–

Prónay-Zakar Gina

Ha jobban belegondolok, az én imádott pasijaim közös vonása, hogy majd mindegyik halott, ne menjünk ebbe jobban bele, csak úgy summázom a frissen felismert tényeket.

Egy kamaszkortól tartó, állandó és örök szerelem van: Paul Newman, a legtökéletesebb férfi, aki valaha született, egyszerűen odavagyok a hibátlan vonásaiért. A kék szeme! Te jó ég, a szája! Az, hogy majdnem tízezer éjszakán át tartott a házassága Joanne Woodwarddal, még áhítottabbá teszi: nyilván azért, mert ez egy olyan tulajdonság, amire nekem még hajlamom se volt soha. És ha igaz a pletyka, hogy az igazi nagy szerelme James Dean volt, az sem törheti meg a rajongásomat. James Dean nekem is az lett volna.

Hazai pályára térve, megőrülök Kosztolányiért: ha jó nyolcvan évvel korábban születek, mindent elkövettem volna, hogy egyszer azok a csibész szemek összeakadjanak az én pillantásommal, ahhh, de tényleg, Dezső, higgyen nekem, nem lett volna megállás, az tuti. „Imádom ezeket a palikat!", lelkesedtem húszéves korom körül a Tizenhét hattyúk Lilijével együtt... Kosztolányi mellett ide soroltam akkoriban a szép fejűeket, gyönyörűnek láttam a fiatal Hajnóczyt, Pilinszkyt és Nádast, ha azok voltak, ha nem. Aztán egyszer egy nálam majd két fejjel magasabb, elszántan udvarló fiúnak azt találtam mondani, hogy Bonót biztosan nem kergetném ki az ágyamból, amire meglehetősen elkerekedett szemmel az államhoz tette a kézfejét, mutatva, hogy meddig érne nekem. Na de mit számít ez... az ágyban?

Pásztory Dóri:

Kulka János. Tudom, tudom... de én például tök sok mindent tudnék csinálni a Jánossal, ami mindkettőnknek jó lenne. Leginkább ő beszélne, én meg hallgatnám. Na, mindegy is. Megszaladt a szarospelusfogságba ragadt fantáziám, mint babakocsi a lejtőn.

A Jánoson kívül még kávéfőző Dzsordzsot meg a Metyú Megkánegit tudom bepasszírozni a fantáziámba, amúgy meg annyi. Az lehet, hogy a gyerek az anyatejjel a pajzán gondolatokat is elszívja?

Gyurkó Szilvi:

Először is Benedict Cumberbatch, mert soha nem lehetne ráunni az arcára, a hangjára, és a megnyilatkozásaiból olybá tűnik, hogy több ő, mint egy édes kis pofi.

A következő nevét nem árulom el, találjátok ki. A lényeg, hogy egy erősen szado-mazo fantáziában szeretném kikötözni és nagyon (de nagyon-nagyon) elverni. (És ebben a fantáziában én egy olyan domina vagyok, akihez egy ujjal sem érhet a másik.)

A harmadik Leonard Cohen. Egyrészt, mert bukom az idősebb pasikra, másrészt olyan finom a hangja, és olyan borzongatóan gyönyörű dalokat ír, amikkel nem lehet betelni.

A negyedik Marc Jacobs. Hogy mindig gyönyörű ruháim legyenek. (És ezért akár afölött is hajlandó vagyok szemet hunyni, hogy bár veszett jól néz ki, de sajnos ő is a fiúk után fordul meg....)

Ééééés végül: Tina Fey. Mert nekem is ér a saját térfelemen pattogtatni a labdát. Másrészt imádom a humorát, az érzékenységét, az öniróniáját, a nőiességét... és hogy pont olyan, amilyen. Mármint hogy egy morzsányi megjátszás sincs benne. Hát, így.

D. Tóth Kriszta

Na jó, megpróbáltam kihúzni magam ebből a felháborító összeállításból, elvégre micsoda fertő már ez? Ilyen is csak a Kormos Anettnak juthat eszébe! Én egy tisztességben őszülő családanya vagyok, rajongó tekintetemet csakis hites uramra és parancsolómra vetem, eszembe nem jutnának ilyesfajta sanda gondolatok más férfiemberrel kapcsolatban... Pfúj!

