A multivitaminok többsége nem hat, de akkor melyiket érdemes szedni? – interjú dr. Bíró Szabolcs vegyészmérnökkel

–

Simon Eszter/WMN: Kezdjük azzal, hogy szükséges-e egyáltalán a vitaminpótlás.

Bíró Szabolcs: Az emberiség életmódja teljesen eltávolodott az eredeti gyökereitől, ami két szempontból probléma. Egyrészt a mesterségesen létrehozott idegen vegyületek miatt, amelyeket nap mint nap óriási dózisban kapunk.

Óhatatlanul is bekerül a szervezetünkbe egy csomó növényvédő szer és egyéb szintetikus anyag, amelyek felborítják a szervezet egyensúlyát.

A másik nagy mumus a stressz. Evolúciós szinten arra vagyunk felkészülve, hogy ha találkozunk egy vadállattal, akkor elfutunk előle vagy megharcolunk vele, de a stresszhelyzet nem állandó. Egy harmincéves banki hitel elől viszont nem tudunk elmenekülni. Sőt, az is bőven elég, ha rossz a munkahelyi légkör vagy olyan párkapcsolatban élünk, ami folyamatos feszültség alatt tart.

S. E./WMN: Ebben igazad van, de attól tartok, hogy sokszor nincs lehetőségünk változtatni, sőt azt veszem észre, hogy egyre több stressznek leszünk kitéve. Ezek szerint folyamatosan szükségünk van a vitaminpótlásra?

B. Sz.: Igen, kivéve ha Szibéria közepén élünk, és csak olyan növényeket és állatokat eszünk, amelyek a természetes közegükben élnek (nevet). Mivel erre elég kicsi az esély, érdemes kívülről pótolni a szükséges mikrotápanyagokat, vagyis vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket.

S. E./WMN: Gondolom, az sem mindegy, hogy a közértben a szalag mellett kapható olcsó vagy a több ezer forintos készítmények kerülnek a szervezetünkbe.

B. Sz.:

A gyártó általában a fogyasztó igényeihez igazodik, vagyis arra koncentrál, hogy a termék legyen olcsó, kényelmes, ne kelljen egyszerre sok kapszulát bevenni, és legyen benne minden, ami fontos. Csakhogy az olcsó és kényelmes ebben az esetben nem igazán, legalábbis nem eléggé támogatja a szervezetet.

A gyártó a saját erkölcsi mércéjének megfelelően dönti el, hogy milyen arányban tesz bele olcsó és gyenge, vagy drága és jó minőségű összetevőket. Vannak kivételek, például a D-vitamin esetében az olcsó is ugyanolyan jó, mint a drága, mert egyetlen molekulája van, a vásárló mégis könnyen szembe találhatja magát azzal a kérdéssel, hogy a 4000, 3000, vagy az 1200 forintos termék közül melyiket válassza.

Az viszont nagyjából egyik készítményen sincs feltüntetve, hogy ha a D-vitamin mellé nem szedünk K₂-vitamint, azzal körülbelül tízszeresére gyorsítjuk az érelmeszesedést.

S. E./WMN: Márpedig ez nem mindegy. De akkor miért marad ki a termékekből?

B. Sz.: Mert kéthavi D-vitamin-adag gyártói önköltsége nagyjából 12 forint, a K₂-vitaminé meg ezres nagyságrendű. Egyébként óriási a biológiaihatás-különbség még az azonos vitaminok között is.

Kapható B₁₂-vitamin kilónként 30 ezer és négy és fél millió forintért is. Ez utóbbi természetesen rendkívül jótékony hatású, míg az előzőt én nem szedném jó szívvel.

S. E./WMN: Miért?

B. Sz.: Ki akar ciánnal stabilizált B₁₂-vitamint szedni? Valószínűleg senki.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon gyengén hasznosul ez a vitamin, mert a szervezetnek először semlegesítenie kell a ciánt. Ehhez felhasznál egy csomó B₂- és B₃-vitamint a legfőbb antioxidánsunkat, és addig konvertálgatja a molekulát, amíg hasznos formává tudja alakítani.

