„Amit átéltem, amit láttam, szavakba foglalni nem lehet” – Mengelének rajzolt Feld Lajos

–

Szépség, harmónia, a szerett város képei – majd a rémálomé, utazás a legsötétebb borzalmak vidékére, a felszakadó trauma sokkoló emlékei. Feld Lajos rajzai, festményei e két végletet köré csoportosulnak. Mutatnak egy művészt, egy óriás kisembert, aki elszántan kereste egész életében azokat a dolgokat a világban, amelyben megkapaszkodhat, amelyek miatt túlélni érdemes.

Kassa festője, Kassa szülötte

1904-ben jött a világra. A szülei vele együtt kilenc gyereket neveltek. Szegények voltak, az apa raktáros volt, 34 éves korában tanult meg írni-olvasni, az anya mosónő – ő sosem járhatott iskolába.

Feld Lajos gyerekkorában nem látott maga körül festményeket.

De a tehetsége így is utat tört magának, ahogy erre lehetőség adódott. „Nekünk nem volt otthon kép a falon, hacsak a penészes, nedves foltokat nem tekintem annak. Rajzolni akkor kezdtem el, amikor a bérházban, ahol laktunk megláttam, hogy egy érettségire készülő diák képes levelezőlapról festeget olajjal. Gyorsan beszaladtam a szobába, és én is elkezdtem korsókat rajzolgatni, magyaros motívumokkal“ – mesélte Szaszák Györgynek egy interjúban.  

A kassai reálgimnáziumban végzett, itt már tanult rajzolni, kitűnt a kortársai közül. De nem csak a tehetsége miatt vonta magára a figyelmet.

Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem fog megnőni. Hipofíziszavar következtében kevés növekedési hormont termelt a szervezete: kisember maradt. Sokat csúfolták, pedig jó ember volt, kedves és segítőkész – így emlékeznek rá a kortársak.

Tárt karokkal várták Budapesten

Feldre nagy hatással volt Krón Jenő festőművész-grafikus, aki 1921-ben Kassára költözött, és képzőművészeti szabadiskolát nyitott. Krón aztán kedves tanítványát maga vitte 1925-ben Budapestre a Képzőművészeti Akadémiára. Feld otthonra lelt az akadémián, tanárai nem csak mentorálták, de olykor etették is.

1933-ban azonban közbeszólt a történelem: csehszlovák állampolgársága miatt megkereste a rendőrség, és visszaküldték Kassára.

A helyzete nem volt éppen rózsás, nem volt lakása, műterme sem volt. Úgyhogy kiment az utcára, és Kassa városát kezdte rajzolni.

1935-ben képzőművészeti magániskolát nyitott, sok helybéli művész tőle tanulta meg az alapokat. A tanítványai közé tartozott az a nő is, akinek a rendőrségen össze kellett írnia a kassai zsidókat. Feld Lajost kihagyta a névsorból, ezért csak a szüleit, testvéreit, rokonait vitték a téglagyárba, ahol összegyűjtötték őket a deportálás előtt.

Feld Lajos fogta a hátizsákját, telepakolta papírral, ceruzával és követte a családját a téglagyárba. A szüleit egy nappal korábban indították el Auschwitzba, mint őt. Még el tudtak búcsúzni. Auschwitzban már nem találkoztak, mire Feld Lajos odaért, már elégették őket.

Hivatásának köszönhette az éleytét

Szaszák Györgynek így mesélte: „A  megérkezésünk után azonnal felsorakoztattak. A hírhedt náci doktor – Mengele kísérletezés céljára néhány ikret s engem kiválasztott. „Mi a foglalkozása?” – kérdezte. Mondom, festőművész vagyok. „Meghagyni, nem lenyírni!” Reggel aztán parancsot kaptam tőle: „Rajzolni, rajzolni! A képeket átadni!“ (…) A parancs szerint rajzoltam, de annyi eszem volt, hogy ott portrékon kívül mást nem csináltam.

Amit átéltem, amit láttam, szavakba foglalni nem lehet.”

A híres lágerképeket tehát nem Auschwitzban készítette a művész. (A képeken a dátum nem az alkotás keletkezésének idejét jelzi, hanem az ábrázolt történet idejét – magyarázza Szaszák.)

Az átélt traumák inkább csak idős korában jelentek meg a képein. Anyák és gyerekek, ahogy elszakítják őket egymástól. Éhségtől összerogyó emberek. Kínzások. Hetven-nyolcvan festménye-tanúságtétele található ma a világban.

Mengele bűnei

A lágert tehát nem, de a lakókat lerajzolta Auschwitzban Feld Lajos. Abba a csoportba került, ahogy mondta is az említett interjúban, amelyen Mengele orvosai kísérleteztek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Múzeum Vojtecha Löfflera (@muzeumvojtechalofflera) által megosztott bejegyzés

Dr. Josef Mengele mániája a felsőbbrendű, tiszta faj elterjesztésének gondolata volt. Auschwitzban szabadon garázdálkodhatott. Különösen érdeklődött a genetika, az ikrek és a fizikai rendellenességek tanulmányozása iránt. Egyik különleges „kutatási” csoportjába tartozott az Ovitz család – magyarországi zsidó kisember-család és normál magasságú rokonaik, egy ismert cirkuszos dinasztia tagjai –, valamint más alacsony növésű emberek, akiket a táborban kiválasztott. Mengele megpróbálta megérteni a „törpetermet” genetikai hátterét.

Vizsgálta a csontjaikat, koponyájukat, arcvonásaikat, hajukat és szemüket.

Vérmintákat vett tőlük, hogy genetikai különbségeket kutasson.

Több kisemberen csont- és ízületi beavatkozásokat végzett annak vizsgálatára, hogy lehet-e magasabbá tenni őket. Különböző betegségekkel fertőzte meg őket, hogy lássa, hogyan reagál az immunrendszerük. Ikrek esetében szerveket ültetett át egyikből a másikba.

Mivel Feld Lajost megbízták a kísérletek dokumentálásával, a portrék megrajzolásával, így viszonylagos védettséget élvezett. A háborút két testvérével együtt túlélte.

A tábor felszabadítása után egy ideig Pozsonyban lakott a nővérénél, ahol filozófiai és természettudományi tanulmányokat folytatott, majd 1949-ben visszatért Kassára, ahol folytatta a mesterségét. Rajzain, akvarelljein, rézkarcain és litográfiáin gyakran örökítette meg Kassa városrészleteit, valamint szénrajz-portrékat is készített. A tábor borzalmairól csak sok év múltán tudott beszélni.  

Műveinek egy része a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum és az eperjesi galéria gyűjteményében található.

Feld Lajos 1991-ben hunyt el szeretett szülővárosában. Neveztek el róla parkot, készítettek róla dokumentumfilmet, A haláldoktor festője címmel. De leginkább a képei mesélnek róla.

Kurucz Adrienn