Kis vitamintöri: az istenek haragjától a lázongó tengerészeken át a rizsevő tyúkokig

–

C-vitamin-hiány, mely pusztítóbb, mint a pestis 

Ma már nagyjából lehet tudni, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy az ember egészségesen éljen, és mik azok az elemek, amiknek feltétlenül benne kell lennie a táplálékunkban annak érdekében, hogy ne betegedjünk meg, ám ez sokáig nem így volt. Bizony, hosszú idő vezetett el a skorbuttól – melyben több tengerész halt meg, mint ahány áldozatot a viharok, a hajótörések és a fegyveres összetűzések együttvéve szedtek – odáig, hogy bárki becsattoghasson egy kezdődő náthával a gyógyszertárba egy levél C-vitaminért, vagy kifacsarjon két citromot, és megigya a gyógyulás érdekében. (Most gondolj bele, milyen jól jött volna ez az infó például George Anson angol admirálisnak, aki a föld körüli útja során minden második emberét elveszítette a betegség miatt.) 

Bűnbakok

Hogy a különféle kórságokat, köztük a hiánybetegségeket vagy a világjárványokat mik okozzák, azzal kapcsolatban évszázadokon keresztül vakon tapogatózott az emberiség – és ez a megoldási javaslatokon is erősen meglátszott. Az ókori Rómában i.e. 250-től mintegy húsz éven át dúló pestis esetében például úgy hitték, a betegséget már attól el lehet kapni, ha valakinek belebámulsz az arcába. A kiváltó oka pedig mi más is lehetett volna, mint az istenek haragja? Az 1889-es orosz influenzajárvány esetében – mivel sok távírász megbetegedett – a The New York Herald újság felvetette, a betegség talán távíró-vezetékeken keresztül terjedhet. Volt, aki úgy vélte, az Európából érkező levelek fertőzők, mivel sok postás is áldozatul esett a betegségnek. Ám olyan pletykák is napvilágot láttak, miszerint a járvány terjedéséért a papírpénz, a postai bélyegek, esetleg a könyvtári könyvek okolhatók. 

Egészen addig, amíg fel nem fedezték a mikrobákat, avagy mikroorganizmusokat, a betegségek hátterében számos dolgot, többek között a „rossz levegőt”, „az idegeneket”, a zsidókat, a bolygók mozgását, vagy a rossz vért sejtették.

Curryvel a beriberi-kór ellen

A kémia, a fizika és a biológia fejlődésének köszönhetően aztán kialakult a modern táplálkozáskutatás, amiért sok mindenki hálás lehet: az is, aki innentől az étkezésen keresztül őrizheti meg az egészségét, és az is, akire többé nem mutogatnak vádló ujjak mint kórságok terjesztőjére.

Odáig is hosszú volt az út, hogy rájöjjünk, elengedhetetlen az egészséges táplálkozásban a sok zöldség és gyümölcs fogyasztása, sokáig ugyanis azt gondolták, az ember fő tápanyaga a fehérje – annak ellenére, hogy egyre több tapasztalat mutatta, hogy ezek, illetve a tej csökkentik az olyan betegségek kialakulását, mint a már említett skorbut vagy az angolkór. Emellett azt is látták, hogy a hosszú utakra elszegődött tengerészeket szívelégtelenség, illetve a lábak zsibbadása is kínozza. Ma már tudjuk, ez a beriberi nevezetű kór, a szó jelentése amúgy ez: „képtelen vagyok rá”, és a B1-vitamin (azaz a tiamin nevezetű vegyület) hiánya okozza.

Ez a betegség még ma is szedi az áldozatait, Magyarországon főleg a mértéktelen mennyiségben alkoholt fogyasztók körében jellemző.

Végül Kanehiro Takaki, a haditengerészet brit kiképzésben részesült japán orvosa járt utána a problémának 1880-as években, aki rájött, a baj gyökerét a táplálkozásban kell keresni. Így a tengerészek végül a rizsadagon felül kaptak húst és zöldséget is enni, méghozzá gyakran fűszeres szószban, amit nemes egyszerűséggel a sárga fűszer után szintén currynek neveztek el. Érdekesség, hogy emiatt a mai napig él a szokás, hogy a brit haditengerészet hajóin minden pénteken curryt szolgálnak fel.

És megszületett: a vitamin!

A beriberit egy másik katonaorvos, a holland Christian Eijkman is kutatta, ráadásul tulajdonképpen egy véletlen miatt. Ő ugyanis nem volt hajlandó a csirkéknek fehér, azaz „katonai” rizst adni, helyette barnarizzsel táplálta őket. És csodák csodájára, a fehér rizsen nevelt madarakkal szemben, akik szintén áldozatául estek a kórnak, a baromfiknak kutya baja sem lett (ha szabad ilyen állatos képzavarral élnem.) Ellenben azok a börtönben sínylődő rabok, akiket szintén fehér rizzsel etettek, ugyanúgy szenvedtek a beriberitől. Ezzel az alappal dolgozott aztán tovább Casimir Funk lengyel kémikus a XX. század elején, aki fehér rizzsel etette a kísérleti galambokat, akik ettől megbetegedtek, ám amikor kaptak a barna rizsből fehéret előállító eljárás során fennmaradt rizskorpából, meg még egy kevés élesztőt is, máris jobban lettek. A megoldás: nem a fehérje hiánya a bűnös!

