–

Tudjátok, mi történt, amikor a Soulmate, az előbb említett alkalmazások egyike mögött álló cég tavaly szeptemberben hirtelen leállította működését? Egy hetet adtak a felhasználóiknak – ez nagyjából néhány ezer aktív fiók volt akkor –, hogy elbúcsúzzanak a mesterségesintelligencia-alapú partnerüktől.

Ezt követően a Redditen a Soulmate felhasználói külön fórumot nyitottak, de voltak olyanok is, akik Zoom-csoportot hoztak létre, hogy megosszák a gyászukat, és támogatást találjanak. Az egyik felhasználónak – aki egyébként elmondása szerint házas – még azt is sikerült elérnie, hogy egy másik alkalmazásban újraalkossa az MI-barátnőjét.

De vajon valóban képesek csökkenteni a magányt a mesterséges intelligencia által létrehozott partnerek?

A WHO a magányt globális egészségügyi fenyegetésnek nyilvánította

Bár friss statisztikák, például a Cigna Group 2022-es jelentése szerint a nők magányosabbak, mint a férfiak – előbbiek 59 százaléka, utóbbiak 57 százaléka érzi magát egyedül –, a különbség elenyésző. A magány nagymértékben áthatja az életünket nemtől, életkortól és a kulturális háttértől függetlenül emberek millióit érinti szerte a világon.

A WHO jelentése, amely a magányt globális fenyegetésnek nyilvánította, azt is megállapította, hogy ez ugyanolyan káros az emberek egészségére, mint – kapaszkodjatok meg! – a napi 15 szál cigaretta elszívása.

A mesterséges intelligencia által működtetett társak megjelenése – akik képesek „megérteni” a felhasználók érzelmeit, és emberhez hasonló beszélgetést folytatni – pedig felhasználható lenne a magány mértékének csökkentésére. Azonban hatására az emberi kapcsolatok még ritkábbá válhatnak – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az MI világa még mindig ismeretlenül terület, és nem tudjuk, milyen hosszú távú hatása van annak, ha valaki ilyen jellegű digitális „kapcsolatokba” bocsátkozik, ahogy azt sem, hogy a felhasználók ezáltal jobban vagy kevésbé lesznek-e elszigetelve.

A mesterséges intelligencia körüli felhajtás és izgalom közepette azonban sokan még csak fel sem teszik ezeket a kérdéseket.

A közelmúltban készültek olyan kutatások, amelyek adnak némi támpontot

A technológia és a pszichológia területén dolgozó ausztrál kutatók egy csoportja nagyjából négyszáz embert kérdezett meg az MI-chatbotok használatával, valamint a társas kapcsolatokkal és támogatással kapcsolatos tapasztalataikról. Azt találták, hogy a mesterséges intelligencia valóban képes az emberekhez hasonló társas támogatás érzését nyújtani, és hogy ez a támogatás összességében pozitív hatással lehet a jóllétre.

Van viszont a dolognak egy másik oldala. Az eredmények szerint az embertársaktól érkező szociális támogatás az, ami – nem meglepő módon – a leginkább hozzájárul a magány csökkenésének mértékéhez.

Más szóval, bár egy MI-chatbot segíthet abban, hogy úgy érezzük, kapcsolatban állunk és támogatnak minket, nem tekinthető az emberi kapcsolatok helyettesítőjének, és nem jelenthet gyógyírt a magányra. És – ahogy a kutatók rámutatnak –, a személyes barátságok robotbarátságokkal való teljes helyettesítése valójában még erősebb magányossághoz vezethet.

Ez a megállapítás összhangban van a technológia – például a játékok, a közösségi média és az internet – használatával kapcsolatos korábbi kutatásokkal, amelyek rámutattak, hogy bár bizonyos körülmények között ezek enyhítik a magányosság érzését, ugyanakkor nagyobb szociális szorongáshoz és magányhoz is vezethetnek.

Mégis van még néhány szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni

A MI-alapú partnerek térnyerésének hatására egyre többen aggódnak a digitális kapcsolatok természete miatt is, különösen, ha figyelembe vesszük a mesterséges intelligencia elnőiesedését (amiről ITT írtam korábban) és azt a tényt, hogy elsősorban férfiak vesznek részt benne – egyes becslések szerint a Replika felhasználói bázisának mintegy 70 százaléka férfi.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy több alkalmazás használja ki ezt a trendet.