Ezt úgy lehet kiküszöbölni, ha eleve hatékony formában kerül a szervezetbe. Ez kulcskérdés, főleg, ha betegség miatt szükséges a vitaminpótlás.

S. E./WMN: Tehát ha jól értem, azzal, hogy a vitamin aktív formája kerül a szervezetbe, megkíméljük a felesleges munkától.

B. Sz.: Pontosan! A vitaminok különböző transzformációs lépéseken keresztül jutnak el az aktív állapotba. Ehhez szükségük van valamilyen ásványi anyagra, vagy nyomelemre. Ezek segítenek az átalakításért felelős enzimeknek. Ha, mondjuk, magnéziumhiányunk van, a szervezetnek súlyoznia kell, hogy mire használja fel azt a keveset. Ezért a nyomelem- és ásványianyag-pótlás sokszor fontosabb lehet, mint a vitaminpótlás. Kivéve, ha már eleve aktív formában kapjuk meg a vitamint. Ennek a gyártói önköltsége viszont sokkal magasabb, mint az inaktív vitaminformáké.

Például a szintetikus folsav rendkívül olcsó és eltérő mértékben ugyan, de mindenkinek káros. Sokunknak van egy olyan genetikai mutációja, amikor az aktív folátot előállító enzim nem 100 százalékos hatásfokkal dolgozik, és ennek következtében rendkívül érzékenyek vagyunk a szintetikus folsavra.

S. E./WMN: Ez mind nagyon hasznos információ, csak az a baj, hogy a legtöbben nem vagyunk elég tudás birtokában. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy egy készítmény jó vagy rossz?

B. Sz.: Az egyéni tapasztalat mindent felülír, de persze tájékozódni is kell, hogy mi a jól hasznosuló vitaminforma. Az első számú szabály az, hogy figyelj magadra!

Ha veszel egy télikabátot, de te fázol benne, hiába mondja a gyártó, hogy tudományosan bizonyították, hogy a kabát elég meleg. Te mégis fázol benne, és végeredményben csak ez számít.

S. E./WMN: Szóval figyeljük, hogy mit érzünk. Mennyi idő alatt derül ki, hogy a vitaminkészítmény hatásos-e, vagy sem? És mit kellene éreznünk?

B. Sz.: Attól függ, hogy milyen állapotban van a szervezet, de általában néhány nap is elég lehet. Pár hónapja sikerült meggyőzni az édesapámat, hogy szedje azokat a vitaminokat, amiket összekészítettem neki. Néhány nap múlva felhívott és boldogan mesélte, hogy sokkal jobban alszik, és nem fáj annyira a lába sem. Ez történik, ha megadjuk a szervezetünknek azt, amire szüksége van. 

S. E./WMN: Döbbenten olvastam a könyvedben, hogy gyakorlatilag bárki forgalomba hozhat multivitamint. Hogy lehet ez ilyen egyszerű?

B. Sz.: Nagyjából 500 ezer forintból te is elindíthatod a saját multivitamincégedet. Ma Magyarországon megközelítőleg ezerkétszázféle multivitamint lehet kapni, és ezeknek egy része úgy készül, hogy megrendelik az Alibaba.com-ról. Elég, ha beírod azt a hívószót, hogy „multivitamin private label”, és kidob egy csomó multivitamint. Neked csak annyi a dolgod, hogy elküldöd digitálisan a termék címkéjét. Egy doboz pár száz forintból megjön, és ha elég nagy profitot adsz, mindenhova bekerülhet a termék.

S. E./WMN: Ezek után, azt hiszem nem csoda, ha felmerül bennünk a kérdés, hogy talán nem is az van a termékben, amit ráírnak. Várható egyáltalán bármiféle hatás egy ilyen könnyen előállított terméktől?

B. Sz.:

Sokszor beleraknak a termékbe egy jó minőségű, ismert anyagot, de annyira keveset, hogy az valójában nem fejti ki a hatását.

Ilyen például, hogy 10 milligramm kollagént tesznek a szépségvitaminba, miközben 10 ezer milligrammnak lenne hatása. Igen ám, csak akkor egy adag 14-15 kapszulára jönne ki, de ki fog annyit bevenni egyszerre?

