Ahol még a tehénszagú szex is romantikus – megnéztük a Boldogok a sajtkészítők című filmet

–

Vörös-szőke fürtök, szeplős, fehér bőr – még borosta sincs. Alkohol, motor, kocsiversenyek, piszkos póló, lerúgott tornacsuka, kézfejjel megtörölt orr. Totone talán még a tizennyolcat sem töltötte be, és pontosan olyan, mint bármelyik srác a környékről: nem buta, hanem hülyegyerek – csak szertelen és felelőtlen viselkedéssel próbálja leplezni a bizonytalanságát, és vad húzásokkal kompenzálja az elveszettségét. A szabad élet azonban egy váratlan pillanatban véget ér: amikor apja ittasan autóbalesetet szenved,

Totone kettesben marad kishúgával – és vele együtt megörökli a családi sajtkészítő műhelyt is. A hozzá szükséges tudást azonban nem.

A felnövés márpedig nem megy egyik pillanatról a másikra – pláne, hogy Totone feltehetőleg sosem látott otthon példát gondoskodásra, felelősségvállalásra vagy anyagi tudatosságra. Totone egy utcagyerek gógyijával, cseppet sem becsületes, ám annál élelmesebb eszközökkel próbál boldogulni: elhatározza, hogy elkészíti a környék nevezetességének számító Comté sajtot, és benevez vele a 30 000 eurós pénzjutalommal kecsegtető versenyre.

Louise Courvoisier rendezőnő első filmje – nem mellesleg – gyorsan rabul ejti a néző szívét. A Boldogok a sajtkészítők helyszínéül saját szülőföldjét, a francia Jura-hegységet választotta, és a stábot, valamint az egyébként teljes amatőr szereplőket is onnan válogatta össze. A filmzenét Courvoisier anyja és bátyja szerezte, a díszleteket a testvérei építették meg, akiknek nem volt más dolga, mint szimplán figyelni az őket körbevevő világot, hisz mind jól ismerik a traktor-hangtól és tehénkolomptól hangos, Windows-háttérkép lankás, mulatozós farmerek hétköznapjait.

Ez az ő valóságuk – és ez a film szereplőinek valósága is, annak minden romantikájával és hátulütőjével együtt.

A természet közelsége és egyszerűsége irigylésre méltó (legalábbis innen, a belvárosi betondzsungelből nézve mindenképp), a munka azonban reggel öttől este tízig tart, minden gyerek ruhája motorolaj-foltos, és kis túlzással alapműveltségnek számít, hogy valaki le tudja vezetni egy tehén ellését.

Az itt élő emberek a jég hátán is megélnének, a kommunikáció és az érzelemkifejezés viszont nem az erősségük. Bár Totone felé többen is kifejezik segítő szándékukat apja temetésén, valójában csak saját magára és hasonlóan éretlen barátaira számíthat. A hogyléte nem kerül szóba a másfél óra során, legfeljebb egy gyorsan leterelt kérdés erejéig. Itt a legtöbb probléma elintézhető annyival: „Miért nem hagyod abba a sírást, és veszed ki az ujjaidat a seggedből?” – érvényesülni pedig mindenki úgy tud, ahogy magának kikaparja a gesztenyéjét. Totone-t nyilvánvalóan sajnálják a környékbeliek, de gyorsan kiderül: nem lesz, aki utánanyúl, ha rossz útra tér.

És közben ott a sajt – a történet legfontosabb metaforája.

A sajtkészítés ugyanis – akárcsak a felnövés – összetett és bonyolult folyamat, amely ezer ponton félremehet.

Totone egész gyerekkorában ezt látta maga körül, ám gyorsan kiderül: egészen más valamit ismerni, és a gyakorlatban véghezvinni.

A Boldogok a sajtkészítők összességében több mint egy klasszikus coming-of-age történet. Miközben hitelesen, mégsem túlbeszélve mutatja be a váratlanul elárvult, önmagát és értékrendjét kereső Totone viszontagságait, egyben tisztelgés is egy többszáz éves hagyomány, a Comté előtt. A film közben ugyanis észrevétlenül egyre többet tudunk meg a sajtkészítésről: a tehenek jóllétének fontosságától kezdve a rézüstben történő melegítésen át, az alvadék vágásáig, a massza formázásáig, az érlelésig minden szakasz elénk tárul, és úgy sejtem, talán nem én vagyok az egyetlen, aki számára a mozi viszonylag gyorsan íz- és illatélménnyé is válik. (Egészen elképesztő, hogy ebben a filmben még az is romantikus, mikor Totone orális szex közben tehénszagot érez.)

A film látszólag egyszerű történetet mesél el, mégis számos szinten tesz fel fontos kérdéseket. Rámutat a szülők és a közösség felelősségére a gyereknevelés és az egyének megóvása kapcsán. Vizsgálja a kamaszkori agyeldobás mechanizmusát – és azt, meddig felmenthető Totone a ballépéseiért a nehéz sorsa miatt. Bemutatja az első párkapcsolati és szexuális tapasztalatokkal járó szorongásokat, a youth culture személyiségformáló hatását.

Szól lelkiismeretről, felelősségvállalásról, értékrendről – ugyanakkor megbocsátásról és szeretetről is. Felveti a kérdést: hogyan fejezheti ki az érzelmeit egy fiatal olyan közegben, ahol a sebezhetőséget hátrányként kezelik?

Végül pedig ráirányítja a figyelmet a természetközeliségre, az állatok szeretetére és a kétkezi munka tiszteletére – annak minden örömével és árnyoldalával együtt.

Takács Dalma