„Túlélőnek neveznek, pedig csak ösztönből éltem tovább” – Ma 38 éves Emilia Clarke
Ha valaki úgy tud nagyon tehetséges és elragadóan szép lenni a maga természetességében, hogy még a „szomszéd lány” kisugárzás is az övé –, annak a sorsa talán magában hordozza a világhírnév lehetőségét. Emilia Clarke utóbbival nem igazán tudott mit kezdeni eleinte, és kifejezetten örült annak, hogy eredeti barna haját a szupersztárságot elhozó Trónok harca című sorozatban platinaszőkére festették. Így ugyanis a hétköznapokban nehezen ismerték fel: előfordult, hogy a rajongók megkérték, fotózza le őket a szereplőtársaival. A színésznő, aki hiába lett sikeres fiatalon, az egészségi állapotát tekintve nagyon korán hatalmas kihívásokat kapott az élettől – mégis maga maradt az önazonosság, az életszeretet és a kedvesség. Isten éltesse 38. születésnapján! Széles-Horváth Anna írása.
–
A világ nagy részének Emilia Clarke-ről azonnal Daenerys Targaryen, a Sárkányok Anyja karaktere jut eszébe a Trónok harcából: egy erős női figura, akinek nem volt egyszerű sorsa, de amíg tudott, helyt állt a rá mért csapások között.
Ez az igazság a civil Emiliáról is elmondható, aki nagyon fiatalon találkozott az élet végességével, és tanulta meg emiatt mélyről jövő életigenléssel élni a hétköznapokat.
De ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan kezdődött Emilia vonzódása a színészet iránt, és kitől szerezte a hivatása iránti inspirációt?
Emilia Clarke Londonban született: édesanyja egy cégnél töltött be vezető pozíciót, napi tizenhat órában dolgozott, és körbeutazta a világot – mesélte a színésznő a Harpers Bazaar 2023-as interjújában. Itt azt is megfogalmazta, hogy felnézett az anyjára, és a mai napig szeret olyan nőkkel találkozni, akik hasonlóan nagy dolgokat értek el a szakmájukban. Talán éppen ennek köszönhetően képes ő is megfeszített erővel dolgozni, miközben a művészi érzékenységet is hordozza magában. Utóbbit édesapjától kapta, akit igazi „hippiként” ír le: ő egyébként sound designerként (hangzástervező, aki hangeffektekkel megalkotja egy adott tér hangulatát) dolgozott – többek között a Chichago musicalen is –, és többször elvitte a kis Emiliát a West Endre. Nem csoda, hogy lánya korán csatlakozott egy ifjúsági színpadhoz, majd Colin Firth alma materében diplomázott, és alig múlt húszéves, amikor beválogatták a Trónok harca produkciójába.
„Ez vagyok én, ezzel kell dolgozni tovább”
Sok helyen mesélt róla, és nem fél őszintén beszélni: kétszer esett át agyvérzésen, az első alkalommal mindössze 22 éves volt, és épp befejezte a Trónok harca forgatását.
Az agyi aneurizma nemcsak életveszélyes állapot, de hosszú felépülési folyamattal jár: szinte hihetetlen, hogy a színésznő teljes értékű életet élhet, és folytatni tudta a szakmáját.
„A lehető legkínzóbb fájdalmat éltem át” – mondta 2022-ben a BBC Sunday Morning című műsorában. Itt arra is kitért, hogy kezdetben az afázia egyes tüneteit is észlelte magán: nehezen tudta kifejezni magát szavakkal.
„Folyamatosan tettem fel magamnak az ilyenkor szokásos kérdéseket. Közben vicces, de a Trónok harca forgatására megtanult szövegem sorait ismételgettem a fejemben” – idézte fel, később pedig arról is beszélt, hogy hihetetlen motivációt és kapaszkodót jelentett neki a világsikerré lett széria, hiszen mindenképpen vissza akart térni.
A második aneurizma és az azt követő műtét lényegesen traumatikusabb volt, mint az első, illetve a rehabilitáció is nehezebben zajlott. „Ha igazán őszinte akarok lenni, nagyon szégyelltem az egészet. Mintha összetörtem volna. Az éreztem, a producerek biztosan megbízhatatlan embernek gondolnak” – jegyezte meg szintén a Harper Bazaarnak. Természetesen ez nem volt így, a produkció mindvégig számított a színésznőre, aki csodával határos módon felépült, és ma már nevetve, humorral is tud beszélni arról, amit átélt.
„Már feladtam az ámuldozást azon, ami történt – ez vagyok én, és ez az én agyam” – utalt arra, hogy maga is tudja: az agya bizonyos részei elhaltak az átélt oxigénhiánytól.
A színésznő szerencsésnek érzi magát, és hálát ad azért, hogy sem a memóriája, sem pedig a beszédkészsége nem sérült hosszú távon: így nem kellett feladnia szeretett hivatását. Estéről estére színpadra tud állni egy-egy darabban, vagy képes megtanulni a forgatásra egy főszerepet. „Nem fontos a mi lett volna, ha… és az sem, mi lehetne: ami most van, az nagyszerű, szóval menni kell, és ezzel dolgozni tovább” – foglalta össze, mit tanult meg a vele történtekből.
