A nevelőszülők

Palkó két másik testvérével került közös nevelőszülőhöz. Miki és Zsófi még ma is ott élnek. Szeretnek ott lenni. Palkó nem szeretett. Ő olyan, mint az egyik nővére, Szofi.

Csendes, visszahúzódó gyerek, nehezen barátkozik. A suliban sokszor érezte, hogy kívülálló, sokat cikizték. Nagyon hiányoztak a szülei. Miki és Zsófi fiatalabbak, ők kevésbé emlékeznek az otthoni életükre, de Palkóban elevenen él minden. Miki és Zsófi a nevelőszülőket szereti, nekik ők jelentik a biztonságot.

Palkó viszont furán érezte magát. Nem találta a helyét. Nem volt gondja a nevelőszülőkkel, de tudta, hogy nem oda tartozik.

A nevelőszülők is érezték a fiú dilemmáját, sokat beszélgettek vele, de Palkó nehezen nyílt meg. Nem kivételeztek egyik rájuk bízott gyerekkel sem, és próbáltak a maguk módján segíteni Palkónak, de nehezen ment. Palkó inkább egyedül szeretett lenni. Sétált a városban, üldögélt a parkban, lógott a srácokkal. Aztán lógott a suliból. Romlottak a tanulmányi eredményei, és túl sok lett az igazolatlan hiányzása. A nevelői nem tudták kezelni a helyzetet, ezért úgy döntöttek: beviszik Palkót az intézetbe (a gyermekvédelmi szakellátás bentlakásos otthona).

Amikor a nevelőszülei elmondták neki, hogyan döntöttek, a fiúnak összeszorult a torka. Kicsit megszédült, és egy furcsa melegség futott át a testén. Úgy érezte, feje búbjától a lába ujjáig lángoló, vörös színben pompázik. Ez volt a szégyen. Palkó szégyellte magát.

Az intézet

Amikor öt évvel korábban beültették őket egy autóba és elindultak velük, hátrafordult, és amíg csak tudta, nézte a távolodó házukat. A síró szüleiket, az utcájukat, a templomukat, majd a falujukat, amely egyre kisebb lett.

Fogalma sem volt, hogy hova mennek, vagy hogy mi fog velük történni, csak azt érezte, hogy most erősnek kell lennie, igazi nagyfiúként kell viselkednie, és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kicsiknek ne essen bajuk.

Annak idején, az első éjszakán, amit a nevelőszülőknél töltöttek, megfogadta magában, hogy mindig vigyázni fog Mikire és Zsófira. Nem hagyja őket bántani senkinek a suliban. Ha kell, szünetben bunyózni fog a fiúkkal, ha kell visszafelesel a tanároknak, hiszen távol vannak a szüleiktől, akik megvédhetnék őket. Most, hogy kiderült, mennie kell, szégyellte magát. Elárulta a tesóit. Cserbenhagyta őket. Mi lesz most velük? Ki fog rájuk vigyázni? Útban az intézet felé egy kicsit sírt is a hátsó ülésen, de elfordult az ablak felé, hogy ne lássák a nevelőszülők.

Az intézetben a felsős fiúkkal került össze. Voltak közöttük olyanok, akik a szülői házból kerültek ide, és olyanok is, akiket szintén a nevelőszülő adott vissza. Palkó nem verekedős típus. Vékony, alacsony. Soha nem gyúrt, verekedni sem tanult soha. A foga kicsit előreáll, ebben az anyukájára hasonlít.

Már az első napokban volt bunyója. Ő veszített. A másik fiú sokkal erősebb volt nála, esélye sem volt ellene. Palkó érezte, hogy nagy baj lesz, ha nem tanulja meg megvédeni magát, de a legtöbb fiú sokkal izmosabb volt nála. Tudta, úgy úszhatja meg a verést, ha nem keveredik bele semmibe. Ehhez pedig az kell, hogy bekerüljön azok közé a fiúk közé, akikkel senki nem mer kikezdeni.