Az Eva AI, egy másik népszerű chatbot azt ígéri, hogy „úgy irányíthatod, ahogyan csak akarod”. A Replika reklámja is erősen táplálkozik abból az elképzelésből, hogy a mesterséges intelligenciával rendelkező társad – amelyet szinte mindig vonzó fiatal lányként mutatnak be – bármit megtesz, amit csak akarsz.

Ráadásul be lehet őket tanítani arra, hogy meghatározott módon viselkedjenek – az interakciók fel- és leszavazásával, valamint a felszólítások használatával –, és még passzívabbá, kellemesebbé és engedelmesebbé váljanak: íme, a stepfordi feleségek digitális változata.

A Guardiannek adott interjújában Tara Hunter, a Full Stop Australia családon belüli erőszakkal foglalkozó jótékonysági szervezet vezérigazgatója aggodalmát fejezte ki az ilyen „alárendelt” chatrobotok térnyerése miatt: 

„Ijesztő tendencia, ha megalkothatunk egy tökéletes partnert, aki irányítható, és aki minden igényünket kielégíti. Régóta tudjuk, hogy a nemi alapú erőszak mozgatórugói azok a mélyen gyökerező kulturális hiedelmek, miszerint a férfiak irányíthatják a nőket. És ez igencsak problematikus”.

Készült már korábban olyan pszichológiai tanulmány, amely a női chatbotokkal foglalkozott, és többek között azt is megállapította, hogy

a botok passzivitása megerősíti a nőgyűlölő és bántalmazó reakciókat – ami tovább erősíti a felhasználókban, hogy ez a viselkedés elfogadható, sőt átültethető a valós életbeli kapcsolatokba és más személyes interakciókba.

A mesterséges intelligencia segíthet, de megoldást nem jelent

Ha a mesterséges intelligenciával és a magánnyal kapcsolatos kezdeti kutatások helytállóak, és az MI-vel való interakció segíthet, de nem enyhíti a magány érzését – különösen, ha eközben egyre inkább lemondunk az emberi kapcsolatokról –, akkor minél többen fordulnak ehhez az új vigaszforráshoz, annál inkább elidegenedhetünk társadalomként. Emellett ez a megoldás nem jelent gyógyírt a magányosság kiváltó okaira. 

Nem csak azért vagyunk egyre magányosabbak, mert az emberek között egyre kevesebb a kapcsolat. Vagy azért, mert a világjárvány miatt kénytelenek vagyunk otthon maradni. Ez a közösségi értékek eróziójának, és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségeknek is köszönhető – sokan egyszerűen a túlélésre koncentrálnak, és nem marad idejük, energiájuk szocializálódni.

Azonban nem ragaszthatunk minderre egy technológiai sebtapaszt, és nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne.

Ha viszont tudatosan alkalmazzuk az elérhető eszközöket, a mesterséges intelligenciát továbbra is fel tudnánk használni arra, hogy kitöltsük a társadalmi életünkben lévő hiányosságokat. Különösen hasznos lehet például az idősebb emberek számára, akik a világ népességének egyre nagyobb részét teszik ki.

A The Greater Good Science Center kutatói például egy olyan mesterségesintelligencia-alapú botot fejlesztettek ki, amely arra ösztönzi az embereket, hogy több és jobb ember-ember közötti interakciót keressenek. Ők is tesztelték már az ötletet, és azt találták, hogy az azt használó emberek kedvesebbek, alázatosabbak és jobban megbecsülik a kapcsolataikat.

Bár a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a társadalmi interakciókat, megvan a lehetősége, hogy jobbá tegye azokat.

Ahogy a technológia egyre jobban képes utánozni az emberi beszélgetéseket és érzelmeket, elkerülhetetlennek tűnik, hogy az MI-partnerek még nagyobb szerepet játsszanak az emberi kapcsolatainkban – a Soulmate hirtelen bezárására adott reakciókból ítélve már most is elég kifinomult ahhoz, hogy az emberek érzelmileg kötődjenek digitális partnereikhez. 

Nemi erőszak a metaverzumban: miért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mi történik a virtuális térben?

Júzer – 2024. január 17. – MZS

És ezzel nincs is semmi baj, amíg tisztában vagyunk az ember és az MI közötti interakciók minden lehetséges kockázatával és hiányosságával – és nem feledkezünk meg arról, hogy bár egy chatbot foghatja a kezünket a nehéz időkben, végső soron nem tud megküzdeni helyettünk a magánnyal.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Replika

Mózes Zsófi