„Kérlek, ne ülj be abba az autóba!” – barátja megjósolta James Dean halálát

–

Dean az Indiana állambeli Marionban született, viszont csak néhány évig élt ott, mert fogtechnikus apja munkája miatt a család Kaliforniába költözött. Kilencéves korában nagy megrázkódtatás érte: imádott anyja meghalt mellrákban. Ezután apja a nagybátyjára és a nagynénjére bízta, az ő farmjukon nevelkedett Indianában.

A művészetek iránti fogékonyság már egészen korán látszott rajta: hegedült, szobrászkodott és a színészet iránt is érdeklődött. A középiskola elvégzése után visszatért Kaliforniába az apjához és a mostohaanyjához, és a jogi egyetem előkészítő tagozatára iratkozott be – de végül csak egy szemesztert járt oda, mert a színészet jobban érdekelte, ezért átiratkozott a Kaliforniai Egyetem drámaszakára. De huszonegy évesen ezt az iskolát is otthagyta, mert csak a színészi karrierjére szeretett volna koncentrálni.

A példakép: Gary Cooper

Életrajzírója, George Perry szerint Dean példaképe a harmincas–negyvenes évek egyik hollywoodi sármőre, Gary Cooper volt. „Egész napokat ült a moziban, hogy tanulmányozza a játékát. Ha megnézzük a korai Cooper-filmeket, felismerhető az attitűd, amiből Jimmy merített” – mondta Perry egy interjúban.

Első szerepét Dean egy Coca-Cola-reklámban kapta, majd egy ideig csak statisztált filmekben. 1953-ban aztán megjött a várva várt áttörés: a görög–amerikai rendező, Elia Kazan John Steinbeck Édentől keletre című regényének megfilmesítéséhez őt választotta ki Cal Trask szerepére. 

A könyvvel azonos címet viselő, különleges alkotás Káin és Ábel történetét helyezi át az első világháború-beli Amerikába, de Kazan filmjében nemcsak a modern Ábel, hanem a Káinnal azonosított nyughatatlan, lázadó természetű Cal is áldozat. A Dean által alakított testvér reménytelenül küzd apja szeretetéért, aki viszont csak a másik fiát, a jámbor, konfliktuskerülő Aront kedveli. 

Sokan úgy vélték, Dean azért is tudott azonosulni Cal szerepével, mert neki is része volt az apai elutasításban – ahogy említettem, a nagybátyjáék nevelték fel az anyja halála után. A színész unokatestvére, Marcus Winslow viszont azt állította egy interjúban, hogy Dean nem neheztelt az apjára a történtek miatt.

„Az évek során sok minden látott napvilágot arról, hogy Jimmy és az apja nem jöttek ki egymással. Ez nem igaz. Amikor Jimmy édesanyja rákban meghalt, az apja mindenen túladott, hogy ki tudja fizetni a kórházi számlákat. Azért küldte Jimmyt a nővéréhez, vagyis hozzánk, Indianába, mert ott látta biztosítva a legjobb körülményeket. […] Úgy érzem, boldog volt velünk. Persze biztosan hiányzott neki az anyja. Talán az apja is, de ebből nem csinált nagy ügyet.”

Visszatérve a filmre, Kazan az öntörvényű, zabolátlan Deant eleinte nem kedvelte, de a forgatás alatt hamar bebizonyosodott, hogy a fiatal színész a lehető legjobb választás volt Cal szerepére. Dean különösen akkor nyűgözte le a rendezőt, amikor improvizált a kamerák előtt. Az egyik jelenetben például, ahol Cal ötezer dollárral akarja megajándékozni az apját, aki viszont megalázva visszautasítja őt, Deannek a forgatókönyv szerint el kellett volna fordulnia a férfitól – ehelyett viszont odafordult hozzá, és zokogva átölelte. Kazan úgy döntött, nem forgatja újra a jelenetet, mert annyira tetszett neki Dean teljesen spontán alakítása és az apát alakító Raymond Massey döbbent reakciója. A rendező tehát a forgatás alatt hamar rájött, mindenképpen jót tesz a filmjének, ha szabadságot ad Deannek. „Kazan el volt bűvölve, hogy a Cal Trasket alakító szereplő helyett James Deant, a színészt találta meg.”

Világsztár született

Az Édentől keletre premierjére az öntörvényű Dean nem ment el, így nem láthatta, ahogy a vetítés után mindenki őt ünnepelte: egy csapásra világsztár, generációjának ikonja lett belőle. Szabó Patrícia írta róla: „Az öreg, kissé nyikorgó, jól fésült színészek után végre az ifjabb korosztály is kapott magának valakit, akit utánozni és imádni lehetett. Ahogy elindult a film a moziban, a fiatalok már tudták, Cal, illetve Jim az igazságot, a maga igazságát keresi. A háború utáni Amerikában még nem létezett stabil értékrend, s az ifjak ide-oda csapódtak. Jim ezt az űrt lovagolta meg az alakításával. Minden mozdulata egyéniségről és lázadásról tanúskodott. Egész lénye olyan volt mint egy nagy felkiáltójel. Vigyázzatok, jövök, rombolok és építek, pillanatok alatt! – sugallta a vászonról.” 

