Lemészárolták a fiatal papot, amikor egy beteghez sietett

–

Az 1900-as évek elején az akkori szombathelyi polgármester, Brenner Tóbiás felesége „nagyon sokat imádkozott azért”, hogy József fiuk pap legyen. Az édesanya imáit azonban „úgy hallgatta meg Isten, hogy nem az ő gyermeke, hanem annak három fia lett pap” – szerepel Frigyesy Ágnes Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára című írásában, amely a Kapu című folyóirat 2008. februári számában jelent meg.

A polgármesterék kilencedik gyerekeként világra jött József és felesége, Wranovich Julianna három fiából a középső, a későbbi vértanú pap János 1931. december 27-én született Szombathelyen, tanulmányait szülővárosában kezdte meg. A család később Pécsre költözött, Brenner János pedig a helyi ciszterci gimnáziumban tanult, mivel a rend szerzetespapjának készült. Két évvel az érettségi vizsgái előtt, 1948 nyarán az egyházi iskolákat államosították, a szerzetesek helyett sok esetben vallásellenes pedagógusok tanítottak. Brenner a hátrányos megkülönböztetés elől Zircre menekült, ahol „nem hivatalos” iskolát működtettek a ciszterci rendbe készülő tanulóknak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Janos Brenner (@janos_brenner) által megosztott bejegyzés

A papi pályára készülő fiatalember nem sokkal a tizenkilencedik születésnapja előtt novícius, azaz „próbaidős szerzetes” lett, ekkor kapta az Anasztáz nevet. A „nyugodt, Istennek szentelt életet” viszont csak néhány hétig tapasztalhatta meg, mert az államvezetés (négy kivétellel) feloszlatta a szerzetesrendeket, így neki is el kellett hagynia Zircet.

Bujkáló szerzetesek

Brenner János a többi ciszterci novíciussal együtt Budapestre került, és a Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszterre, közben pedig titokban a novíciusi évét is letöltötte – a rend vezetésének az volt a szándéka, hogy a növendékeket akár illegális körülmények között is felkészítsék a szerzetesi életre. Brenner és növendéktársai tisztában voltak azzal, hogy figyelhetik őket a hatóságok, így csak szinte bujkálva tudtak „lelki életet élni”: minden alkalommal más templomba mentek el misére, hogy ne keltsenek gyanút. A viszontagságos novíciusi év után 1951. augusztus 19-én Brenner letette az első szerzetesi fogadalmát – amelyet később nem volt lehetősége megújítani. 

A növendékeket a ciszterciek vezetése a szerzetesrendek egyre szorultabb helyzete miatt hamarosan az egyházmegyei szemináriumokba irányította, hogy ott folytathassák tanulmányaikat – úgy gondolták, hogy egy jó ideig biztos nem tudnak majd szerzetesként szolgálni.

Brenner szülővárosába, Szombathelyre került kispapnak, de egy év múlva újra tovább kellett állnia, hiszen a kommunista államvezetés a szemináriumok jelentős részét is felszámolta, így a győri papneveldébe helyezték át. A „lelki naplójába” írt bejegyzései arról tanúskodnak, hogy ugyan vívódásokkal küszködött ebben az időszakban, de nem szeretett volna letérni arról az útról, amelyre évekkel korábban rálépett.

„Olyan a lelkem, mint egy szánkó. A havas hegyoldalon csúszik. Lenn a hegy lábánál már nincsen hó. A szánkót még viszi egy darabig akadozva a súlya, de aztán megáll s az embernek magának kell húznia, hogy haladhasson. A lelkem is eleinte repült, mint a szánkó a lejtőn. Vitte az Isten kegyelme. Könnyűek voltak az önmegtagadások, csaknem maguktól adódtak. Most túljutottam az első évek lendületén, a lelkem kezd akadozva a megállás felé közeledni. Adj Uram erős akaratot, hogy utamon meg ne álljak a próbák és szárazságok ezen idején, hanem kötelességeim következetes végrehajtásával, hibáim kiirtásával és erények gyakorlásával egyedül Neked akarjak tetszeni és soha senki másnak, jóságos Uram!”

Brenner Győrött végül be tudta fejezni tanulmányait, 1955. június 19-én szentelték pappá a szombathelyi székesegyházban. A szentelés után egy héttel mutatta be újmiséjét, amelyen bátyja, László már szintén felszentelt papként, öccse, József pedig kispapként vett részt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Janos Brenner (@janos_brenner) által megosztott bejegyzés

A hívek rajongtak érte

A fiatal papot a megyéspüspök a Szentgotthárdhoz tartozó Rábakethelyre helyezte káplánnak. A plébániához, ahol szolgált, négy település tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Brenner különösen a zsidai gyülekezetet kedvelte meg, ahol a falu iskolakápolnájában misézett, és hittant tanított a gyerekeknek. A visszaemlékezések szerint a pap magával ragadóan prédikált, az egyik hívő így emlékezett vissza rá:

„Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban elmondani. Szerették az emberek, és igyekeztek odamenni, ahol ő volt, és hallgatni a szavát. Valami volt benne, ami vonzotta az embereket.”

Brenner a „szenvedők és a haldoklók” szolgálatát is fontosnak tartotta. Ha kellett, gyalog is elment az egyik faluból a másikba, hogy gyóntasson vagy áldoztasson egy ágyhoz kötött beteget, és szükség esetén a szentségeket is feladja.

