Lengyelországban felszámolták az LMBTQ+-mentes zónákat

–

Április utolsó napjaiban jelentették be, hogy az utolsó három LMBTQ+-mentes zónát is sikerült felszámolni Lengyelországban. Ezzel a lépéssel egy több mint hatéves történet végére került pont.

2019-ben egy 35 ezres kistelepülés, a délkelet-lengyelországi Kraśnik önkormányzata úgy döntött, hogy harcot hirdet „a nemi ideológia” ellen, ezért a város képviselő-testülete „LMBTQ+-ellenes határozatokat” fogadott el. A testület indoklása szerint az intézkedések célja az volt, hogy „megakadályozzák az emberi méltóságot és a családok jólétét sújtó genderideológia terjedését”.

Az ötlet gyorsan követőkre talált.

Bár nem minden lengyel önkormányzat csatlakozott a kezdeményezéshez – voltak területek, ahol még csak nem is foglalkoztak vele –, rövid időn belül megyék, városok és falvak sora nyilvánította magát LMBTQ+-mentes övezetté, elsősorban az ország délkeleti részén.

A cél minden esetben ugyanaz volt: száműzni a nem heteroszexuális emberekkel kapcsolatos témákat a nyilvánosságból, és „megakadályozni az LMBTQ+-ideológia térnyerését”.

A csúcsidőszakban Lengyelország területének harmada tartozott ilyen zónákba.

Egy 2024-es tanulmány szerint ezekben a zónákban nőtt a befejezett és megkísérelt öngyilkosságok száma, elsősorban a férfiak körében.

Az öngyilkossági kísérletek száma éves szinten 16 százalékkal emelkedett az LMBTQ+-mentes körzetek kikiáltása után, főleg a 30–49 év közötti korosztályban. Azokon a területeken, ahol nem hirdettek ilyen övezeteket – bár ott is növekedésről számoltak be –, ez az arány jóval alacsonyabb maradt. A tanulmány egyik fő megállapítása az volt, hogy a kisebbségek stigmatizálása egy helyi közösségen belül hosszú távon a társadalom mentális egészségének hanyatlásához vezet.

Az emberi jogi aktivisták már az első zónák létrehozása után megpróbálták megakadályozni azok térnyerését, erőfeszítéseik azonban sokáig kevés eredményt hoztak. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a 2023-ig kormányon lévő, konzervatív és jobboldali Jog és Igazságosság Párt (PiS) már 2017 óta fokozatosan gyengítette a jogállam intézményeit és azok függetlenségét – beleértve az alkotmánybíróságot is.

Az Európai Bizottság közbelép

2021-ben az Európai Bizottság a jogállamiságot érintő problémák miatt megindította Lengyelország ellen a hetes cikkely szerinti kötelezettségszegési eljárást. Emellett számos lengyel régió hatóságait értesítette arról, hogy felfüggeszti a REACT-EU kohéziós program pénzeinek kifizetését az LMBTQ+-mentes zónák létrehozása miatt. Brüsszel ugyanis szeretné az uniós alapértékek tiszteletben tartásához kötni a kohéziós pénzek kifizetését – referált róla a Financial Times.

„Tökéletesen érthető, hogy az unió adófizető polgárai azt szeretnék, ha a befizetett pénzüket olyan országok költhetnék el, ahol az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartják” – mondta Vera Jourová uniós biztos. 

A Bizottság célja az volt, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának betartása a költségvetési döntések szerves részévé váljon, és ezután uniós hivatalnokok ellenőrizzék, hogy az adott ország a chartával összhangban működik-e, mielőtt a pénzeket kifizetik.

A kezdeményezés persze komoly vitát szült. A regionális, vagy ismertebb nevükön kohéziós alapokat ugyanis eredetileg a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolására, a szegényebb – nagyrészt keleti – országok nyugati szomszédaikkal egyenlő gazdasági szintre hozására hozták létre, és nem kötötték őket a fentihez hasonló feltételekhez.

Mivel jelentős összegekről van szó – az unió 2021–2027 közötti költségvetéséből Lengyelországnak 121 milliárd eurónyi kohéziós alap járna –, már ez a figyelmeztetéssel felérő tervezet is elég volt ahhoz, hogy több önkormányzat úgy döntsön: nagyobb szüksége van a pénzre, mint a heteroszexuálisok „védelmében” felállított zónákra.

Ám további két évet kellett várni arra, hogy azok az önkormányzatok is lépjenek, amelyeket korábban nem riasztott vissza a támogatások felfüggesztésének lehetősége.

„Ördögi ideológia”

Két évvel később, 2023-ban hirtelen több fordulat is történt. Egyrészt az újonnan kinevezett lengyel ombudsman, Marcin Wiącek aktívan nekilátott az LMBTQ+-mentes zónák „lebontásának”.

