–

„Az ember azért született, hogy utazzon. Az élet kalandja örömmel tölti meg a szívünket” – mondja dr. Brian Ramos neuropszichológus a National Geographic cikkében, ám egyből hozzá is teszi: ezt az élményt meg kell tanulni élvezni is, márpedig, ha a helyváltoztatás önmagában szorongást jelent számunkra, az nem lesz egyszerű. Az utazási kedv továbbra is magas – idén több mint 5 milliárd légiutassal számolnak világszerte –, a repülési szorongás viszont rengeteg embert érint, és akadnak, akik emiatt mondanak le a vágyott nyaralásról.

De mitől is félünk pontosan? 

Az aerofóbia, vagyis repülésiszony a repüléstől való extrém félelmet jelenti. Az érintettek gyakran súlyos szorongásos tüneteket, akár pánikrohamra jellemző tüneteket – pl. hidegrázás, szédülés, verejtékezés, magas pulzus, hányinger, légszomj – élnek át, és van, akire annyira bénítóan hat a frusztráció, hogy inkább lemond a légi közlekedés lehetőségeiről. A becslések szerint a lakosság 2,5–40%-a tapasztal szorongást a repüléstől, és mint a két határérték is sejteti, meglehetősen széles intervallumon mozog a félelem erőssége: míg az alacsonyabb értékek a diagnosztizált eseteket mutatják (tehát ezen emberek nagy része eleve küzd például generalizált szorongással), a magasabb számok az önbevallásos, enyhébb szorongókra utalnak.

A Cleveland Clinic szakemberei pedig arra is rámutattak, hogy a többség nem a zuhanástól fél leginkább, hanem a kontrollvesztéstől, a bezártságtól, a fel- és leszállástól, valamint a turbulenciától.

„Teljesen rá kell bíznod magad a személyzetre, hogy elvégezzék a munkájukat, és hogy a repülőgép kibírja az utat” – magyarázza Becki Apseloff klinikai pszichológus. „Nem lehet megállni. Nem lehet kiszállni. Márpedig az irányítás feladása rendkívül nehéz.”

A kutatásokból az is jól látszik, hogy a súlyos aerofóbia az esetek nagy részében más fóbiákkal is társul, mintegy következményként. Ilyen lehet az akrofóbia (magasságtól való félelem), az agorafóbia (a biztonságos tér elhagyásától való félelem), az antropofóbia (emberektől való félelem), a klausztrofóbia (bezártságtól való félelem), vagy a mizofóbia (kórokozóktól való félelem), amik, bár eltérő fóbiák, mindegyik triggere fellelhető a repülés közben. 

Szintén érdekes felfedezés, hogy a tünetek leggyakrabban a 17 és 34 év közötti korosztálynál jelentkeznek, amit a pszichológusok életkori sajátosságokkal magyaráznak. Véleményük szerint ugyanis ebben az időszakban a legtöbb ember fokozottan érzékeny az életminőségére és a jövőbeli lehetőségeire, és sokkal nagyobb rizikót jelent számára az „élete veszélyeztetése”. Ez egyébként Irvin D. Yalom híres pszichológus sokat emlegetett gondolatával is összecseng, aki szerint minden szorongás mélyén a halálfélelem áll – vagyis a félelem attól, hogy nem éltünk elég tartalmas életet, és előbb kell elbúcsúznunk a földi léttől, minthogy kiteljesedtünk volna. 

A tudás csökkentheti a félelmet

Öröm az ürömben azonban, hogy a problémával nem vagyunk egyedül, és mára rengeteg eszköz áll rendelkezésre, ha oldani szeretnénk a félelmünket. A későbbiekben ezeket sorra veszem majd, de még mielőtt belemennék, hadd térjek vissza a gondolathoz, miszerint a kontrollvesztés érzése fokozza leginkább a repülésiszonyt. A saját tapasztalataim ugyanis azt mutatják, hogy

minél jobban megértek valamit, minél jobban megismerem egy helyzet működését, annál magabiztosabb is leszek benne – és valószínűleg ugyanez a gondolat vezetheti azokat az embereket is, akik az aerofóbiájukat repülésszimuláción vagy pilótákkal készült interjúk hallgatásával igyekeznek oldani.

Ebből indult ki a Finnair légitársaság is, akik amellett, hogy relaxációs technikákat és mantrákat mutatnak az oldalukon, egy pilótával készült interjút is megosztottak a leggyakoribb kérdések mentén. Ezt most nem közlöm egy az egyben, de egy stewardess ismerősöm segítségével összegyűjtöttem belőle nektek a legfontosabb pontokat. Azokat, amiket talán ciki lenne megkérdezni, de mind gondolkodunk rajtuk. Szóval pár infó, ami segíthet, ha félsz a repüléstől.

  • A Germanwings-katasztrófa óta mindig minimum ketten tartózkodnak a pilótafülkében, és az ott jelenlévő személyek egyedül is képesek irányítani a gépet. A pilóták tesztelése szigorú és rendszeres: a folyamatos egészségügyi kontroll mellett évente kétszer, két napos szimulátoros vizsgán vesznek részt, ahol ismeretlen helyzeteket is modellezniük kell.

  • A légiforgalmi irányítók sosem dolgoznak egyedül, csak meghatározott ideig irányíthatnak, és esetükben is szigorúan szabályozott az orvosi alkalmasság. De amellett, hogy folyamatosan figyelik a képernyőjükön a légi közlekedést, van tartalék rendszer is: a gépen belül is zajlik a forgalomfigyelés, ami értesíti a személyzetet, ha egy másik gép, esetleg hegy közel kerül.

