Az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor felszabadulásának tiszteletére 2005-ben az ENSZ Közgyűlése a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította január 27-ét. A lágerkomplexumban becslések szerint 1,1 millióan vesztették életüket – olyan világtörténelmi bűn ez, amelyet az emberiségnek soha nem szabad elfelejtenie. A zsidó származású lengyel-francia festő, David Olère a birkenaui megsemmisítő részlegre került, és miután túlélte, le is rajzolta és festette a legsötétebb borzalmakat. A képei – amellett, hogy emléket állítanak az áldozatoknak és üzennek a jövőnek – dokumentumértékűek is, hiszen bemutatják, hogy működött az iparszerű halálgyár, és milyen kegyetlenségeket kellett elszenvedniük a foglyoknak – fényképek ugyanis nem készültek az Auschwitzban történt legszörnyűbb dolgokról. Nádudvari Péter írása.
Olère 1902. január 19-én született Varsóban, és ott végezte művészeti tanulmányait is. A lengyel fővárosból Gdańskba, majd Berlinbe költözött, ahol a fametszeteit különböző múzeumok és művészeti központok állították ki. Tehetségére a filmipar is felfigyelt: díszleteket, jelmezeket és reklámplakátokat tervezett – rövid ideig még a Paramount Pictures is alkalmazta. Huszonhat évesen Párizsba költözött, két évvel később megnősült, majd hamarosan megszületett a fia, Alexandre.
Miután kitört a második világháború, származása miatt kizárták a filmes szakmából, és besorozták az egyik gyalogezredbe. 1943. február 20-án letartóztatták egy zsidók elleni razzián, Párizs egyik külvárosának gyűjtőtáborába került, majd Auschwitz–Birkenauba deportálták.
Művészből hullaeltakarító
Körülbelül ezren voltak azon a vonatszerelvényen, amelyre őt is bezsúfolták. Miután a transzport megérkezett a táborba, következett a szelekció, amikor is közel 900 foglyot ítéltek munkaképtelennek, őket néhány órán belül elgázosították. Olère-t pedig a Sonderkommandóba osztották be, abba a javarészt zsidó foglyokból álló munkacsapatba, amelynek tagjai a gázkamrában és a tábor egyéb részein megöltek holttesteit égették el. Az egység feladatai közé tartozott például az is, hogy kitakarítsák a gázkamrákat, értékek után kutatva megvizsgálják az áldozatok testnyílásait és kihúzzák az aranyfogakat. Olère-nek – aki a 106144-es sorszámot kapta – ezen kívül illusztrátori munkákat is végeznie kellett.
Forrás: AUSCHWITZ.ORG
Mivel a „sonderesekre” nagy szükségük volt a lágerőröknek, jobb körülmények között éltek, mint a többi fogoly: viszonylag kényelmes fekhelyük volt, kaphattak a zsákmányolt ételből, italból és cigarettából; nem voltak kitéve annyira az SS-ek kegyetlenkedéseinek, mint a többi rab. Viszont nem volt hosszú életük a lágerben, ugyanis a táborvezetés – mivel Auschwitz legsötétebb titkainak a tudói voltak – néhány hónap után kivégeztette őket, majd a helyükre új egységet állított fel.
A Sonderkommando utolsó alakulatainak tagjai közül viszont többen is kikerültek Auschwitzból, mert amikor a Vörös Hadsereg a tábor felé közeledett, a németek – mivel gyorsan el kellett menekülniük – kapkodva, szervezetlenül láttak hozzá az evakuáláshoz, így elfeledkeztek róluk.
Abraham Dragon – aki Olère-hez hasonlóan az auschwitzi Sonderkommando túlélői között volt – Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című könyvében a következőképp emlékezett vissza a megmenekülésükre:
„Azon a napon ott álltunk mind, kivonulásra készen. És akkor egyszer csak elhangzott a parancs: »Sonderkommando, vissza a barakkokba!« Végzetes jelzés volt ez számunkra. Rögtön felfogtuk, mit jelent: aznap éjjel kivégeznek. Amikor elhangzott az újabb parancs: »Mindenki kifelé! Mindenki hagyja el a tábort«, elmenekültünk a blokkból, és kihasználtuk a lehetőséget, hogy mi is elhagyhatjuk a tábort.”
