Az akcióhős törékenysége – ma 69 éves Bruce Willis, a demenciával élő színészlegenda

–

Dadogó srácból Golden Globe-győztes komikus

Walter Bruce Willis 1955. március 19-én született a nyugat-németországi Idar-Obersteinben. Anyja, Marlene, német volt, banki alkalmazottként dolgozott, és négy gyereknek adott életet, közülük Bruce volt a legidősebb. Az apa, David Willis, amerikai katonaként szolgált az NSZK-ban, majd 1957-es leszerelése után a családját szülővárosába, a New Jersey állambeli Carneys Pointba költöztette át. A férfi hegesztőként, gépészként, gyári munkásként kereste a kenyerét.

Bruce gyerekkora relatív nyugalomban telt, egyedül dadogásától, de még inkább a társai csúfolódásától szenvedett. Ezért is lépett be az iskolai színjátszó csoportba: úgy tapasztalta, az előadóművészet, a gyakorlás segít úrrá lenni a beszédproblémáján. 

Ahogy az lenni szokott, Hollywoodig kacskaringós út vezetett (és mint majd látni fogjuk, sok múlt a szerencsén, a véletleneken is). Willis először biztonsági őrként dolgozott a salemi atomerőműben, majd magánnyomozó lett (ezeket a tapasztalatait később fel is használta a rendőrkarakterek megformálásakor), a 80-as évek elején pedig a Kamikaze nevű manhattani művészbárban volt pultos.

A zenei karrier is vonzotta: talán kevesebben tudják róla, hogy három albumot is kiadott, és Tina Turnerrel is énekelt duettet (de ez már 2011-ben történt). 

Az ismertséget az hozta meg számára, hogy 1985-ben háromezer jelentkező közül ő kapta meg A simlis és a szende (Moonlighting) című tévésorozat egyik főszerepét. David Addison nyomozót alakította, aki partnerével, Madelyn Hayesszel (Cybill Shepherd) különböző bűntényeket derített fel. A széria öt évadon át tartott, és a színész Emmy-, illetve Golden Globe-díjat is nyert érte: előbbit drámasorozat, utóbbit tévés musical vagy vígjáték kategóriában érdemelte ki. Ebből is látszik, hogy Willis nem akcióhősként kezdte a pályáját – és ez nagyban hozzájárult a későbbi sikereihez.

Az egyik leghíresebb sztárpár

Demi Moore-ral a Zsarulesen (Stakeout) premierjén találkoztak, és három-négy hónap múlva, 1987 novemberében már össze is házasodtak: Moore ekkor 25, Willis 32 éves volt. Három lányuk született, miközben a karrierjük – ha kis kitérőkkel is, de – magasan ívelt felfelé. Moore a 90-es években olyan filmekben játszott, mint a Ghost (1990), a Zaklatás (1994), A skarlát betű (1995), a kritikusok által igencsak bírált Sztriptíz (1996) vagy a kasszasiker G. I. Jane (1997). A pár 1998-ban jelentette be szakítását, a házasság jogi felbontására pedig 2000 őszén került sor, békés keretek között, a válókereset benyújtásához képest egyetlen nap leforgása alatt. 

Willis és Moore valójában sok energiát fektetett abba, hogy továbbra is jó barátságot ápoljon, és közösen nevelje a gyerekeket.

Legidősebb lányuk, Rumer Willis, el is mondta egy talk show-ban, mennyire hálás a szüleinek, amiért minden családi eseményt együtt tartottak, és törekedtek arra, hogy ők öten továbbra is egy egység legyenek annak ellenére, hogy Willist és Moore-t már nem fűzte romantikus kapcsolat egymáshoz. Bruce Willis 2009-ben nősült újra, a ceremónián pedig jelen volt Moore és akkori férje, Ashton Kutcher is. Willisnek két lánya született az Emma Heming modellel kötött házasságából: az egyikük 12, a másikuk 10 éves. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bruce Willis FANPAGE👍👍👍 (@bruce_willis_family) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi akciófilm

Willis számára az áttörést az 1988-as Die Hard (Drágán add az életed!) jelentette. Egy olyan szerep, amelyet sorra utasítottak vissza a korszak legnagyobb színészei és akciófilmes sztárjai, köztük Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Harrison Ford, Clint Eastwood, Burt Reynolds, Al Pacino és Richard Gere. Willis enyhén szólva is kényszerválasztás volt az alkotók részéről – ezzel a színész is tisztában volt, így 5 millió dolláros gázsit alkudott ki magának –, és amúgy ő is csak azért tudott részt venni a produkcióban, mert A simlis és a szende-beli partnere, Cybill Shepherd várandós lett, emiatt 11 hétre szüneteltették a tévésorozat forgatásait.