Wiącek az ellenzék jelöltje volt a posztra. A konzervatív kormány annyira nem szimpatizált vele, hogy tíz hónapon át (!) blokkolta a kinevezését. Végül azonban kénytelenek voltak elfogadni a személyét, és Wiącek egyik első intézkedéseként eljárást indított egy olyan önkormányzat ellen, amely korábban LMBTQ+-mentes zónát hozott létre a területén.

Ezzel lényegében elődjét, Adam Bodnar korábbi ombudsmant követte, aki négy önkormányzatot is beperelt, és elérte a legfelsőbb bíróságon, hogy ezeknek vissza kelljen vonniuk a zónák létrehozásáról szóló deklarációt. A bíróság akkor azzal érvelt: az LMBT-mentes övezetek kijelölése a lakosság egy jól behatárolt csoportja ellen irányul, megsérti annak méltóságát, becsületét, valamint a jó hírnévhez és a magánélethez való jogát. Az ítélet kimondta: az állam feladata nem az, hogy támadja, hanem hogy védelmezze a sebezhető társadalmi csoportokat.

A dél-lengyelországi, alig ezer fős Tuszów Narodowy faluban – amely egyébként a Varsó felé tartó ukrán menekültek egyik fontos állomáshelye is – a képviselő-testület és a polgármester, Andrzej Głaz a fenti precedens ellenére sem volt hajlandó visszavonni a zóna kijelöléséről szóló, még 2019-ben hozott döntést.

„Ha visszavonnánk az övezet kijelöléséről szóló deklarációt, azzal a szivárványos járvány, egy ördögi ideológia oldalára állnánk, és hozzájárulnánk a fiatal generációk erkölcsi megrontásához – már az óvodától kezdve” – nyilatkozta a falu polgármestere.

Az ombudsman végül pert indított az önkormányzat ellen

Wiącek a bíróság előtt azzal érvelt, hogy az LMBTQ+-mentes övezet felállítása túllépi a normális közbeszéd határait, sérti a lengyel alkotmányt, a nemzetközi és az uniós jogot, valamint megbélyegzi és kirekeszti a társadalomból az LMBTQ+-közösség tagjait.

A polgármester nem maradt adós a válasszal: nyílt levélben reagált az emberi jogi biztos felvetéseire, amelyben kifejtette:

„A világot jelenleg az LMBTQ+-ideológia befolyásolja. A sátán, az erotika és a szex birtokában van. Ha már a diszkriminációról van szó, helyesebb lenne bennünket – és rajtunk keresztül a lakosainkat – ért diszkriminációról beszélni”.

A bíróság végül a falu képviselő-testületének ellenében döntött, mondván: az önkormányzatnak sem jogalapja, sem hatásköre nem volt a zóna kijelölésére. A döntéssel jogellenesen, diszkriminatív módon avatkoztak be az egyének szabadságjogaiba, kizárva őket a közösségből.

Az elfogadott szabályozás sérti az emberi méltóságot, a magánélethez való jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát – különösen a szexuális irányultság és nemi identitás alapján.

Még ugyanebben az évben az Európai Bizottság is megnyerte a Lengyelországgal szemben indított pert az Európai Unió Bíróságán. A testület ítéletében arra kötelezte a lengyel parlamentet, hogy függessze fel az igazságszolgáltatás függetlenségét sértő gyakorlatát. A lengyel kormány azonban nem volt hajlandó az ítéletben foglaltakat végrehajtani.

Ekkor következett be a harmadik, nem várt esemény, amely végül a végső szöget is beverte az LMBTQ+-zónák koporsójába: ősszel parlamenti választásokat tartottak az országban, amelyet ugyan a Jog és Igazságosság Párt (PiS) nyert meg, kormányt alakítani mégsem tudott, mivel nem szerzett hozzá elegendő mandátumot.

Az év végén így Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke vette át a kormányfői tisztséget, és koalíciós kormányával azonnal megkezdte a korábbi kabinet jogsértő intézkedéseinek felszámolását – de még így is több mint másfél évre volt szükség, hogy az utolsó övezetet is megszüntessék az érintett önkormányzatok.

2025 májusára végül az utolsó megye, a délkelet-lengyelországi Łańcut is hivatalosan hatályon kívül helyezte a „hagyományos értékek” védelmére hivatkozva elfogadott, úgynevezett „családjogi chartát”.

A törvény visszavonása mellett 15 tanácsos szavazott, hárman azonban továbbra sem értettek egyet a megszüntetésével. A hatályon kívül helyezés fő oka nem a képviselők ideológiai pálfordulásában keresendő, hanem sokkal inkább az uniós finanszírozás megszüntetésében, amely miatt meghiúsult a łańcuti orvosi központ egészségügyi alapellátási projektje. Az Európai Bizottság ugyanis éppen az önkormányzat által elfogadott „családjogi charta” miatt utasította el a projekt támogatását.

Mráv Noémi