  • A furcsa zajok – például a „thrust reduction altitude”-nél hallható motorzúgás-változás, a futómű felhúzása, fékszárnyak mozgatása is gyakran kattogó, rázkódó zajjal jár, ahogy időnként a motor is hangosabb dolgozik. És ez mind teljesen normális.

A turbulenciát a levegő sűrűségének változása okozza, és noha ijesztő, teljességgel veszélytelen – voltaképp úgy kell elképzelni, mint egy kátyus utat, ahol időnként rázkódik az autó menet közben. A repülőgépek szerkezete úgy lett kialakítva, hogy nagy erőhatásokat is gond nélkül kibírjon, így a lökések nem tehetnek benne kárt – a stewardessek is leginkább a mozgolódó, becsatolás nélkül ülő utasok miatt szoktak aggódni.

  • A gép a viharok felett repül, így maximum fel- vagy leszálláskor találkozhat vele a gép – ez az oka annak, hogy időnként inkább késleltetik az indulást, vagy leszállás esetén divertálást választanak, így más helyszínen teszik le a járművet. 

  • Minden alkatrésznek legalább egy, de inkább két tartaléka van a gépen – bármi tönkremegy, az azonnal pótolható. 

  • A stewardessek képzettebbek, mint gondolnád: amellett, hogy komoly egészségügyi kiképzést kapnak – az epilepsziás rohamtól kezdve a szülésig bármilyen helyzetben helytállnak –, és évente frissítik és tesztelik tudásukat mentőorvosok segítségével, vészhelyzet esetén még akár a gépet is le tudják tenni! Szóval maradjunk annyiban, hogy nem esnek kétségbe egy pánikrohamtól – és egyébként hálásak is érte, ha az utasok mernek, tudnak segítséget kérni tőlük gond esetén.

Ha mindez nem lenne elég…

… akkor is van remény. Mára ugyanis számtalan olyan relaxációs módszer és stresszoldó technika vált ismertté, ami segíthet egy ilyen esetben, és a nagyobb gépeken akár a kihelyezett képernyőn is választhatsz magadnak ilyen programot. De még mielőtt eljutnál ebbe a helyzetbe, már akkor is érdemes megkezdeni a szükséges előkészületeket – dr. Charlotte Russell klinikai pszichológus, a The Travel Psychologist alapítója szerint például a legjobb eredményt az általános tanácsok és az egyéni kezelés kombinációja hozhatja, és ennek első lépéseként fontos feltérképeznünk, pontosan honnan is fakad a félelmünk. Ahogy ő látja,

a tudatosítás és stresszoldás első számú cálja nem az, hogy a kellemetlenséget teljesen semlegesítsük, sokkal inkább az, hogy a félelem ne akadályozzon meg bennünket a vágyaink elérésében.

És amit még érdemes kipróbálnod rosszullét esetén...

#1 Hűtsd le magad hideg italokkal vagy ételekkel – egy hideg konzerves doboz a homlokon csodát tehet. A paraszimpatikus idegrendszer – amely a pihenést és emésztést szabályozza – fékként működik ugyanis a hormonális áradattal szemben, és az egyik gyors módja annak, hogy ezt az idegrendszeri oldalt aktiváljuk, ha megváltoztatjuk a test hőmérsékletét. A hideg hatására a test alacsonyabb energiaszintű állapotra vált, ezáltal csökkenni fog a szorongásunk!

#2 Lassítsd a légzésed: orron át belégzés, szájon át kilégzés – és közben fókuszálj a ritmusra! A kontrollált légzés szintén beindítja a test megnyugvási mechanizmusait, mivel a lassabb ritmus segít újraszabályozni a szívverést és a testhőmérsékletet. 

#3 Használd az érzékszerveidet, földelj! A grounding technika, a testérzeteink, végtagjaink, bennünket érő ingerek tudatosítása segít abban, hogy a jelen pillanathoz kapcsolódjunk. Ebből a legismertebb talán az „5-4-3-2-1” módszer, amikor először részletesen szemügyre veszünk 5 dolgot, megtapintunk 4-et, megfigyeljük 3 dolog illatát, 2 hangját és 1 ízét.

#4 Csomagolj érzékszervi segédeszközöket: például savanyú cukrot, illatos krémet, érdekes tapintású pulóvert vagy készíts egy megnyugtató lejátszási listát. Ez voltaképp az előző pontban leírt grounding technika alapjaira épül, csak egy még profibb módon!

#5 Keresd a testi kontaktust, akár saját magaddal!  A megnyugtató ölelés, simogatás, arcmasszázs, vagy akár egy nehezített takaró is sokat segíthet. Ha pedig nincs veled senki, akinek az érintését szívesen fogadnád, bátran masszírozd végig te magad a saját végtagjaidat.

#6 Találj ki mantrát az utazás előtt, ami segít a zavaró gondolatokkal szemben. Ez lehet egy egyszerű, önmegnyugtató mondat – mint, hogy „biztonságban vagyok, nyugodt vagyok", de akár egy, a fenti állítások közül kiválasztott gondolat is – például, hogy „ezt a gépet kompetens emberek irányítják". A lényeg, hogy olyat válassz, amiben tényleg kapaszkodót találsz, és amit bárhányszor elismételhetsz magadnak szorongás esetén.

Takács Dalma

Forrás: ITT, ITT, ITT.

A kiemelt kép forrása: Pexels/Jason Toevs, WMN