórház honlapján találtok.  

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/rbkomar