A Die Harddal kapcsolatos hírek másik csoportja azzal foglalkozik, milyen felszabadult volt a filmkészítés folyamata. Jan de Bont operatőr állítólag el is rontott pár felvételt, annyira nevetett Willis hülyéskedésein, és a párbeszédek nagyját is ott a helyszínen, forgatás közben találták ki. Érdekes, hogy a film igazi karácsonyi klasszikussá vált, hiszen a történet szerint a főhős, John McClane az ünnep alkalmából érkezik az üzleti életben sikeres feleségéhez Los Angelesbe, a Nakatomi Toronyba egy céges partira. Míg az irodaházba tartván fintorogva nézi a lengén öltözött kaliforniaiakat, pár jelenettel később, miközben épp átöltözik, a Hans Gruber (Alan Rickman) vezette bűnöző csapat megrohamozza az épületet. 

Mezítláb és atlétában a terroristák ellen

McClane jellegzetes öltözéke tehát a felkészületlenséget sugallja, de még sok minden mást is. A jelmeztervező, Marilyn Vance, utóbb elárulta, 34 darabot készített az ikonikus viseletből: 17-et Willis, 17-et pedig Keii Johnston kaszkadőr kapott. Ahogy a történet halad előre, és McClane egyre több hősies áldozatot hoz, illetve egyre jobban fárad, a trikója úgy válik egyre véresebbé, koszosabbá, izzadtabbá; sőt a film egyik tetőpontján Willis le is veszi magáról, hogy azzal tekerje be vérző lábát.

Az atléta olyannyira legendás lett, hogy az egyik példány 2007-ben múzeumi tárgyként a washingtoni Smithsonian Intézet tulajdonába került, Urs Dierker textilművész-viseletkutató pedig könyvet is írt róla. 

Dierker szerint az atlétába bújtatott férfi felsőtest képei először az olimpikon sportolókról, majd a második világháborúba kivezényelt katonákról szóló híradásokon keresztül érkeztek meg az amerikai mainstream médiába. Később inkább a bevándorlókhoz és a munkásosztályhoz társították ezt a viseletet, a Drágán add az életed!-ben való megjelenésének pedig olyan filmes előképek is megágyaztak, mint A vágy villamosa Marlon Brandóval vagy a Bonnie és Clyde Warren Beattyvel.

A trikó túl azon, hogy a férfi szexualitás, erő és erőszak szimbóluma (magyarul „asszonyverő” jelzővel is szokták emlegetni az atlétát), jól passzol McClane lázadó, munkásosztálybeli karakteréhez is.

Ráadásul egy hétköznapi ruházatról van szó, amely több millió háztartásban megtalálható – ez pedig azt üzente, hogy McClane egy helyzet szülte hős, egy a férfi nézők közül, aki nem luxusöltönyben jár, mint James Bond, vagy terepmintás katonai cuccokban, mint Rambo.

Később az atléta a női akcióhősök között is elterjedt, gondoljunk csak az Alien- vagy a Tomb Raider-filmekre (Sigourney Weaver, Angelina Jolie, Alicia Vikander), illetve Sarah Connor alakjára a Terminátor 2.-ben (Linda Hamilton).

Árad a tesztoszteron

Bruce Willis közel két évtizeden keresztül, összesen négy filmben alakította McClane rendőrt, ami úgy tűnik, a filmcímek magyarításán dolgozóknak is fejtörést okozott. Bár a Die Hard kifejezést egy idő után átvették az angolból, mindenhova a magyar verziót is odapasszították, így születtek sorban a már-már komikusnak ható változatok: Drágán add az életed! (1988), Még drágább az életed (1990), Az élet mindig drága (1995) és Legdrágább az életed (2007). Willis számos más filmben is játszott kemény, macsó karaktereket: remekelt például a Ponyvaregény kiöregedő bokszolójaként vagy a Sin City gyerekmentő mintazsarujaként.

Megformált katonaembereket is, sőt egyszer 12 ezer cserkészsütit vett az amerikai hadseregnek, amit személyesen adott át, de koncertezni is volt az Irakban szolgáló katonáknál. Egy ízben arról is nyilatkozott, hogy támogatja a fegyvertartási jogot. 

Munkásosztálybeli maszkulin figurát alakított az Armageddonban is, amely az 1998-as év egyik legnagyobb bevételt hozó mozija lett (az előző évben megjelent Titanickal volt versenyben). A filmet kiemelkedővé tette az elképesztően erős szereplőgárdája, illetve az Aerosmith slágere, az I Don’t Wanna Miss a Thing. Én azért is emlékszem rá, mert 12 éves koromban ez volt az első film, amelyet meg lehetett nézni a frissen épült Győr Plázában (csak a 3. sorba kaptunk helyet, de minden nyakfájás ellenére imádtuk az élményt). Ugyanakkor a film nem öregedett túl jól: Willis karakterét, Harry Stamper olajfúrót, eleve úgy látjuk a kezdőjelenetben, hogy golflabdákkal veszi célba a szomszédos hajón tüntető greenpeace-es klímaaktivistákat. 

