Libidókülönbség a párkapcsolatban – mit tehetünk, hogy egyik félnek se okozzon szorongást a helyzet?

–

Bár a szexszel kapcsolatos aggályokat általában nem tárjuk mások elé, bármibe fogadni merek, hogy te, aki olvasod ezt a cikket, töprengtél már azon az ágyad szélén ülve, hogy rendben vannak-e a vágyaid, elég vagy-e a társad számára, oké-e az, ahogy ti ketten az intim életetekben léteztek, „normális-e”, amilyen gyakorisággal, intenzitással, dinamikával együtt vagytok. Pláne akkor, ha időnként más fordulatszámon működtök, és ha a libidókülönbségek vagy a jó öreg ki-kezdeményez-többet dilemma hatására nézeteltérések is felütötték már a fejüket a kapcsolatban. Az ilyen jellegű szorongások nagyban befolyásolhatják az egész párkapcsolatról alkotott képünket: egy 2015-ös kutatás szerint azok a párok, akik elégedettek a szexuális életükkel, a párkapcsolatukat is 15–20 százalékkal jobbra értékelték, mint akik nem, és azok, akik elégedetlenek vele, 50–70 százalékkal alacsonyabbnak értékelték azt, mint a kontrollcsoport. 

Oké, de hogy lehetünk mindig, minden körülmények között egyforma vágyakkal az ágyban?

Azt, hogy kinek mekkora a libidója, számtalan tényező befolyásolja, ráadásul egyéni szinten, időszakonként is eltérések jelentkezhetnek. Emily Nagoski a szexualitást egy kerthez hasonlítja, amit így ír le:

„­[…] azon a napon, amikor megszülettél, egy kis földdarabot kaptál; gazdag, termékeny talajú területecskét, ami különbözik mindenki másétól. A családod, és a társadalom, amibe beleszülettél, a megszületésed pillanatában hozzálátott, hogy beültesse és gondozza a kertedet, egészen addig, míg elég érett nem lettél ahhoz, hogy te magad vedd át tőlük ezt a feladatot. Nyelvet és magatartásmintákat ültettek el a kertedben, információkat és fantáziákat a szerelemmel, a testtel, a gyönyörrel kapcsolatban. Arra is megtanítottak, hogyan gondozd a kertedet, hiszen a serdülőkorra következő felnőttkorodat elérve már neked kell felelősséget vállalnod érte.”

Úgy, ahogy vagy című könyvéből az is kiderül: amellett, hogy már eleve más „növénykékkel”, „kertgondozási módszerrel”, „termőfölddel” érkezünk egy kapcsolatba, a vágy megjelenésének is többféle módja lehet. Nagoski megkülönbözteti egymástól a spontán, valamint a reszponzív vágyat, és kifejti, hogy míg a férfiak 70 százaléka spontán libidóval rendelkezik, a nők mindösszesen 10–20 százalékánál figyelhető ez meg. És ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy ahányan vagyunk, annyiféle módon szexeljünk, a libidónkat kismillió más tényező is befolyásolhatja. Csakhogy a Medical News Today listájáról néhányat említsünk, ilyen lehet a stressz, a hormonális változások, bizonyos fogamzásgátló szerek használata, a fizikai állapot, a gyász, a depresszió, szorongásoldó szerek használata, a kimerültség, az önbizalommal és testképpel kapcsolatos dilemmák, a genderre nehezedő társadalmi elvárások, a tabuk, tudatmódosító szerek használata, az alváshiány, és még sorolhatnánk…

Ezek alapján jól láthatjuk: ha ennyi tényező játszik közre abban, hogy éppen mennyire kívánjuk a szexet, valójában az lenne a furcsa, ha egy hosszú távú, monogám párkapcsolaton belül éveken át nem merülnének fel különbözőségek. Mint Sylvan Simpson, a Sexual Being újságírójának cikkéből kiderül:

a partnerek közti libidókülönbség (SDD, azaz sex drive discreapancy) a leggyakoribb a párkapcsolaton belüli szexuális elakadás.

Milyen érzések társulnak a libidókülönbséghez?

Bár talán megnyugtató látni, hogy természetes jelenségről van szó, ez cseppet sem teszi könnyebbé vagy konfliktusmentesebbé a helyzetet. A hosszabb távon fennálló libidókülönbségek ugyanis számos párkapcsolaton belüli félreértéshez, szorongáshoz, szégyenhez vezethetnek – pláne, ha nincs róluk transzparens kommunikáció.

