„Ha lopsz, megfizetsz” – Végéhez ért Marine Le Pen politikai karrierje?

–

Ahhoz, hogy a Le Pen-ügyet mélységében megértsük, először érdemes röviden felidézni, miért ítélték el pontosan az 56 éves politikust. Az ügy, amelyben most született döntés, korántsem új keletű: az eset még 2014-ben történt, amikor Le Pen az Európai Parlament képviselője volt. Ekkor a testület asszisztensek és tanácsadók alkalmazására szánt pénzét Le Pen és 24 vádlott-társa pártjuk olyan kiadásaira fordította, amelyeknek semmi közük nem volt az európai parlamenti munkához – holott a szabályok értelmében ezt a pénzt kizárólag erre lehetett volna felhasználni.

Le Pen és párttársai e szabályokat figyelmen kívül hagyva 12 év alatt közel 4 millió eurót (körülbelül 1,6 milliárd forintot) használtak fel jogtalanul, saját politikai céljaikra. Le Pen személyesen 474 ezer eurót (nagyjából 190 millió forintot) fordított a Nemzeti Tömörülés franciaországi költéseire. Az Európai Unió csalás elleni hivatala ezt már 2022-ben jelezte a francia hatóságoknak, amelyek két évvel később el is indították az eljárást. Az ítélet azonban csak most, március 31-én született meg.

Le Pent első fokon végül 100 ezer euró (kb. 40 millió forint) megfizetésére és négy év börtönre ítélték, amelyből két évet felfüggesztettek, kettőt pedig házi őrizetben, lábbilinccsel kell letöltenie. Emellett öt évre, azonnali hatállyal eltiltották a közügyektől – ami egy politikus esetében enyhén szólva is problémás. Nem csoda tehát, hogy

Le Pen még az ítélet felolvasásának végét sem várta meg: kiviharzott a tárgyalóteremből, az újságírókat figyelmen kívül hagyva beült egy fekete autóba, és pártja székházába hajtatott.

#freelepen és #jesuismarine

Ügyében először az országos televízió, a TF1 esti műsorában szólalt meg, ahol „botrányosnak” nevezte az ítéletet, és azt állította, hogy szerinte politikai döntés született, és fellebbez. „Nem nyugszom bele ilyen könnyen a demokrácia megtagadásába.„Nem hagyom, hogy így kiiktassanak. Minden lehetséges jogi eszközt bevetek, amit csak tudok. Szűkösek a lehetőségek – ez kétségtelen –, de mégis léteznek” – idézett az interjúból a France24.

Le Pen ezzel a nyilatkozattal egyértelműen arra törekedett, hogy ő uralja a nyilvános diskurzust – ebben pedig komoly támogatást kapott a világ vezető populista politikusaitól, akik sorra biztosították támogatásukról. Vlagyimir Putyin, Geert Wilders, Matteo Salvini és Orbán Viktor mind kiálltak mellette. Donald Trump volt amerikai elnök pedig egyenesen „boszorkányüldözésnek” nevezte az ügyet, és felszólította Franciaországot, hogy „szabadítsák fel” Marine Le Pent (#freelepen), valamint biztosítsák számára a lehetőséget, hogy elindulhasson a következő elnökválasztáson.

Orbán egyébként elsőként reagált a politikusok közül – még magát Le Pent is megelőzve – egy poszttal az X-en: „Je suis Marine” – írta a magyar miniszterelnök, ezzel újrahasználva a 2015-ös Charlie Hebdo-merénylet nyomán világhírűvé vált szlogent, szokásához híven unortodox formában.

Je suis Marine! @MLP_officiel

— Orbán Viktor (@PM_ViktorOrban) March 31, 2025

Ezzel azonban komoly felháborodást váltott ki Franciaországban. A szellemesnek szánt szófordulat – amellyel egyszerre kívánta kifejezni Le Pen iránti szolidaritását, a francia kultúrában való jártasságát és akart odaszúrni a liberális francia elitnek – korántsem úgy sült el, ahogy azt a magyar kormányfő stábja remélte.

A franciák számára ugyanis a „Je suis…” szlogen szorosan kötődik az elmúlt évtized egyik legsúlyosabb nemzeti traumájához, így sokan úgy érezték, hogy Orbán ezzel gúnyt űzött nemcsak az áldozatok emlékéből, hanem a szólásszabadság eszményéből is.

Nem meglepő, hogy többen nyilvánosan is elítélték ezt a fajta gesztust, köztük Gabriel Attal volt francia miniszterelnök is, aki „példátlan külföldi beavatkozásnak” nevezte, hogy populista vezetők ilyen látványosan álltak ki Marine Le Pen mellett.

De tényleg politikai ítélet született?

Egyetlen szóban: nem. 2016 óta ugyanis törvény rendelkezik arról, hogy a közszereplők közpénzzel való visszaélése automatikusan a közhivataltól való eltiltással jár – vagyis a bíróság nem mérlegelhette az ügyben a szankció mértékét, mivel a jogszabály világosan meghatározza az ítélet következményeit.

Mérlegelni egyedül az eltiltás kezdetét lehetett volna, ezt akár későbbre is halaszthatták volna – csakhogy Le Pen tárgyalás során tanúsított magatartása, mellyel következetesen tagadta felelősségét, és még az általa küldött e-mailekkel alátámasztott bizonyítékok ellenére sem ismerte el bűnösségét, azt a benyomást keltette a háromtagú bírói testületben, hogy a politikus a törvények felett állónak tartja magát. Ez pedig egyetlen közszereplő esetében sem elfogadható. Végül pontosan ez vezetett az azonnali jogfosztás kimondásához.

