–

Nézem a bájos angol lányt a makulátlan bőrével és a kedves mosolyával. Lehetne bármelyikünk szomszédja vagy kishúga, hiszen semmi sem árulkodik arról, hogy huszonnégy éves kora ellenére dollármilliomos. Ahogy arról sem, hogy pornófilmekben dolgozik, hogy egy kiskutya gazdája, hogy éppen házvásárlást tervez, vagy hogy a későbbiekben szívesen indítana marketingügynökséget, hiszen több különböző platform algoritmusainak titka és közösségépítési gyakorlata van a kisujjában.

Az I slept with 100 men in one day – azaz Száz férfival feküdtem le egy nap alatt – című dokumentumfilmben elmeséli: az egyetemen viszonylag sok partnere volt, ezért idővel úgy gondolta, megnézi, dollárra tudja-e váltani saját promiszkuitását. A vele beszélgető Joshua Pieters – aki dokumentumfilmes karrierje mellett másfél milliós követőbázissal rendelkező youtuberként elsősorban azzal vált híressé, hogy prankeket vált valóra közéleti személyiségeken – pedig értetlenül állt a helyzet előtt. Ez nem is meglepő, nehéz összeegyeztetni Lily nyugodt, látszólag kiegyensúlyozott karakterét az első érzésünkkel: hogy itt valójában komoly sérülések állnak a háttérben. 

Lily Phillips viszont semmiben sem hozza a sztereotípiákat. A The Sizzio Show-ban elmondja például, hogy a szülei hosszú ideje házasok, a bátyjával jó a kapcsolata, átlagos tanuló volt, nem molesztálták, sosem drogozott vagy küzdött mentális betegséggel.

Elkerülte a trauma – mondja ő – és mindenkit azzal nyugtat, hogy ő is ugyanolyan lány, mint a többiek, csak valamivel jobban szereti a szexet és a figyelmet. Legalábbis ő ezt állítja.

Öt éve, kísérleti jelleggel kezdte el az OnlyFanset, az első időszakban pedig kizárólag fürdőruhás és fehérneműs képeket készített. Mint mondja, nem hitte, hogy ezzel igazán jól lehet keresni, csakhogy az első huszonnégy órában kétezer dollár landolt a bankszámláján, az első hónapban pedig további tizenkétezret keresett. Jelenleg a havi bevétele száz- és kétszázezer dollár között mozog, az adók és az egyéb járulékos költségek miatt pedig ennek az összegnek körülbelül a 40 százalékát tarthatja meg.

Lily sűrűn hivatkozik arra, hogy promiszkuitása miatt így is, úgy is sok férfi fordult volna meg az ágyában, hogy senki sem kényszerítette online kontentgyártásra vagy éppen szexre. Abban viszont már tizenöt-tizenhat éves korában is biztos volt, hogy ő erre született.

– Vállalkozóként definiálod magad? – kérdezi tőle Joshua Pieters, miközben a százfős kihívás szervezése zajlik.

– Nem is tudom. Az emberek felhorkannának, ha vállalkozóként írnám le magam, de ami azt illeti, vállalkozói szemlélettel gondolkozom.

– Az is vagy, nem?

– A legtöbb ember azt mondaná, kurva vagyok.

– És ettől hogy érzed magad?

– Azt hiszem, ez nem izgat különösebben, hiszen a családom és a barátaim támogatnak engem, és az, hogy ők mit gondolnak rólam, sokkal fontosabb, mint az, amit mások”

– hangzik el a dokumentumfilmben.

Az érzékeny, mégis objektivitásra törekvő dokut eddig több, mint nyolcmillióan látták, és nem meglepő módon számos kérdést vet fel a nézőben. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről!

101 férfi, 1 nap

Amikor Lily és csapata 2024-ben tweetelni kezdett arról, hogy száz önként jelentkező férfit várnak, aki élőben, kamerák előtt találkozik a felnőttfilmessel, nem számítottak akkora érdeklődésre, mint amivel végül találkoztak. A tweet megjelenése után azonnal özönleni kezdtek a jelentkezések a világ minden pontjáról. Fiatal és idős, tehetős és átlagos, egyedülálló és nős férfiak százai jelezték, hogy szívesen töltenének el 3–5 percet a nővel, közülük sokan akár földrészeket is átszeltek volna az élményért.

A dokumentumfilmből kiderül, hogy a jelentkezőktől nem kértek túl sokat a részvételért cserébe az elérhetőségükön és egy STI-teszten kívül, az utóbbi azonban csak ajánlott volt, de nem kötelező.

A kiválasztás is viszonylag random módon zajlott, a résztvevők hátterét, kriminológiai státuszát Lily csapata nem ellenőrizte, csupán pontosságot és néhány alapvető higiéniai, illetve szexuális szabály betartását várták el.