Hamar megkedvelték a hívek, különösen a fiatalok rajongtak érte, akiket nemcsak tanított, hanem játszott és sportolt is velük. A kommunista államhatalom viszont rossz szemmel nézte, hogy ekkora hatást gyakorolt a gyülekezeteire: az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja, Prazsák Mihály arra utasította a megyéspüspököt, hogy helyeztesse át máshova Rábakethelyről Brennert.

„Ez volt az ő fő bűne: szerették a fiatalok, szerették az öregek. Nagyon sok embert szerzett meg a hitnek, az egyháznak. Ő nem tudott elmenni ember mellett úgy, hogy meg ne állt volna, és akár csak két szót ne szólt volna hozzá. Az az örökös kedves mosoly az arcán… Komolyan hirdette Isten igéjét, tanúságot tett minden pillanatban a hitről” – mondták róla. 

A titkosrendőrség célkeresztjében

Brenner viszont hallani sem akart arról, hogy otthagyja azokat, akiknek a szolgálatára esküdött fel. „Nem félek, szívesen maradok” – hangsúlyozta. A megyéspüspök kiállt a fiatal pap mellett: úgy döntött, Brenner továbbra is Rábakethelyen marad. „Jó, akkor lássák a következményeit!” – válaszolta Prazsák, és nemsokára az is kiderült, mit akart ezzel üzenni.

1957 egyik őszi estéjén, amikor Brenner egy kismotoron Farkasfáról tartott hazafelé, valakik fahasábokat hajítottak elé – ő viszont mindegyiket kikerülte. „Nem volt szerencséjük” – jegyezte meg nevetve, amikor hazaért, de tudta: ez még csak a kezdet, továbbra is életveszélyben lesz.

A december 15-re virradó éjszaka már nem tudott elmenekülni. Reggel még semmit sem sejtett, úgy gondolta, áldott napra ébredt. „Málcsi néni, olyan gyönyörű ez a nap, átölelném az egész világot” – szólt a rábakethelyi plébánia házvezetőnőjéhez, aki a reggelit készítette, majd Zsidára ment karácsonyi gyóntatásra. Az éjszakát egy családnál töltötte, mert a másnap reggeli misézéssel őt bízták meg.

 A tragikus események – amelyeket a mai napig sem sikerült pontosan rekonstruálni – éjféltájban kezdődtek. A visszaemlékezések alapján ekkor egy tizenhét éves fiú kopogtatott be a plébániára azzal a kéréssel, hogy a súlyosan beteg nagybátyját lássák el a szentségekkel. A szolgálatkész pap átment a templomba, magához vette a betegellátó tarsolyát, és a kísérőjével együtt elindult gyalog Zsida felé a koromsötétben. A fiú azonban egyszer csak váratlanul elbúcsúzott tőle, mondván, haza kell mennie. Amikor Brenner egy erdő széléhez ért, hirtelen megtámadták. Megpróbált elmenekülni, de többször is utolérték. A zsidaiak kiáltásokat hallottak:

„Vigyázzatok, arra fut!” – ordították a támadók. „Ne bántsatok! Istenem, segíts” – könyörgött Brenner. A fiatal pappal harminckét késszúrással végeztek, és valószínűleg meg is taposták. A holttestet a közelben lévő száraz kútba akarták dobni a tettesek, de az egyre erősödő kutyaugatás és az ablakokban kigyúló fények miatt inkább elmenekültek.

„Te is úgy akarsz járni, mint Brenner János?”

A gyilkosságot követő nyomozás után – amelyet sokan színjátéknak minősítettek – végül azt a fiút ítélték el, aki Brennert kihívta a plébániáról. (Egy gyanúsítottra halálbüntetést szabtak ki, de őt később a Legfelsőbb Bíróság felmentette.) Az eljárás során a legképtelenebb vádakat hozták fel Brenner ellen: többek között féltékenységgel és embercsempészettel is gyanúsították, hogy indítékot találjanak a gyilkosságra, de nem sikerült ezeket rábizonyítani – nem találtak senkit, aki bármi rosszat mondott volna róla. „Lefolytatták Brenner János szentté avatási perét” – jegyezte meg valaki a nyomozás után. 

Abból, hogy a gyilkosság az állambiztonsági szervek megbízásából történt, hogy példát statuáljanak vele, időnként a hatóságok sem csináltak titkot. „Te is úgy akarsz járni, mint Brenner János?” – hangzott el gyakran a fenyegetés, amikor egy papot vallattak.

Brenner meggyilkolásáról évtizedekig nem lehetett beszélni. Tragikusan rövid életének története, szellemi hagyatéka leginkább az utóbbi években kapott számottevő nyilvánosságot. Ő maga a hitvallását – amely az állítólagos beteg házához vezető végzetes útjára is irányította – a következőképp fogalmazta meg:

„Ady mondja: szeretném, ha szeretnének. És is vágyom szeretet után, de én tudom is, hogy engem a jó Isten, még nyomorúságomban is nagyon szeret. Én inkább szeretni szeretnék. Szeretném ezt a végtelen Szeretetet viszontszeretni. Nagyon szeretnék szeretni.”

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: YouTube / Szombathelyi Egyházmegye

Nádudvari Péter