Jordan Bardella, a párt ifjú reménysége az X-en közzétett bejegyzésében igazságtalannak és a demokrácia felszámolásával egyenértékűnek nevezte az ítéletet. A Nemzeti Tömörüléssel (RN) szimpatizáló tömeg a közösségi médiában fejezi ki dühét: milliók állnak ki Marine Le Pen mellett. A bíróságot vezető Bénédicte de Perthuis bírónő az elmúlt napokban annyi fenyegetést kapott, hogy a francia hatóságok kénytelenek voltak meghatározatlan ideig tartó személyi védelem alá helyezni.

A francia társadalom többsége mégis úgy véli, hogy helyes döntés született. A BFMTV megbízásából készült közvélemény-kutatás szerint a lakosság nagy része egyetért az ítélettel. A politikai pártok – ideológiai hovatartozástól függetlenül – szinte egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak. A legtalálóbban talán Gabriel Attal, Macron volt miniszterelnöke fogalmazott, aki vasárnapi nagygyűlésén tömören így reagált:

„Ha lopsz, (meg)fizetsz. Különösen, ha politikus vagy.”

Milyen hatása lesz mindennek a választásokra?

Az ítélet valóságos „politikai halál” – ahogyan maga Marine Le Pen fogalmazott.

A politikus eddig háromszor indult a francia elnöki posztért, és a 2027-es választás akár politikai pályafutása csúcsa is lehetett volna: az előrejelzések szerint jó esélye lett volna a győzelemre. Legutóbb, 2022-ben nemcsak bejutott a második fordulóba, de a szavazatok 41,8 százalékát is megszerezte. Emmanuel Macron végül azért nyert, mert a baloldali, centrista és jobbközép szavazók – ahogy Franciaországban ez gyakran előfordul – nem mellette, hanem a szélsőjobb ellenében voksoltak.

Nem véletlen, hogy Le Pen azonnal fellebbezett az ítélet ellen. Ügye azonban 2026 nyara előtt biztosan nem kerül újratárgyalásra, és kérdéses, hogy születik-e végleges ítélet a 2027-es elnökválasztás első fordulójáig. Ez a bizonytalanság új jelöltek előtt nyithatja meg az utat az elnökválasztási versenyben.

Elsősorban a 29 éves RN-s politikus, Jordan Bardella előtt – bár ez a jelöltség több szempontból is kérdéses. Elemzők szerint fiatal kora miatt még nem alakult ki markáns politikai karaktere, tapasztalata pedig csekély. Eddigi sikereit főként annak köszönheti, hogy Marine Le Pen mentoráltjaként gyorsan emelkedett a párton belül. Az Ifop vasárnap publikált felmérése szerint Bardella az első fordulóban Le Penhez hasonló eredményt érhetne el, de a második fordulóban valószínűleg alulmaradna.

A jobboldalon akadnak olyan politikusok is, akik szívesen kihasználnák az RN meggyengülését, és megszólítanák a Le Pen kizárása, illetve Bardella rutintalansága miatt elbizonytalanodott szavazókat. Ilyen például Bruno Retailleau vagy Éric Zemmour. És ne feledkezzünk meg a szélsőbaloldali pártszövetség, a Nupes 2022-es közös jelöltjéről, Jean-Luc Mélenchonról sem, aki az előző elnökválasztáson 21,95 százalékot szerzett – alig maradva le Le Pen 23,15 százalékos eredményétől. Könnyen elképzelhető, hogy 2027-ben ő lesz az, aki a második fordulóba jut, és a „nevető harmadikként” profitál az RN megingásából.

Mit lép minderre Le Pen?

A szimpatizánsokat és elemzőket most leginkább az foglalkoztatja, hogy Marine Le Pen miként reagál a helyzetre. A Politico szerint két forgatókönyv képzelhető el: vagy félreáll, és átadja a terepet Bardellának – még ha ezzel csökkennek is a párt győzelmi esélyei –, vagy beleáll a helyzetbe, és tovább építi a „boszorkányüldözéses” narratívát, szembeszállva a francia igazságszolgáltatással. Ez utóbbi viszont könnyen visszaüthet, és elidegenítheti a Nemzeti Tömörülés mérsékeltebb támogatóit.

Egyelőre úgy tűnik, az utóbbi utat választotta: a fellebbezés bejelentését követően, április 6-ára Bardellával közösen békés demonstrációt hirdettek meg a „bírák diktatúrája” ellen, Párizsban.

„Nyerésre állunk” – jelentette ki Le Pen a Vauban téren, ahol a gyönyörű, napsütéses áprilisi idő és az intenzív közösségi médiás mozgósítás ellenére is csupán néhány ezres tömeg gyűlt össze. Bár Bardella szerint több mint tízezren vettek részt a megmozduláson, a valóságban az ötezret sem érte el a jelenlévők száma. A résztvevők nyugodtan, indulatoktól mentesen hallgatták végig a beszédeket. Le Pen hiába próbálta lelkesíteni őket: ugyan elhangzott néhány „Marine-t elnöknek!” és „Itthon vagyunk!” skandálás, de ezeken túl nem látszott valódi elszántság a politikai rendszer megdöntésére.

Mráv Noémi