Azok, akik régebb óta voltak bent, mindennap kijártak a városba. Palkó sokáig nem értette, honnan van ennyi mindenük ezeknek a srácoknak. Mindig volt pénzük, kajájuk, cigijük és őket senki nem bántotta. Egyik nap utánuk ment, egy bevásárlóközpontban kötöttek ki. A nagyobbak észrevették Palkót, és magukhoz hívták. Hamar kiderült minden. A fiúk loptak. Telefont, kaját, ruhát, amit éppen tudtak. Palkó csatlakozott hozzájuk.

Ha a fiúkkal tartott, és loptak, a rendőröktől kellett tartania, akiktől olykor kaptak egy-egy atyai pofont. Ha nem tartott a fiúkkal, és nem akart velük/nekik lopni, akkor a fiúk verték el.

Palkó menetrendszerűen tele volt kék-zöld foltokkal.

A láthatás

Egy szombaton az egyik nevelőjével láthatásra indultak. Amióta szakellátásban van, havonta egy órát találkozhat a szüleivel, ellenőrzött körülmények között, az intézethez tartozó egyik épületben, ami a város másik felén van.

Amikor a szülei meglátták Palkó monokliját, a nevelőre néztek, de az csak szabadkozott, hogy sokan vannak, sokkal többen, mint amennyi a férőhelyek száma. A nevelők viszont kevesen, nem jut minden gyerekre felügyelet. Palkó elmondta, hogy az intézetben cigiznek, drogoznak, lopnak és verekednek.

A szökés

A szülők elmondták a nevelőnek, hogy minden felülvizsgálatnál jelzik, vissza szeretnék kapni a gyerekeiket, de mindannyiszor elutasítják őket. Nem értik, miért jobb a szakellátásban tartani egy gyereket egy tömegintézményben, ahol még veszélyben is van. Érthető módon, a nevelő nem tudott választ adni a kérdéseikre, a láthatás viszont lejárt, indulniuk kellett. Palkónak esze ágában sem volt visszamenni. Egy óvatlan pillanatban a buszmegállóból meglógott, és nyakába vette a várost. A nevelő rögtön a szülőket hívta, náluk van-e a fiú. Nem volt. Még.

Palkó egyik nagybátyja a fiú keresésére indult. A buszpályaudvaron talált rá. Hazavitte magához, hogy nyugalomban megbeszéljék, hogyan tovább. Pedig nincs mit megbeszélni. A nevelőotthon jelzi a rendőrségnek a szökést, amelynek az a dolga, hogy megtalálja a gyereket. Palkó a következő hetekben folyamatosan szökésben volt. Érte jöttek, visszavitték, ismét megszökött. Ez így folytatódott egészen addig, amíg el nem jött a nevelésbe vételi felülvizsgálata.

A felülvizsgálat

A szülők kérték, hogy szüntessék meg a nevelésbe vételt, hiszen Palkó otthon van, másrészt nincs biztonságban az otthonban. A hatóság arra hivatkozott, hogy Palkó nagyon agresszív, különösképpen a fiatalabb testvéreivel az, ezért ne menjen haza a vér szerinti családjához. Igen ám, de ott épp egyetlen fiatalabb testvére sincs, akikkel szemben esetleg agresszív lehetne... A hatóság azt javasolta, maradjon nevelésben, és/vagy kerüljön vissza a nevelőszülőhöz, ahol viszont ott vannak a fiatalabb testvérei, vagy maradjon a tömegintézményben, ahol viszont őt verik meg minden héten.

Nem érted, kedves olvasó? Én sem.

És még egy csavar. Emlékszel Hildára, Palkó testvérére? Palkó nevelésbe vételi felülvizsgálata azelőtt történt, hogy Hilda nevelésbe vételét megszüntették volna. Tehát ugyanabban a családban a hatóság előbb úgy döntött, hogy Palkó nevelésére nem alkalmasak a szülők, majd néhány héttel később, a megesett nővér esetében mégis alkalmasnak találták. És mivel Hilda várandós volt ekkor, ezért a születendő baba gyámja is a (nagy)szülők lettek volna.