Forrás: AUSCHWITZ.ORG
Megúszta a kivégzést
Olère megpróbáltatásai még nem értek véget. Ugyanis arra kényszerítették sok fogolytársával együtt, hogy a gyalogmenetek egyikében a nyugati táborok felé vegyék az irányt. A hosszú út során a kevés élelmiszer, a hideg, az elgyengülés és az SS-esek kegyetlenkedései miatt sokan meghaltak. A festő viszont elért a mauthauseni (Ausztria) táborba, utána áthelyezték a melki, majd az ebenseei altáborokba, ahonnan ötször is megpróbált megszökni, sikertelenül. Végül 1945. május 6-án szabadították fel az amerikai csapatok.
A felesége és a fia túlélte a háborút, sikerült elmenekülniük Párizsból, majd bujdosva átvészelniük az üldöztetést. A szerettei közül sokan viszont már soha nem tértek haza.
Megörökíteni, amit elviselni nem lehet
Olère ezek után úgy érezte, tartozik annyival az áldozatoknak, hogy az alkotásain keresztül tudatja a világgal, mik történtek a történelem egyik legnagyobb szégyenfoltjának helyszínén. Képein megörökítette az elképzelhetetlent, azt, ami a földi pokol legmélyebb bugyrában történt – azon kevesek közé tartozott, akik élve kerültek ki onnan. Olère rajzai és festményei hitelesen bemutatják a borzalmakat, hiszen a művész látta, ahogy áldozatok az „öltözőben” levették a ruháikat, miközben reszkettek a félelemtől, majd összezsúfolva besétáltak a zuhanyzónak álcázott gázkamrába. Látta a holttestek elhamvasztását. Látta az álorvosok kísérleteit, amelyeket a gyerekeken, a betegeken, a gyengéken és az öregeken végeztek. Látta a foglyok nyomorúságos körülményeit, és az SS-esek velük való kegyetlenkedéseit.
Egyes festményein ő maga is jelen van, mint egy kísérteties arc, aki a háttérben lebeg, és némán, fájdalmasan figyeli a lágerőrök iszonyatos tetteit – amelyek örökre beleégtek az emlékezetébe.
Forrás: AUSCHWITZ.ORG
A festő nyolcvankét évet élt
Halála után özvegye és fia folytatta a küldetését: az emlékezést a holokauszt áldozataira, és mindannak a bemutatását, ami Auschwitzban történt. Olère festményeit és rajzait számos helyen kiállították, az alkotások közül tizennyolcat – amelyeket életműve legjelentősebb darabjainak tartanak – a lengyel kulturális minisztérium vásárolta meg az Auschwitz–Birkenau Emlékhely és Múzeum számára.
Olère többi festményének egy része pedig a holokauszt kutatásával, oktatásával, forrásainak gyűjtésével és bemutatásával foglalkozó tudományos intézetben, a Jad Vasemben tekinthető meg; fekete-fehér rajzai pedig szintén Izraelben, egy varsói gettó harcosainak szentelt házban vannak kiállítva.
Alkotásai örök mementóként emlékeztetnek a történelem egyik legsötétebb eseményére – abban a reményben, hogy hasonló szörnyűség soha többé nem történik.
„Ő volt az egyetlen a Sonderkommando foglyai közül, aki képein ábrázolta, milyen volt a mindennapi munkájuk a krematóriumok kéményeinek árnyékában és milyen erős az ember akarata a túlélésre. Festményei Auschwitz legsötétebb oldalát mutatták meg” – írta róla Piotr Cywiński, a múzeum igazgatója.
Brutális, megrázó és felkavaró élmény, ami után órákig nem térsz magadhoz. Gyárfás Dorka szerint ilyen az öt Oscar-díjra jelölt Érdekvédelmi terület című film. És mégis érdemes rá beülni a moziba, mert ez a holokausztfilm „most másmilyen lesz”.
A történelem egyik legsötétebb időszaka hozta össze a Magyarországról Auschwitzba deportált Steiner Editet és azt a katonát, aki az ő és társai megmentésében segédkezett.
Az egyik legnagyobb hazai internetszolgáltató reklámjában az anya tablettel altatja a gyerekét – és hogy mindez miért mutat káros példát emberek millióinak, azt Sipka Bence pszichológus mondja el.
