Nagyon sok családban még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a középiskolai vagy legalábbis a felsőoktatási felvételin múlik „minden”, a gyerek későbbi egész élete és jövője. Ez részben annak köszönhető, hogy a most felvételiző gyerekek szülei még egészen más munkaerőpiaci helyzetben kezdték a szakmai életüket. Ugyanakkor ma már teljesen más a helyzet a munka világában: a rugalmasság, a változásokra adott reakciók sokkal fontosabbá váltak, mint korábban. Milanovich Domi pszichológus-újságíró kérdezte a pályaválasztásról Nyáry Lucát, aki író, újságíró és modell is, Balatoni József, Jocó bácsit, aki pályaelhagyó tanár, író, oktatási szakértő, és Greskovits Györgyöt, a Milestone Intézet alapítóját, innovációs igazgatóját és volt mentorát a Mindent bele! pályaválasztásról szóló epizódjában.
Itt tudod megnézni:
Itt pedig meghallgatni:
Itt pedig a Mindent bele! további epizódjait találod:
Miért olyan átkozottul nehéz az elengedés? Hogy lehet ezt „egészségesen” csinálni? Mi lesz a talajt vesztett, megingott jövőképű gyerekekkel? Hogyan lehet jól segíteni a pályaválasztásukat? Itt a Nyomjuk, anyukám! új része, amelyben D. Tóth András Balatoni Jocóval beszélgetett.
Sok jelenlegi munkakör a „régmúlt szakmái”, egyelőre képzeletbeli könyv hasábjain lesz majd csak megtalálható, helyükre pedig olyan hivatások lépnek, amelyekről ma még csak álmodozhatunk.
2020 legnépszerűbb szakjainak listáján még nem látszott a Covid–19 hatása, mert a jelentkezés februárban lezárult. Az idei jelentkezési határidőig viszont már csak egy hónap van hátra, és az évek óta szinte állandó összetételű listát jól megkavarhatja a koronavírus. A többi közt a lehetséges változásokról, felvételi stratégiákról beszélgettünk egy pályaválasztási szakértővel:
Egy-két hét, és a leendő egyetemistáknak be kell adniuk jelentkezésüket, ha ősszel szeretnének továbbtanulni. Szerzőnk visszagondolt, hogyan élte meg a választás súlyát pár évvel ezelőtt, és megfogalmazta, hogyan viszonyul hozzá most, amikor már mesterszakra szeretne jelentkezni. A lényeg: ne féljetek, mert változtatni mindig lehet!
„Segítenünk kellene a gyerekeknek kiszélesíteni azt a keretet, amiben magukról és így a pályaválasztásukról is gondolkodnak. Még több szabadságot adni nekik benne szülőként és pedagógusként is, és leszámolni azzal a nyomásgyakorlással, illetve toxikus kommunikációval, ami eltérítheti őket a saját, választott útjukról” – vallja Sáray Szilvia matematikatanár, aki egy lányok számára létrehozott tehetséggondozó program oktatójaként és tananyag-kidolgozójaként abban segít, hogy minél több lány választhassa a természettudományos pályát.
Többnyire a négy fal között isznak, nem kérnek és nem fogadnak el segítséget, és gyakran sem a motivációjuk, sem az erőforrásaik nincsenek meg a változtatáshoz azoknak az időseknek, akik belecsúsznak az alkoholizmus csapdájába. És sajnos világszerte egyre többen vannak.
A gyerekek nemcsak láthatatlan, de gyakran hangtalan szereplői az igazságszolgáltatásnak, pedig az ő életükről van szó, például, amikor a szüleik válnak. Az eljárások során a felnőttek mégis többször beszélnek a fejük felett, mint amennyiszer érdemben megkérdezik őket.
Emilie Blichfeldt forgatókönyvíró-rendező olyan gyomorforgató csavart adott a Hamupipőkének, amit nem fogsz egykönnyen elfelejteni. A megközelítés zseniális, a kivitelezés olyan ocsortány, hogy ha adhatok egy tanácsot: ne jóllakottan menj moziba, és készülj fel arra is: a film után pár órán át nagy valószínűséggel egy falatot sem fogsz tudni lenyelni. Fiala Borcsa filmajánlója – szigorúan erős idegzetűeknek!
