Babát szeretnél, és mindenhol terhes nőket látsz? Ez nem jel, csak elmetrükk

–

„Elegem van belőle, hogy minden ismerősömnek gyereke születik. Már nem bírok úgy kilépni a lakásból, hogy ne jöjjön szembe legalább öt babakocsis nő” – ventilált nemrég egy barátnőm, aki, noha már régóta nagyon vágyott egy kisbabára, az élet sajnos nem ehhez mérten osztotta a lapokat. Úgy sejtem, a jelenség sokaknak ismerős lehet – akár a várandósság témájától függetlenül is. Ha babát akarsz, hirtelen mindenki szülni kezd körülötted, ha épp utazni vágysz, minden ismerősöd csak a nyaralásáról posztol. Ha kegyetlenül éhes vagy, a szomszéd isteni levesének az illata párolog át, ha egészségszorongással küzdesz, sorra hallod a daganatos történeteket, de ha egy kutya örökbefogadásán gondolkozol, akkor is garantált, hogy épp most csahol majd körbe a környék összes jószága.

De valóban ennyire trükkös lenne az élet, ennyi üzenetet küldene nekünk a sors? Vagy csak Murphy akar az orrunk alá dörgölni valamit? Noha sokan hajlamosak vagyunk ezeket a helyzeteket égi jelként értelmezni – ezt a pszichológia egyébként mágikus gondolkodásnak nevezi – van magyarázat a témára: ez pedig a perceptuális vigilancia, magyarra fordítván: az észlelési éberség.

Azt látod, ami foglalkoztat

Az észlelési éberség fogalma nem új keletű, már a XX. század közepén is tanulmányozták pszichológusok a figyelem és a szükséglet összefüggéseit. A kérdéssel több szakember is foglalkozott – többek között John F. E. Zajonc és David J. Berylne – akik tanulmányaikban azt vizsgálták, hogy az egyének hogyan válnak szenzitívebbé azokra az ingerekre, amik reflektálnak a szükségleteikre, miközben „lejjebb csavarják” azokat, amik pedig irrelevánsak számukra (legalábbis látszólag).

A szakértők megállapították, hogy a fókusz mögötti motivációt számtalan dolog adhatja: ilyen lehet egy adott téma iránti kíváncsiság, egy megoldásra váró probléma, valamilyen érzelmi szükséglet, vagy a szorongás is. A figyelmünket tehát rengeteg tényező leszűkítheti, de leggyakrabban az utóbbi vetületében vizsgálják: a fenyegetést jelentő ingerek fokozott érzékelése ugyanis a túlélésünk záloga is (volt valaha).

„Az ébren töltött óráink nagy részében hatalmas mennyiségű információ ér bennünket a környezetünkből. Sőt, az utóbbi évtizedek során folyamatosan nő a ránk nehezedő információs tömeg. Feltételezhetjük, hogy sokkal gyorsabb a változás, minthogy az evolúciósan lekövethető lenne.

Ebből következik, hogy továbbra is nagyjából azzal a rendszerrel igyekszünk feldolgozni sokszorta több információt, melyet azon őseinktől örököltünk, akik egy sokkalta lassabb világban éltek”

– írja Zsidó N. András A figyelem kognitív pszichológiája című kötetében.

Később kifejti: „A percepció egy konstruktív folyamat, és a szelektív figyelem segítségével válogatjuk össze az elemeit. Vagyis az irreleváns elemeket nem szűrjük ki, csak egyszerűen nem használjuk fel az építkezés során.

Passzív folyamatok segítenek annak eldöntésében, hogy melyik elem lehet releváns, és melyik zavaró.”

Pál Blanka kognitív pszichológia szakos hallgató – aki épp a témában írta a szakdolgozatát – hozzáteszi: a figyelemnek van egyfajta kapacitása, az ingerek pedig versengenek, hogy mi kerül előtérbe, mi dolgozható fel. Ebben fontos tényező az inger relevanciája, a motiváció, a szemantikai tényezők. Ez egyébként visszafelé is működik: kutatások alapján könnyebben felidézzük azokat a dolgokat, amiket hasonló érzelmi állapotban éltünk át, mint amilyenben a felidézés pillanatában vagyunk. A figyelem irányát tehát nagyban meghatározza a pillanatnyi motiváció, az érzelmi állapot is.

Ha tehát a párkapcsolatod egészére egy konfliktus idején tekintesz vissza, valószínűleg elsőként azok a helyzetek jutnak majd eszedbe, amikben a párod megbántott, míg ha kiegyensúlyozott időszakban értékeled az együtt töltött időt, feltehetőleg a szép és építő közös élmények élveznek majd elsőbbséget. Ha pedig azon morfondírozol este, a kanapédon ülve, hogy mennyire szeretnél egy kisbabát, az agyad előtérbe sorolja azokat a képeket, amikor azonos lelkiállapotban babakocsis családokat láttál.

…és erre építenek a reklámok is

Az észlelési éberség, a szelektív figyelem és a kognitív torzítások jelentősége persze nemcsak a pszichológusokat, de a marketingszakembereket is foglalkoztatja. Az ugyanis, hogy milyen ingerek kerülnek legkönnyebben a figyelmünk fókuszába, mi serkenti – más témákat leuraló módon – a kíváncsiságunkat és motivációnkat, finoman szólva is fegyvertény lehet a nagyvállalatok kezében. Bár – mint az feljebb látszott –, a perceptuális éberségünket elsősorban személyes, pillanatnyi tényezők alakítják, van néhány olyan dolog, ami viszonylag általánosan leköti egy adott célcsoport figyelmét. 

Míg a kutatók rámutattak ugyanis, hogy a kémiai függőséggel küzdő személyek csoportjánál az adott addikcióhoz kapcsolódó ingerek könnyebben megragadják a figyelmet, mint másoknál, feltehetőleg más közösségeknek, csoportoknak is megvan a saját „hívószava”, aminek hatására a többi inger elhalkul majd. Erre a legjobb példa egy olyan, ma már hétköznapinak számító dolog, amit valószínűleg minden saját projekttel vagy vállalkozással rendelkező olvasó jól ismer: amikor ugyanis belépsz a közösségimédia-felületed hirdetési profiljába, targeteled a közönséget az általad kínált szolgáltatáshoz hasonló preferenciák alapján, pontosan erre építesz.   

De ide tartozhat még bizonyos, éppen nagy népszerűségnek örvendő hírességek ábrázolása, a figyelemfelkeltő színek használata, vagy az is, ha az adott hirdetés erős érzelmi hatást gyakorol a fogyasztóra.

Takács Dalma