Szóval, tegnap este, nem kis részben betudhatóan az ipari mennyiségben elfogyasztott Stilton sajtnak és egy angol pletykalap beható tanulmányozásának, Benedict Cumberbatch-al (vagy Cumberbatchcsel?) álmodtam. A budapesti Mammut előtt futottunk össze, szelfiztünk egyet, nagyon kedves volt, megölelt, bár sajnos szakállat és bajszot viselt valami forgatás kedvéért, ami nem állt neki túl jól. Aztán a lányom, akit Taylor Swift játszott az álmomban, meghívta, hogy jöjjön velünk uszodába. Végül a Széchenyi Fürdőben kötöttünk ki. A termálban elragadóan festett Benedict a piros úszónadrágjában. Egyszer csak heves udvarlásba integetésbe kezdett, ugyanis régi ismerősöket fedezett föl. Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal sakkoztak az egyik víz fölé nyúló asztalkán. Ekkor sajnos fölébredtem.

Tehát Benedict (akiért, amint látom, Gyurkó Szilvivel kell megküzdenem...), Robert és Jake. Taylort pedig inkább felejtsük el...

Szentesi Éva:

Brad Pitt.

Brad Pitt.

Brad Pitt.

Kormos Anett

Jeff Bridges, mert csodálatos Baker fiúként rádöbbentett, milyen fickókkal érdemes járni, Nagy Lebowskiként pedig arra, milyennel érdemes együtt élni. Na meg arra, hogy a fehéroroszt egyszer ebben az életben mindenkinek ki kell próbálnia.

Presser Gábor, mert remélem (nyilván!) olvassa a wmn.hu-t, és megmosolyogtatja, amikor majd azt olvassa, hogy ez a Kormos igen szívesen bevállalná.

Ééééés: Adele. Nekem alapvetően nagyon gyanús, ha valakit túl sokan szeretnek, de neki megbocsátom. Ahogy azt is, hogy nem annyira férfi, mint amennyire nő.

Both Gabi

A nevét sem tudom. Életem első szerelme volt. Az óvoda kertjében lévő szolgálati lakásban lakott a családjával, az apukája orvos volt. Ő kapcsozta össze a mutatóujjamat, amit csontig vágtam kenyérszeletelés közben. Egyedül voltam otthon (óvodás koromban!). Nem tudom, hogy honnan, de volt annyi eszem, és vérző ujjal elbattyogtam a dokihoz, aki azonnal összekapcsozta a sebet. Cseppet sem fájt, pedig még ma is megvan a helye. Pár nappal korábban költözött a falunkba az orvos a családjával. És akkor megláttam ŐT! (Akinek a nevét sem tudom.) Attól kezdve kerestem az alkalmat a találkozásra. Ez a seb jó ürügy volt, buzgón jártam kontrollra. Az óvodában ekkor tanultuk a tá-ti-ti-tá-t, és ez lett az egyezményes jelünk. Egy hosszú, két rövid, majd  újra egy hosszú kopogás az ablakon, és megjelent a feje. Az Ő feje... Akinek a nevét sem tudom. Az arca most is itt van előttem. Tisztán látom. Kék volt a szeme, kicsit turcsi az orra, a haja sötétszőke. (Most, hogy belegondolok, eléggé Brad Pittes figura lehetett, csak óvodás kiadásban. Hallod ezt, Szentesi Évi?) Aztán egy nap hiába kopogtam, nem láttam soha többé. Amilyen hirtelen jöttek, ugyanúgy tűntek el. Ma sem emésztettem meg. Nem tudja valaki, mi volt a neve annak a kedves fiúnak?

Fiala Borcsa:

Szóval, re: álompasik. Mindenképp a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, így ketten, együtt, külön-külön nem kellenek. És ugyanilyen páros, szintén kizárólag együtt: Buzz Lightyear és Woody seriff, őbeléjük is halálosan szerelmes voltam pár éve.

Szél Tamás (a séf) is jöhet, de ő csak akkor, ha főz is rám – attól nagyon szomorú lennék, ha egy vizes kiflivel akarná kiszúrni a szemem, akár a szó szoros, akár az átvitt értelmében. Mondjuk, ennyi erővel akármelyik séf okés, aki megetet.

Ha valós személy, akkor a Gogol Bordello énekesével, Eugene Hütz-cel bármikor boldogan elmegyek tintázni, jó arcnak tűnik, és valószínűleg nem fekszik ki egy viceházmestertől.

Nem szívesen rúgnám ki az ágyamból Eriket, a vámpírt (aki most már, ugye Erik, a Tarzan) Szóval Alexander Skarsgård, ide vele!

De aki viszont ISSSSzonyúan tetszik, az a Grantchester viszkiző lelkésze, James Norton. ANNYIRA BABA!!! (Borcsa, kifelejtetted Ryan Goslingot! – A szerk...)

Kiemelt fotó: Mr. és Mr. Smith (Fox Television Studios, 2007)