Utóbbiról később, a dokumentumfilmből kiderül azonban, hogy a férfiak jelentős része mindezt figyelmen kívül hagyta, Lily pedig szemgyulladást kapott a nagy mennyiségű testnedvvel való érintkezéstől.

Kívülről nézve mindez – számomra – érthetetlen. Huszonnégy órányi szexuális aktus fizikailag és érzelmileg is rendkívül megterhelő és kimerítő lehet, pszichés értelemben felfoghatatlan kihívásnak tűnik. Lily Phillips azonban azt mondja, szereti a kihívásokat, és tudni akarja, meddig tolhatja ki a saját határait. De vajon így gondolja ezt a kihívás után is? Valóban a tudatosságról, a magabiztosságról, a saját döntésekről árulkodik az, hogy sorok kígyóznak az ajtó előtt, és kilencfős személyzet állja körbe a nőt, aki egy nap alatt 100 olyan férfival fekszik le, akik akár nemi betegséget is hordozhatnak, illetve nem tisztelik az előre megbeszélt kereteket? 

„Kurva vagyok, miért hívnám magam másnak?!”

A népszerű tartalomgyártónak különböző platformokon milliós követőbázisa van. Úgy érzi, nincs mit szégyellnie, a szexiparban van otthon igazán. Mint mondja, ez az a karrier, amire mindig is vágyott.

„Mélyen belül tudom, ki vagyok és a családom, a barátaim is tudják, hogy jó ember vagyok. Azért csinálom ezt, mert élvezem, amit teszek. Ez az önazonosság adja a magabiztosságomat” – mondja Shizziónak és arról is beszámol, hogy korábban is sokan utálták őt, a „száz férfi egy nap alatt” esemény óta azonban érzékelhetőek nőtt az ellenszenv vele szemben. Többek között az OnlyFans- közösség is felszólalt ellene: sokan attól tartanak ugyanis, hogy Lily projektje új normát, és ezáltal extrém elvárásokat támaszt a felhasználók felől, ami akár a regisztrálók biztonságát is veszélyeztetheti. 

„Az emberek egy része azt mondja, rossz példát mutatok a lányoknak, az OnlyFans-modellek pedig úgy érezhetik, tartaniuk kell a lépést velem.

Hallottam arról is, hogy egyes lányoktól férfiak hasonló élményt kértek. De őszintén nem értem, miért hibáztatnak egy másik nőt azért, amit férfiak csinálnak” – meséli ugyanebben az interjúban a felnőttfilmes. – „Én csak azt csinálom, amit szeretek, és senkit sem kérek arra, hogy csinálja utánam. Azért sem vagyok felelős, amit a férfiak más nőknek mondanak, vagy amit tőlük kérnek.”  

De vajon valóban igaza van ebben? Milyen hatást gyakorol egy fiatal, az identitásfejlődés szakaszában járó lányra, ha szembekerül Lily profiljával? A témában Dienes Angéla pszichológust is megkérdeztük, aki elmondta: a műfaj magával vonja a nő tárgyiasítását, és amellett, hogy ez a férfiak részéről történik, a folyamatban Lily önmagával is ezt teszi. Erre egyébként a dokumentumfilmben is számtalanszor akad példa. Megdöbbentő például látni, ahogy az érzelmileg sokkos állapotban lévő, végletekig kimerült lány azon aggodalmaskodik, hogy az időszűke miatt nem tudott kellő időt szánni minden partnerére. Merthogy arról talán kevesebb szó esett, hogy Lily, noha magabiztosan vázolta fel tervét, a film (pontosabban a 24 óra) végére cseppet sem úgy fest, mint aki jól szórakozott.

„Ha a tartalomgyártó magáévá teszi a néző aspektusát, ezáltal szexuális tárgyként tekint a saját testére, az visszahat a mentális egészségére is.

Azok pedig, akik hajlamosak tárgyiasítani a saját testüket, jellemzően arra is hajlamosak, hogy a környezetük által validálják önmagukat és mások visszajelzései alapján határozzák meg saját értéküket. Ugyan az online szexmunkával kapcsolatban egyelőre kevesebb kutatás készült, mint az utcán történő munka pszichés hatásairól, utóbbinál gyakori a szorongás, a depresszió, a szerhasználat, illetve a PTSD kialakulása” – magyarázza Dienes Angéla pszichológus.

De miért jelentkeznek egyáltalán a férfiak?

Bevallom, nem csak azt nehéz megértenem, miért vesz részt egy nő egy ilyesfajta kihívásban, azt is nehezen értem, miért jelentkeznek férfiak egy hasonló „projektre”.

