–

Marianna 2024 februárjában esett teherbe, majd korábbi egészségügyi problémái miatt veszélyeztetett terhesként tartották számon. Néhány hónappal később váratlanul felkereste őket egy férfi, aki gyámhivatali ügyintézőnek adta ki magát, azonban később kiderült, hogy családsegítő. „Pont költözés közepette voltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki üti-veri az ablakunkat” – emlékszik vissza Marianna. A látogatás alkalmával a családsegítő tájékoztatta a családot, hogy magzatveszélyeztetés miatt kereste fel őket. „A védőnőnek szóltam, hogy el fogunk költözni, járt is nálunk, látta, hogy kicsi az albérlet, amiben lakunk. Jeleztem felé, hogy költözni fogunk, ő igazából ezt sérelmezte. Volt egy olyan kijelentése, hogy én nem cserélhetem őt le” – meséli az interjúban az édesanya.

Marianna számára nem volt világos, hogy miért vádolják a magzat veszélyeztetésével, ugyanis a terhessége alatt Kazincbarcikán, Ózdon, Debrecenben és Budapesten is járt vizsgálatokon, mindent megtett annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ő és a gyerek is egészséges.

„Elmentünk magán szonográfushoz is, hogy megnézzék, biztos minden rendben van-e, aztán mégis azzal gyanúsítottak, hogy én veszélyeztetem a magzat egészségét” – emlékszik vissza az édesanya.

Mivel a látogatás a költözés miatt nem volt alkalmas, Mariannáék szerettek volna egy másik időpontot egyeztetni. Erre a családsegítő erőszakossá vált, majd megfenyegette az anyát, hogy ha nem fogadja őket, rendőrt hív. A pár hiába mondta, hogy cseréljenek telefonszámot, találjanak egy másik időpontot, amikor nyugodt körülmények között beszélhetnek, a családsegítő azt mondta, hogy ha Marianna nem fogadja őket azonnal, akkor amint megszületik a gyerek, mentális betegségre hivatkozva elveszik tőlük. „Még viccesen meg is jegyezte, hogy »tudja, hogy hogy lehet legkönnyebben elvenni egy édesanyától a gyermekét? Ha mentális betegnek állítjuk be«.”

Mariannát ezt követően még egyszer meglátogatta a védőnő és a családgondozó, közösen. A második alkalommal egy dokumentumot akartak vele elolvasás nélkül aláíratni, és közölték, hogy nem fogják hazaengedni a babát, mert szerintük Marianna nem működik együtt a hatósággal.

Hivatalos döntés nem született, a csecsemőt mégis bent tartották

A kisfiú végül egy budapesti kórházban született meg, mivel azonban koraszülött volt, bent tartották – az viszont fel sem merült, hogy később nem engedik majd haza a szüleivel. Marianna és párja rendszeresen látogatták kisfiukat, egy ilyen látogatás alkalmával azonban észrevették, hogy egy piros kendőt kötöttek a gyerek ágyára.

„Utólag derült csak ki, hogy így jelölik meg azokat a gyermekeket, akik nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba fognak kerülni”

– emlékszik vissza Marianna.

Közel két hónapos volt a kisfiú, amikor Marianna iratbetekintés kért a gyámhivataltól. „Gyakorlatilag itt mondták el nekem, hogy jelzések érkeztek rólunk” – meséli az édesanya. A nevelésbe vételi határozat azonban csak egy újabb hónappal később, december közepén született meg. Ebben arra hivatkoztak, hogy – mivel Mariannáék az albérletüket azért mondták fel, mert úgy volt, hogy a párja munkája révén szolgálati lakásba költözhetnek, ennek kulcsait azonban nem kapták meg az ígért időpontban – nem tudják hova hazavinni a gyereket. Eddigre azonban a gyámhivatal számára több olyan jelzés érkezett, amely azt taglalta, hogy az édesanya „mindenkivel szemben bizalmatlan, nagy körmondatokban fejezi ki magát, mentális érzékenysége a gyermek iránti túlzott aggódásból eredőnek látszik”.