S. E./WMN: Ha jól sejtem, valami hasonló lehet a krémekkel és a kozmetikai termékekkel is. Hogyan szűrhetjük meg, hogy melyik jó?

B. Sz.: Nagyon egyszerűen, mivel a növényi kivonatok többsége színes, de ha egy krém fehér, akkor tudhatjuk, hogy minimális dózis került bele az alapvetően színes növényből. A fogyasztó meg nyilván nem szeretné, ha a termék megszínezné a bőrét, de azért gyártói oldalról lehetne ezt is jól csinálni.

S. E./WMN: Térjünk még kicsit vissza a multivitaminokhoz! Mi az a néhány dolog, amire érdemes odafigyelni?

B. Sz.: Ne legyen benne cianokobalamin, folsav, vas és kőszénkátrány alapon előállított szintetikus E-vitamin. Ezek mind problémásak. Ha ilyeneket látsz a címkén, szerintem ne csak a terméket, hanem a gyártót is felejtsd el. A jó minőségű készítmény minimum hat, de inkább nyolc kapszula/adag. Mindenképpen legyen benne magnézium, minél több, és ne szervetlen formában (ilyen a szulfát, nitrát, oxid, karbonát, hidroxid), mert az nem hasznosul érdemben, de igaz, hogy kis helyet foglal el a kapszulában. Ezzel szemben a jól hasznosuló magnézium már önmagában majdnem három kapszula, szóval gyorsan összejön a napi 6-8 kapszula. És legyen benne K₂-vitamin is, legalább 75 mikrogramm/adag. Nemrég egyébként megszámoltam, hogy jelenleg hány olyan termék van a magyar piacon, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak. 

S. E./WMN: Mi lett az eredmény?

B. Sz.: Öt multivitamin.

S. E./WMN: Korábban azt mondtad, ma nagyjából ezerkétszáz multivitamin van forgalomban Magyarországon, az öt ehhez képest nagyon kevés. Mi kerül a többi termékekbe?

B. Sz.: Az a baj, hogy a multivitaminnak nincs definíciója. Az a termék is multivitaminnak számít, amiben csak három vitamin van és az is, ami tartalmazza az összes ásványi anyagot, de csak, mondjuk, négy vitamint. Általában az szokott kimaradni a termékből, ami drága a gyártónak. Tipikus trükk, hogy beleteszi a drága összetevőt, de nem mondja meg, hogy mennyit.

Ha nincs ráírva a csomagolásra, hogy miből mennyi van a készítményben, akkor a gyártó valószínűleg eltitkol valamit. Ez úgy szokott kinézni, hogy van egy drága és egy olcsó összetevő, akkor ezeket összevonja egy mutatóba.

Ilyen, mondjuk, a folsav és folát. A folsav nagyon olcsó, a folát több mint négymillió forintba kerül kilogrammonként. Ezeket összevonja, és azt írja rá, hogy ezekből összesen mennyi van benne. Persze az olcsóból van sok, a jó minőségűből meg nagyon kevés. Szerintem a jó multivitaminban benne van minden ásványi anyag, nyomelem és vitamin, amire általánosságban szükségünk van. 

S. E./WMN: A multivitaminokra is folyamatosan szükségünk van? Hiszen ha jó a termék, ezekben azért elég nagy dózisban van sokféle mikrotápanyag.

B. Sz.: A jó terméket kúraszerűen kell szedni. Persze vannak egyéni, életmódbeli különbségek, ezért lehetséges, hogy elég célzottan csak egy-egy vitamint szedni. Ha valaki rendszeresen iszik alkoholt, akkor szedjen B-vitaminokat, mert az alkohol ezeket kivezeti a szervezetből.

S. E./WMN: A várandósságot tekinthetjük átmeneti életmódbeli különbségnek? És azt hiszem, idetartozik az is, hogy van-e értelmük a kifejezetten időseknek, nőknek vagy férfiaknak készült termékeknek.

B. Sz.: A piaci szegmentálásoknak általában nincs értelmük. Akkor lenne, ha, mondjuk, a nők a 6-8 kapszulán kívül kapnának egy menstruációs ciklust támogató kapszulát.