„Azok a férfiak, akik rendszeresen fogyasztanak OnlyFans-tartalmakat, a sztárság glóriáját vonhatják egyes kontentgyártók köré. Ilyenkor a kontentgyártók egyszerre válnak idealizálttá és ismerőssé, vagyis előfordulhat, hogy a férfi vágya egyre nő, hogy fizikailag is közel kerüljön az álmodozás tárgyához” – magyarázza a lélektani folyamatokat a pszichológus. „Az is lehetséges, hogy a kérdéses férfi nem elég népszerű vagy éppen magabiztos ahhoz, hogy az általa vonzónak talált nők számára ideális partnerré váljon, ezáltal egy Lilyhez hasonlóan dekoratív lánnyal nehezen találna kapcsolódást.

Ilyen körülmények között a szerzés öröme, a birtoklás vágya és a szexuális fantáziák világa találkozik, ráadásul új szexuális élmények gyűjtésére adódik lehetőség.”

A dokumentumfilmben megkérdezett férfiak egyike egyébként azt mondja, még akkor is abszolút megérte az erőfeszítést az élmény, ha az utazással, repülőjeggyel, STI-teszttel együtt több mint 800 fontot költött az ötperces együttlétre. Egy másik férfi azonban sokkos állapotban hagyja el a forgatási helyszínt, és a dokumentumfilmes kérdéseire csak annyit válaszol, tart attól, hogy a családja megtudja, miben vett részt. Mint mondja, egészen biztosan elítélnék és megvetnék ezért.

„A testi tünetek megjelenésében sok tényező adódhat össze. Ott van a szorongás, hogy csak öt perc áll rendelkezésre, és ennyi idő alatt kell teljesíteni. Az időben erősen keretezett aktus nyomása mellett teherként jelenhet meg a partner szépsége és közvetlensége, illetve a jelenlévők nagy száma, valamint az események gépiessége is” – mondja Dienes Angéla. – „Szembesülni azzal, hogy nemcsak a partner funkcionál szexuális tárgyként, hanem résztvevőként én magam is, hiszen bárki lehetne a helyemben, érzelmileg megterhelő felismerés. Hiszen tulajdonképpen nem én voltam az érdekes, hanem az, hogy meglegyen a darabszám.”

A szakember azt is hangsúlyozza, hogy egy ilyen vállalásban való részvétel nemcsak Lily Phillips, hanem a jelentkező férfiak számára is beláthatatlan pszichés következményekkel járhat – ez azért szegről-végről kiderül a filmből is. Ahogy az is, hogy 

Lily, noha fenntartja a magabiztosság látszatát és elnyomja érzéseit, fizikailag és érzelmileg is kimerül a nap végére. Bár azt mondja, örül, hogy minden a tervek szerint sikerült, azt is elárulja, hogy idővel már nem is tudta felidézni a partnerei arcát, majd zokogásban tör ki.

A pszichológus szerint a repetitív módon, idegen férfiakkal véghez vitt aktusok automatikusan bekapcsolják az elme védekező mechanizmusát, és ilyenkor az érzések kvázi „elszakadhatnak” a testtől. Egy speciális, disszociatív állapot léphet fel, hogy a cél elérhetővé váljék. 

„Ez az igazi túlélőmód egy traumatikus helyzetben, ami mellett nem marad lehetőség arra, hogy Lily önreflexív módon ismerje fel a saját megéléseit, szükségleteit."

A tavalyi világrekordot követően a brit és nemzetközi média is felkapta a jelenséget, podcastok, rádióadások és vlogok százai elemezték a felnőttfilmes életét, és bár a projektet Lily a családja és a teamje teljes támogatása mellett, 101 férfi aktív közreműködésével vett részt, elsősorban őt magát ítélik el igazán.

Éppen ez, és leginkább az érzelmi trauma fényében meglepő igazán, hogy Lily Phillips újabb világrekord-kihívást hirdetett, melynek keretében huszonnégy óra alatt ezer férfit elégít majd ki. Vagyis 1 perc 44 másodpercenként egyet, ha 24 órán át nem eszik, iszik, zuhanyzik vagy megy mosdóba. 

Gondolatok

Nézem a bájos angol lányt a makulátlan bőrével és a kedves mosolyával, és nem értem. Nem értem, mi viszi rá arra, hogy ezt tegye a testével és a lelkével. Csak kérdések vannak bennem. Vajon miért döntött úgy, hogy még tovább feszíti a húrt? Vajon kinek és mit akar bizonyítani? Ki ő: a virtuális szexpiac áldozata, vagy éppen nagyon is magabiztos üzletasszony, aki tudja, hogyan mozgassa a szálakat? Vajon mi történt vele, ki bántotta, ki nem szerette őt, ami miatt a szex lett élete fókuszterülete? Baj-e, hogy ő így él, csak azért, mert számomra más a norma, ha egyszer senkit sem bánt vele? Mit éreznek a férfiak, akik egy ilyen élményre vágynak? Mit éreznek a nők, akik ezekkel a férfiakkal élnek? És vajon mikor élt meg érzelmeket Lily Phillips utoljára igazán? 

Z. Kocsis Blanka