A TASZ jogásza szerint a legsúlyosabb jogsértés, hogy máig nem tudják a szülők, hogy miért tartották a kórházban, miért nem engedték haza velük a kisfiút. „Ha megszületik egy gyerek, azt a szülei hazaviszik a kórházból, ez a normális és jogszerű eljárás. Ha a gyámhivatal, a kórház, a védőnő, a családsegítő vagy valaki azt tapasztalja, hogy valami probléma van a családban, azt már a születés előtt jelezniük kell. Ilyenkor a gyámhivatalnak ki kell vizsgálnia a helyzetet, és ha probléma van, a szülés után rögtön döntést kell hozniuk, hogy a gyereket nevelésbe veszik-e. Ez az egyetlen jogszerű formája annak, hogy egy gyereket elválasszanak a szüleitől” – magyarázza dr. Boros Ilona. És bár Mariannáék esetében a gyakorlat egészen mást mutat, a jogász szerint ez teljesen jogszerűtlen.

„Lényegében az egyetlen ok, amit én a határozatban látok, hogy az anya, szemben azzal, amit a gyámhivatal elvár tőle, kiáll magáért és kiáll a gyermekéért”

– mondja a jogász.

A rendszer megoldása valójában nem old meg semmit

Elmondása szerint Mariannáék esete közel sem egyedi, a TASZ hetente nagyjából tíz megkeresést kap hasonló ügyekben. A törvény szerint azoknak az újszülötteknek, akiket valamilyen okból kifolyólag nem engednek haza, azonnal nevelőszülőkhöz kellene kerülniük – valójában azonban nincs ennyi nevelőszülő, így a kórházakban maradnak. „A rendszer megoldása erre, hogy a kórháznak az egyik folyosóját átnevezik gyerekotthonnak. Ott fekszenek gyerekek, akik el vannak tiltva a szüleiktől, miközben a szülők ott állnak a folyosó mellett, és arra várnak, hogy a gyerekükkel lehessenek.”

Dr. Boros Ilona úgy látja, hogy Mariannáék esetében nem érvényesek azok a kritikák, amelyeket velük szemben megfogalmaztak az eljáró intézmények. „Ami ebben az ügyben számomra teljesen egyértelmű, hogy nem szereti a hatóság, ha az ember felemeli a hangját. A gyakorlatban azt látom, hogy azokkal szemben, akik kiállnak magukért, a gyámhivatalok kétféle retorziót alkalmaznak, és mind a kettő az életükre vonatkozó legsúlyosabb retorzió. Az egyik az, hogy elveszik a gyerekét, a másik pedig, hogy gondnokság alá helyezik” – mondja.

Évekkel ezelőtt bekerült a gyermekvédelmi törvénybe egy olyan mondatrész, amely szerint az is veszélyeztetésre utaló faktor lehet, ha egy szülő nem együttműködő bármely gyermekvédelmi szervvel.

Az azonban, hogy valaki „nem együttműködő”, nem egy konkrét megfogalmazás, bármire ráhúzható, ennek következtében pedig ki lehet emelni a gyereket a családból – ahogy történt ez Mariannáék esetében is.

Az édesanya utoljára december 12-én, több mint két hónapja ölelhette magához a kisfiát, azelőtt, hogy áttették volna a kórházon belüli gyermekotthonba. Azóta Marianna és a párja mindössze 5 alkalommal, egy-egy órára láthatták a gyermeküket, mert a gyámhatóság úgy határozott, hogy a szülők számára csak havonta kétszer engedélyeznek egy órás láthatásokat. A szülők jelenleg perben állnak a gyámhivatallal, a bíróságnak február 28-ig kell döntenie arról, hogy haza kell-e engedni a kisfiút ideiglenesen, vagy sem. A rendes bírósági eljárás csak ezt követően indul majd.

A teljes interjút a Partizán YouTube-csatornáján nézhetitek meg.

Mózes Zsófi

Kép forrása: Youtube/Partizán