Kutatók arról is beszéltek, hogy az Armageddon történetvezetése nemcsak a szokásos tudományos pontatlanságokat tartalmazza, hanem égbekiáltó hülyeségekre épít. Az egyik például, hogy egy Texas állam méretű aszteroidát (a dinoszauruszokkal egy sokkal kisebb, város méretű égitest végzett) már a 90-es években is nem 18 nappal, hanem több évvel a Földdel való ütközés előtt felfedeztek volna. A másik, amit állítólag Ben Affleck is megkérdezett Michael Bay rendezőtől, hogy

miért könnyebb idő szűkében olajfúrókat űrhajósokká átképezni, mint űrhajósokat olajfúrókká? Bay állítólag annyit felelt Afflecknek, hogy fogja be.

A film tudományellenes és nem ritkán előítéletes attitűdjét sokan annak tulajdonítják, hogy egy gazdag republikánus producer, Jerry Bruckheimer finanszírozta az elkészítését.

Sokkal több akcióhősnél!

Bruce Willis közel 120 filmben szerepelt 2022-es visszavonulásáig, köztük olyan további nagy sikerű alkotásokban, mint a Hatodik érzék, Az ötödik elem, A sebezhetetlen vagy a Red. Az egyik kedvencem az 1995-ös 12 majom, amely Willis – és szerintem Brad Pitt – egyik legerősebb alakítása. Mai tudásunkkal a sci-fi alaphelyzetétől is borsódzik az ember háta: a huszonegyedik század elejére a népesség 1 százaléka marad életben, mert elszabadult egy vírus. Az időutazós történetben Willis annyira szeretett volna részt venni, hogy a szokásosnál lényegesen kevesebb fizetéssel is beérte, és

azt is rendben lévőnek találta, hogy Terry Gilliam rendező állítólag a forgatás elején átnyújtott neki egy listát Bruce Willis színészi kliséi címmel, mondván, ezek azok a megoldások, amiket tilos használnia.

Willis megszívlelte a szakmai instrukciókat, és tényleg szintet tudott lépni a korábbi alakításaihoz képest. 

Talán azért is, mert a romantikus vígjátékok műfajában indult, Willis nemcsak képes volt időnként kimozdulni az akcióhősszerepekből, hanem nyitott volt arra is, hogy kifigurázza a védjegyének számító macsóságot, és megmutassa a férfiasság árnyoldalát. Rögtön a Die Hard sikere után például ő volt egy kisbaba, Mickey hangja a Nicsak, ki beszél! (1989) című filmben, John Travolta és Kirstie Alley klasszikusában. Ő adta a hangját a Stikli nevű mosómedvének is a Túl a sövényen (2006) mesében, de említhetjük A kölyök (2000) című vígjátékot is, amelyben fiatalkori önmaga – az akkor nyolcéves Spencer Breslin csodás alakításában – teszi fel a kérdést a Willis által megformált imázstanácsadónak, Russ Duritznak: oké, hogy menő vagy és gazdag, de ha nincs feleséged és kutyád, akkor mi értelme van? Akkor a benned élő gyerek, aki ezekre a dolgokra vágyott, nem lesz elégedett. 

Sebezhető férfiak

Persze a fenti sorba kívánkozik Willis Jóbarátok-beli, Emmy-díjjal elismert vendégszereplése is, amelyre egy elvesztett fogadás miatt került sor. Willis és Matthew Perry fogadtak, hogy közös filmjük, a Bérgyilkos a szomszédom mennyire fog befutni. Willis volt a pesszimistább, és mivel a Bérgyilkost kifejezetten szerették a nézők, elvesztette a fogadást. Így 2000-ben Ross Geller (David Schwimmer) egyetemista barátnőjének, Elisabeth Stevesnek (Alexandra Holden) az apját alakította, Pault, aki rövid időre Rachel Greennel (Jennifer Aniston) is románcba bonyolódik. 

Rachel arra biztatja a kemény, zárkózott férfit, hogy fejezze ki az érzéseit, mire Paul annyira belejön a sírásba, hogy nem is tudja abbahagyni. A jelenetek humoros, könnyed stílusban világítanak rá arra a nagy mennyiségű érzelmi elfojtásra, amit a hagyományos nemiszerep-elvárások megkövetelnek a férfiaktól. Ugyanakkor a közönség egy logikai bukfencet is észrevett Willis szerepeltetésével kapcsolatban:

a Die Hard ugyanis Joey, Chandler és Ross egyik kedvenc filmje, mégsem ismerik fel a színészt. 