Romantikus mozik és a West End
Emilia Clarke a világhírt hozó szigorú női karaktert követően aztán más szerepekben is feltűnt: 2015-ben a Terminator Genisysben lépett színre a mozivásznon, majd a nagy népszerűségnek örvendő Mielőtt megismertelek című regényadaptáció női hőseként láthattuk. Utóbbiban még azok is dicsértek az alakítását, akik magát a műfajt nem szívelik. Talán ezért találta meg egy újabb munka a romantikus vonalon – Emma Thompson Múlt karácsony című filmjének kissé csodabogár főszereplője lett. Bár a film nagyon vegyes kritikákat kapott, és a nézői vélemények is hasonlóan megosztóak – ki az egyik legjobb karácsonyi filmként esküszik rá, más kidobott időnek érzi, hogy valaha megnézte –, a furcsa manólány karakterét kedvesen és megnyerően hozza benne a színésznő.
Talán nem bánta, hogy a harciasabb, keményebb énje mellett a természetességét és belőle eredendően sugárzó kedvességét is megmutathatta a vásznon, miközben éppen arról mesélhetett, amit maga is átélt: hogy milyen az, amikor egy szomorú fordulat ébreszt rá, mennyit is ér az élet.
Az egész világ izgatott várakozással fogadta – de főként azok a szerencsések, akik akkoriban Londonban jártak vagy közel éltek hozzá –, amikor kiderült, hogy a National Theater társulatának Sirály előadásában Emilia Clarke Nyinát alakítja majd. A Csehov-feldolgozásban való szereplést, amely kortársi, puritán elemekkel mutatta be az egyik leghíresebb orosz drámát, a színésznő hatalmas megtiszteltetésként élte meg. Amikor az említett BBC-interjúban arról kérdezték, miért éppen erre a darabra mondott igent, hogy vele debütáljon a West Enden, ámulattal felelt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A legcsodálatosabb érzés a világon, varázslatos a színpadon játszani. A Sirályban Nyina szerepét megkapni egy csodálatos és elismert rendező, Jamie Lloyd irányítása alatt egy életre szóló élmény” – foglalta össze. A darabot egy kisebb színházteremben mutatták be, intim térben, megszokott díszlet és jelmezek nélkül, így teljesen új tapasztalást jelentett a színésznőnek. A csehovi karakter kapcsán pedig elmondta: érdekes volt egy olyan nő bőrébe bújni, aki azt hiszi, a hírnév mindent jobbá tesz, mindenek felett áll, miközben ő a világhírnévvel a zsebében már tudja, hogy ez mennyire nem igaz – csupán illúzió.
„Csak ösztönből éltem tovább”
Emília Clarke többször beszélt arról, mennyi bántás érte amiatt, hogy meztelen jelenetekben szerepelt. Ahogy meséli, általában feminista körökből kapott támadást, és bár a hasonló szereplés számára is új volt, úgy érezte: az adott jelenetek indokoltak voltak a sorozat forgatókönyve szempontjából.
A ruha nélküli szereplésnél sokkal nagyobb problémának látja azt, amikor egy nő a másik nő ellen kelti a gyűlöletet.
Éppen ezért volt elégedett, amikor a történetszál úgy alakult, hogy a férfi színészpartnerének kellett előtte vetkőznie. „Erre a jelenetre vártam!” – jegyezte meg az amerikai Elle-nek adott interjújában. Miután eljátszotta a jelentet, egyébként azonnal megkereste az írókat, és megköszönte a fordulatot, ami szerinte megfelelő fricska volt az őt kritizálók számára.
A színésznő a legnagyobb csapásnak az életében nem a két agyi aneurizmát ítéli, hanem édesapja halálát: 2016-ban vesztette el őt rákban, és ahogy mondja, az egész élete során érzett védőháló tűnt el alóla apja távozásával.
Saját betegsége kapcsán máig sok kérdést és megjegyzést kap. „Az emberek azt mondják: »Ó, milyen bátor vagy, egy túlélő«. De én csak éltem tovább, ösztönből” – foglalta össze.
Clarke egyébként létrehozott egy egészségügyi jótékonysági szervezetet, a SameYou-t, amely a stroke-ot és agysérülést túlélők rehabilitációjával foglalkozik. „Ha nem lett volna agyvérzésem, egy igazi vén szemétté változhattam volna, aki azt hiszi, hogy övé a világ… Sokkal inkább tudatában vagyok így a történéseknek, és a kudarcokkal együtt is boldogulok… Ha valami elromlik, biztosan, tudom: meg lehet javítani” – vonta le eddigi felnőtt élete tanulságait.
Kívánjuk, hogy ebben a szellemben dolgozzon és éljen tovább, most már mindig egészségesen!
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Francois G. Durand / Contributor