Igen. Egy túlzsúfolt intézetben élő, lopásokat elkövető, társaitól monoklikat kapó tizenöt éves fiú nevelésére nem alkalmas ugyanaz a szülő, aki egy tizenhét évesen teherbe esett lány, és annak születendő gyermekének nevelésére viszont alkalmas.

Palkó nevelésbe vételételnek meghosszabbításáról szóló határozatot a szülők megfellebbezték, leírták, hogy amire a határozat hivatkozik – hogy Palkó agresszív a fiatalabb testvéreivel, éppen úgy lenne elkerülhető, ha Palkó hazakerülhetne, tekintve, hogy otthon nincsenek tőle fiatalabb gyerekek. A fellebbezést elutasították.

Nem érted, kedves olvasó? Én sem. Azt hiszem, erre mondják, hogy patthelyzet.

A családba fogadás

A fiú nagybátyja viszont előállt egy ötlettel. Családba fogadja Palkót. A nagybácsi ráadásul ugyanabban a faluban él, mint Palkó szülei, csak néhány utcára tőlük. Neki is van hat gyereke, a legfiatalabb tíz hónapos, a legidősebb Palkó korabeli. Tehát ebben a családban van öt olyan gyerek, aki Palkónál fiatalabb. Emlékeztek még, ugye, hogy a gyámhatóság szerint Palkó agresszív a nála fiatalabb testvérekkel.

Ugyanehhez a gyámhatósághoz benyújtották a szükséges iratokat, hogy Palkó a nagybácsihoz kerülhessen. Minden ügyintézési határidőt betartva megszületett a várva várt határozat: Palkó kikerülhet az intézetből és a nagybácsi családjához költözhet. Ő lett a hetedik gyerek a családban. A helyi iskolába jár, mindennap találkozik a vér szerinti szüleivel, és a már otthon lévő két nővérével, Helgával és Szofival.

Nem agresszív a fiatalabb unokatestvéreivel, szót fogad a felnőtteknek, zenét hallgat a barátaival, a fiúkkal mindennap megvitatják, ki a legcsinosabb lány a faluban, de szigorúan csak egymás között.

A felnőttek értetlenül állnak a helyzet előtt. Mennyivel jobb a nagybácsi és annak családja, mint a sajátja ? Nincsen nagyobb, szebb házuk. Nem képzettebbek, nem keresnek többet. Semmivel sem jobbak vagy rosszabbak, mint a faluban bármelyik család. Mégis. Ők érdemesebbek voltak arra, hogy az unokaöccsüket neveljék hetedik gyermekként, mint a vér szerinti szülők.

A családból Szofi, Hilda és Palkó otthon vannak. A szüleik háza előtt van egy akkora fenyőfa, ami túllóg már a tetőn is. Ahogy befordulok az utcájukba, már látni. Ez alatt a fenyő alatt szoktunk beszélgetni. Meg bent a házban, ahol Szofi krumplit süt. Meg le szoktunk ülni a lépcsőre, ha nem süt oda a nap. Ezen a lépcsőn ment be a házba a sok rendőr, akik elvitték őket öt évvel ezelőtt.

Eltelt öt év. Hárman itthon vannak. Megszűnt végre a nevelésbe vételük, de egyiké sem akkor, amikor a szülő kérte. Hárman otthon vannak, boldogok.

De mély és begyógyíthatatlan sebeket hagytak bennük az elmúlt évek.

Az intézetis évek, ahogy ők mondják. 

Tóth Anita

hianyzoemlekek.tasz.hu oldalon bővebben olvashatsz a szervezet gyermekvédelmi rendszerrel kapcsolatos álláspontjáról.

Kép: iStock by Getty Images