A várandós kismamának és a magzatnak egy kolin nevű anyagra van a legnagyobb szüksége, mert az összes sejthártya ebből épül fel. Ismereteim szerint a piacon lévő várandósvitaminok közül mindössze egy tartalmaz kolint, ugyanakkor majdnem mindegyikben van kalcium.

Szerintem az kevésbé fontos, ráadásul szinte minden más ásványi anyaggal és nyomelemmel versenyzik, és általában ő nyer. Aki iszik rendesen vizet, az általában elég kalciumhoz jut.

Ugyanez a helyzet az idősek szellemi képességeinek javítására szolgáló multivitaminokkal. A gyártók legtöbbször csak a retorika szintjén szólítják meg a fogyasztókat, a multivitaminok összetétele nem követi a valós igényeket. Egyszerűen azért, mert az jelentősen növelné a gyártói önköltséget, ráadásul így is megveszik az emberek ezeket a készítményeket.

S. E./WMN: Amióta beszélgetünk, folyamatosan az jár a fejemben, hogy lehet, hogy senki nem korlátozza a gyártókat. Nincs olyan szervezet, amely rendszeres ellenőrzés alatt tartja az ipart?

B. Sz.: Van, de egyszerűen nem győzi ezt a termékáradatot.

Természetesen egyik gyártónak sem az a célja, hogy megmérgezzen, inkább csak az, hogy kevés erőfeszítéssel nagyon jól járjon.

S. E./WMN: Azt már tudjuk, hogy minek kell lennie a jó termékben. Mi a helyzet a megjelenéssel? Van hatásbeli különbség a kapszula, tabletta, vagy a gyerekeknek gyártott gumivitamin között?

B. Sz.: A gumivitamin fele általában cukor. Ez önmagában sem jó, ráadásul az ilyen termékek gyártási hőmérséklete nagyjából 120 °C, a vitaminok bomlási hőmérséklete viszont 50 °C körül kezdődik. De tény, hogy finomak. Elsősorban az összetevőket kell nézni, de a megjelenési forma – ez lehet por, kapszula, folyadék vagy tabletta – is fontos. Ezek a biológiai hasznosulást befolyásolják.

Legjobb a folyadék, de nem lehet mindent folyadék formában előállítani, mert sok hatóanyag lebomlik vizes közegben. Aztán jön a kapszula, aminek 20-25 perce van szétesni és felszívódni, és bár nehezen, de elő lehet állítani adalékmentesen, ami nagy előny manapság. A tabletták a sokféle adalék miatt problémásak, például arra is van külön szintetikus adalék, hogy szállítás során ne törjön le a tabletta széle.

S. E./WMN: Úgy képzelem, a harmadik faktor az idő, bár ezzel kapcsolatban hallottam már ellentmondó véleményeket. Van, aki arra esküszik, hogy reggel kell bevenni, mások viszont azt mondják, hogy este, mert a reggeli tejeskávé hatástalanítja a vitaminokat.

B. Sz.: A C-vitamint érdemes napközben elosztani, mert vízhajtó hatása van, a magnéziumot viszont este, mert nyugtat, pláne, ha magnézium-glicinátot használunk.

Döntően azzal van baj, ha a tejtermék és a vitamin egyszerre kerül a szervezetbe, mert a tejnek van egy olyan képessége, hogy körülveszi a vitaminokat (is), és nem hagyja hatni őket.

Hallottam erről egy jó sztorit: egy nagyon gazdag arab férfi feleségének nem működött a pajzsmirigygyógyszere, de nem értették, hogy miért. Végigjárták az összes európai specialistát, míg végül egy magyar orvos jött rá, hogy azért, mert a reggeli kapucsínójával veszi be. Miután ezt korrigálták, minden rendbe jött. 

S. E./WMN: Végezetül, nem tudom kihagyni, hogy a placebóról kérdezzelek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondol erről egy vegyészmérnök.

B. Sz.: Ez abszolút erős faktor. Nem szabad lebecsülni a hatását. És azt se feledjük el, hogy testi problémák mögött lelki okok is vannak. Szerintem nincs a világon olyan gyógyszer vagy vitaminkészítmény, ami mindenre megoldást ad.

Fotók: Chripkó Lili

Simon Eszter