A Hollywoodba berobbanó Dean szerelmi és szexuális életéről számtalan pletyka keringett. Vannak, akik azt állítják, biszexuális volt, életrajzírója, Perry viszont úgy véli, csak a karrierje érdekében folytatott viszonyt férfiakkal. „Jimmy, mint minden színész, kipróbálta mindazt, amit az élet kínál számára. Igazából csak egy meleg kapcsolata volt, amit George Brackett-tel, a CBS (egy amerikai televíziótársaság) rendezőjével folytatott […] Ez a szereposztó dívány esete volt. Amint tehette, Jimmy ejtette a férfit.”

 Az viszont egészen biztos, hogy Deannek számos nőügye volt. „Ragadtak rá a lányok, mert érezték benne azt a bizonyos »elveszett fiút«, a sérülékenységet. Aminek hasznát vette a hódításoknál” – mondta róla Perry.

Sokak szerint a legnagyobb szerelme egy olasz származású színésznő, Pier Angeli volt. 

Dean az Édentől keletre mellett még két szuperprodukcióban, a Haragban a világgal és az Óriás című filmekben szerepelt. Az előbbiért kapott gázsijából vett egy Porsche 550 Spyder márkájú sportautót, mivel a színészeten kívül a száguldást is szenvedélyesen szerette. A járművet Little Bastardnak (Kis rohadéknak) nevezte el.

A Porsche megvásárlása után nem sokkal egy angol színésszel, Sir Alec Guinness-szel találkozott. Az új hollywoodi szupersztár a vacsora alatt büszkén mesélt az új szerzeményéről, azt pedig külön hangsúlyozta, hogy az autó akár az óránkénti 150 mérföldes (241 kilométer) sebességet is elérheti. Amikor pedig sajnálkozva megjegyezte, hogy a Porschét még nem vezette, Guinnesst furcsa, baljós érzés fogta el. „Azt mondtam: »Kérlek, ne ülj be abba az autóba, mert… ma van csütörtök… este tíz óra… jövő hét csütörtök este tízre halott leszel, ha beszállsz abba az autóba«” – emlékezett vissza a színész. Dean nem vette komolyan Guinness figyelmeztetését: elhatározta, hogy egy Salinasban megrendezett versenyen fog indulni a „Kis rohadékkal”. Eleinte úgy gondolta, az autót elszállíttatja a helyszínre, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, és úgy döntött, maga vezet el Salinasig. 

„Száguldás, Porsche-szerelem”

1955. szeptember 30-án indult útnak, mellette a Porsche-gyár német mérnöke, Rolf Wütherich ült, egy másik autóban pedig az egyik barátja és egy fotós követték őket. A sofőrök tövig taposták a gázpedált, és még azután sem hagyták abba a száguldozást, hogy délután fél négy körül megbüntették őket gyorshajtásért.

„Üres volt az aszfalt, így hát Jimmy beletaposott a gázba. Fél hat körül már sötétedni kezdett. Hirtelen egy autó tűnt fel az ellenkező irányból. […] »Biztos, hogy megáll a fickó. Mindjárt észrevesz minket« – ezek voltak Jimmy utolsó szavai. Háromnegyed hatkor már halott volt.”

Dean Porschéja totálkárosra tört a balesetben. Volt, aki azt állította, az autó el volt átkozva, mert a megmaradt alkatrészei a színész halála után is tragédiákat okoztak. A motorját például egy orvos vette meg, és az azzal megtett első útja során az életét vesztette. Egy másik autós pedig súlyosabban megsérült abban a balesetben, amelyben két, a Porschéról származó gumiabroncs egyszerre kapott defektet, az összetört autó karosszériájának maradványait szállító teherautó sofőrje pedig lecsúszott az úttestről, és életét vesztette. 

Az autó története tehát nem ért véget azon a tragikus őszi estén, és a huszonnégy évesen elhunyt színész kultusza sem hagyott alább azóta sem: autós felvonulásokat rendeznek a tiszteletére, óriási az arcképével ellátott ajándéktárgyak iránti kereslet, a mesterséges intelligencia segítségével pedig sokan „feltámasztanák” egy film főszerepére. 

Az egykori hollywoodi fotósa szerint Dean, ha látná az alakja körül kialakult mítoszt, a következőt mondaná: „Ó, a picsába!”

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / John Kobal Foundation / Contributor

Nádudvari Péter