Funk 1912-ben felfedezett egy nitrogéntartalmú vegyületet is, aminek a hiánya szintén betegségeket okoz, ezt pedig vitaminnak nevezte el (a latin élet, és a nitrogéntartalmú vegyület nevének kombinációjából).

Ezzel párhuzamosan pedig végre megértették a kutatók, mennyire fontos a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás.

Időközben egy amerikai kutató, Elmer McCullum, aki patkányokon végzett táplálkozással kapcsolatos kísérleteket, arra jutott, hogy létezik egy olyan anyag, ami a zsírokban megtalálható, és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az állatok növekedni tudjanak. Ezzel a felfedezéssel pedig megszületett az A-vitamin.

Innentől már nem volt megállás, McCullum és más tudósok is tovább kísérleteztek a rizskorpából származó tápanyaggal is, amit a beriberi után B-vitaminnak kereszteltek el. Később arra is fény derült, hogy ez valójában nem is egy anyag, úgyhogy mindenki szépen megőrizte vezetékneveként a B-t, és kapott egy-egy számot keresztnév gyanánt.

A vitaminok aztán felfedezésük sorrendjében kapták az ábécében a következő betű szerinti nevüket, egészen 1948-ig, amikor az utolsó, a B-12 is a kutatók fókuszába került.

Ma már tudjuk, hogy négy zsírban oldódó vitaminra is szükség van ahhoz, hogy egészségesen fejlődhessünk, ezek: az A-, a D-, az E- és a K-vitaminok. Ezek mellett van kilenc vízben oldódó vitamin, a B-csapat, akikről az imént hosszabban beszéltünk, illetve a C, aminek hallatán minden magyar büszkén kihúzhatja magát, hiszen azt Szent-Györgyi Albert fedezte fel a paradicsompaprikával folytatott kísérletei során, és ezért 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat is kapott. 

No de ha szépen haladunk ábécésorrendben, mit keres ebben a rendszerben a K? 

– teheted fel jogosan a kérdést. Nos, a választ a skandináv és a német nyelvekben, illetve a kronológiában kell keresnünk. Carl Peter Henrik Dam dán kutató fedezte fel ugyanis a K-vitamint 1929-ben, pontosabban egy olyan vegyületet, ami elengedhetetlen a véralvadáshoz. Így lett a neve először Koagulations-vitamin, melyben a német Koagulations véralvadást jelent. Dam a felfedezéséért 1943-ban kapott Nobel-díjat. 

Ma már azt is tudjuk, hogy ebből is több fajta létezik, a K1-vitamin növényekből származik, főleg az olyan zöldleveles zöldségekből, mint a spenót és a kelkáposzta (joggal mondták tehát annak idején az óvodában, hogy meg kell enni a zöldeket is!), a K2-vitamin pedig természetes módon a bélrendszerben keletkezik, és a K1-hez hasonlóan működik. A K-vitamin hiánya felnőtteknél szerencsére nagyon ritka: és nemcsak azért, mert sok élelmiszer tartalmaz megfelelő mennyiségű K1-et, de azért is, mert a K2-t mi magunk is elő tudjuk állítani, amellett egész ügyesen újrahasznosítjuk a már meglévő K-vitamin-készletünket. Azonban vannak olyan gyógyszerek, amik megzavarhatják a K-vitamin felszívódását és képződését, így hiány alakulhat ki belőle. Onnan tudhatod, hogy a K-vitaminból hiányod van, hogy sűrűn vérzel, és könnyen szerzel véraláfutásokat is. A K-vitaminhiány sokkal gyakoribb a csecsemőknél.

Egyél jól és változatosan!

Ennyi vitamin nfó után már biztosan a multivitaminos üveg után kutatsz, úgyhogy hadd álljon itt még néhány fontos információ! Sokkal hatékonyabb, és kevesebb rosszulléttel jár, ha a vitaminokat étkezés közben, és nem üres gyomorra fogyasztod el. B6- vitaminnal sokat javíthatsz az alváminőségeden, ha pedig vegán életmódot folytatsz, fontos, hogy vegyél magadhoz B12 kiegészítést is. Nagy melegben az ember többet izzad, így több vitamint is veszít, azaz nemcsak a téli, de a nyári időszakban is érdemes odafigyelni a szervezet vitaminellátására.

Bár a szervezetednek fogalma sincs, hogy a vitamin, ami a testedbe jut, az vajon egy káposztából vagy egy színes drazséból származik, mégis inkább ajánlatos minél változatosabban étkezni,

és nem sültkrumpli-diétán létezni multivitaminokkal kiegészítve, hiszen az emberi szervezetnek a vitaminokon kívül is rengeteg tápanyagra van szüksége, amit csak úgy tudsz megadni a testednek, ha jó minőségű, és sok különböző dolgot veszel magadhoz, törekedve arra, hogy azok minél kevésbé legyenek feldolgozottak.

Források: Natgeo, History, 24.hu, Healthline, Natgeo, Askabiologist, Múlt-kor

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/master1305

Fiala Borcsa