Bruce Willis szintén emlékezetes alakítást nyújtott a 2012-es Wes Anderson-filmben, a Holdfény királyságban. A történet egy árva srác, Sam, és egy kamaszkori szerelem útját követi végig, és egy távoli szigeten játszódik. Willis az ottani idős rendőrkapitányt, Duffy Sharpot formálja meg: egyfajta intelligens melankóliával ruházza fel a karaktert, amely által rámutat arra is, a macsóság mennyire magányossá teheti az embert.

Mikor kezdődik (hivatalosan) egy betegség?

Pályafutása utolsó néhány évében Willis mintegy 20 alacsony színvonalú, egyből videóra, DVD-re szánt (direct-to-video) független thrillerben és sci-fiben szerepelt. A Times által megszerzett dokumentumok szerint előfordult, hogy a színész 2 millió dollárt kapott 2 napi munkáért. Átlagosan 15 perceket játszott ezekben a filmekben, a párbeszédeit a minimumra vették, viszont az ő arcképét tették rá a promóciós anyagokra, azzal adták el ezeket a filmeket. A minőség azonban annyit esett, hogy az év legpocsékabb filmjeiért és színészi munkáiért járó Arany Málna-díj szervezői 2021-ben külön kategóriát hoztak létre Bruce Willis legrosszabb alakításai címmel (abban az évben 8 film közül lehetett válogatni).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bruce Willis FANPAGE👍👍👍 (@bruce_willis_family) által megosztott bejegyzés

Az, hogy egy akciósztár, aki színészi tehetségét is többször bizonyította, miért teljesít ennyire gyengén, nem keltett különösebb gyanút. 

Utóbb persze mindez más megvilágításba kerül, és a gúnyos kategóriát is rögtön törölték, amikor 2022 márciusában Willis családja bejelentette, hogy a férfi egy komplex nyelvi zavarban, afáziában szenved, tehát nehezen fejezi ki magát verbálisan, és az írott, illetve beszélt nyelv megértésével is problémái vannak. Ebben az időszakban a Timesnak közel két tucat pályatárs és filmkészítő is arról nyilatkozott, hogy Willis viselkedésén korábban is tapasztalni lehetett a mentális hanyatlás jeleit. Néha összezavarodott a forgatásokon, nem tudta, hol van, illetve képtelen volt dialógusokat megjegyezni, folyton vele utazott egy színész, aki súgta neki a szöveget. Amikor pedig akciójelenetekre, koreografált lövöldözésekre került a sor, azt mindig dublőrrel oldották meg.

Nagy kérdés tehát, hogy Willis meddig volt képes tudatos döntést hozni a filmekben való részvételéről, és honnan kezdte el a környezete használni őt a busás bevétel reményében vagy más okból. 

Mi az a frontotemporális demencia?

A színész családja 2023 februárjában közölte a nyilvánossággal a hivatalos diagnózist, amely szerint Bruce Willis frontotemporális demenciával (FTD) küzd, ennek egy korai tünete volt az afázia. Az FTD-ben elsősorban az agy homlok- és halántéklebenye kezd el zsugorodni a Mayo Klinika tájékoztatója szerint, és a betegség jellemzően 40–65 éves kor között kezdődik. Bár a konkrét tünetek egyénenként változhatnak, gyakori az empátia elvesztése, az érzelmi kontroll hiánya, illetve az olyan kényszeres viselkedések, mint a kopogtatás, tapsolás, vagy hogy a betegek a szájukba vesznek tárgyakat. Általában csökken a személyes higiénia, a beszédre és az emlékezésre való képesség, valamint mozgásszervi zavarok – remegés, izomgyengeség, rossz koordináció – jelentkezhetnek. 

Bruce Willist, a hétköznapi akciósztárt, a Die Hard-filmek atlétatrikós, csibész mosolyú hősét talán azért is különösen felkavaró ilyen állapotban látni, mert az időnk végességére, mindannyiunk halandóságára emlékeztet minket.

Ugyanakkor a színész felesége, Emma Heming Willis, szeretné eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyek szerint Willis életéből teljesen kiveszett volna az öröm. „Az a tapasztalatom, hogy két dolog létezhet, és lehet igaz egyszerre. A gyász és a mély szeretet. A szomorúság és a mély kötődés. A trauma és a reziliencia” – írta családjukról 2024. március elején egy Instagram-posztban, amelyben mindenkit arra kért, ne elégedjen meg a bulvársajtóban megjelent szalagcímekkel, hanem tájékozódjon hiteles forrásokból a demenciáról.

Források: CNN, Euronews, Huffington Post, Los Angeles Times, Mayo Clinic, Mental Floss, People Magazine, salon.com, Today, Us Magazine, Washington Post, Wion

Kiemelt kép: Getty Images / Rich Fury / Stringer

Milanovich Domi