Mint Jamila Dawson, Los Angeles-i szexuálpszichológus elmondja, a magasabb libidóval rendelkező egyének – különösen a nők – gyakran élnek meg szégyent a vágyaik miatt, visszautasítás esetén pedig hajlamosak magukban és saját szerethetőségükben, kívánatosságukban keresni a hibát, vagy ingerültebbé válni a másik fél irányába. Ezzel szemben az alacsonyabb libidójú félben megjelenhet a csökkentértékűség érzése, amiért nem teljesít „elég jól”, valamint érezheti úgy, hogy a párja csak a szexuális aktusok fényében értékeli a kapcsolatot.

A kisebb lángon égő fél gyakran megéli azt is, hogy „mindennek a szexről kell szólnia”, és az általa tett egyéb gesztusok észrevétlenek maradnak.

Ez az aszimmetria pedig nagyon könnyen vezethet konfliktusokhoz:

míg egyiküknek állandóan nélkülöznie kell és visszafognia saját vágyait, addig a másik számonkérve érzi magát, és bűntudatot él meg, amiért nem áll mindig rendelkezésre.

(Különösen, ha férfi – hiszen sajnos a mai napig él a társadalomban az a teljesen téves elképzelés, hogy a férfiak libidója kiapadhatatlan kút, amire sem az időjárás, sem a lelki jóllét, sem a munkamennyiség, sem pedig a tüszős mandulagyulladás nincs hatással.)

Oké, de mit tehetünk?

Ezzel valószínűleg senkit sem fogok meglepni, de a nulladik lépés természetesen ezen a téren is a kommunikáció. Amennyiben valamelyik vagy mindkét félnél megjelentek a fent említett szorongások, fontos, hogy a pár tagjai átbeszéljék és helyre tegyék azokat – tehát, míg az alacsonyabb libidójú fél megértetheti társával, hogy nem az ő személyével és vonzóságával van probléma, addig a magasabb libidójú visszaigazolhatja, hogy igenis látja társa kapcsolatba fektetett munkáját, igyekezetét, kedvességeit. Az egymás iránti empátiagyakorlás szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy mindkét fél felismerje: az eltérő libidó nem jelenti azt, hogy bármelyikőjüknél is hiba lenne a gépezetben. (Hozzáteszem: szélsőséges esetekben természetesen nagyon fontos szakemberhez fordulni.)

És ami a jó hír: ha a transzparens kommunikáció, az egymáshoz való odafordulás és a kölcsönös tenni akarás megvan, onnantól kezdve számos technika áll rendelkezésre a libidókülönbség kiegyenlítésére. Mondanunk sem kell: kizárólag egymás határainak tiszteletben tartásával, és az esetleges visszautasítás elfogadásával. Íme, néhány praktika a Medical News Today, az AARP, valamint a Science Direct tanácsai alapján.

• Gondoljátok újra, mit jelent a szex!

Egyszerű kielégülést? Stresszlevezetést? Kapcsolódást? Az intimitás, a biztonság megélését? A szex rengeteg különböző érzelem, hangulat, vágy csatornája, éppen ezért érdemes feltérképezni, hogy melyikőtök mit keres benne, és milyen egyéb cselekvések helyettesíthetik, egészíthetik ki adott esetben. Amennyiben régóta húzódó konfliktusforrás köztetek a libidókülönbség, lehetséges, hogy a behatoláshoz már nagyon sok szorongás kapcsolódik, így érdemes kísérletezni az együttlét más formáival is. Ha a több együttlétre vágyó fél valójában nem fizikai kielégülést, hanem a közelség élményét keresi, azt helyettesíthetitek több összebújással, csókolózással, simogatással is. Apropó, a cikkek egyöntetűen felhívják rá a figyelmet, hogy a tartós párkapcsolat miatt sem kell lemondani az önkielégítésről, és teljesen érvényes megoldás ehhez fordulni, ha a fizikai szükségletekben élünk meg különbséget. 

• Időzítés vs. spontaneitás

Bár ezt a kifejezést hallva sokan felhördülnek, mondván, hogy a szexet épp a spontaneitása teszi izgalmassá, azonban aki valaha is halasztott már el együttlétet bokros teendői miatt, az jól tudja, milyen sokat jelent, ha a szexre szánt időt nem szakítják félbe telefonhívások és határidős munkát. Egy korábbi cikkünkben Krajnyik Cintia írt arról, hogy bár a legtöbb pár első blikkre idegenkedik az időzített szextől, a szexuálpszichológusok véleménye és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a hosszú távú kapcsolatban sokszor épp ez a megoldás menti meg az intimitást. A tervezett együttlét ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a felek valóban rákészüljenek a közösen töltött időre, és félretegyék egyéb teendőiket. A szakemberek szerint éppen ezért a libidókülönbségek orvoslására is hatékony, kompromisszumos megoldásnak bizonyul. Pro tipp: a tapasztalatok alapján nagyjából hat hónap gyakorlás kell ahhoz, hogy az időzített szex rutinná váljon, és teret adjon a spontán vágynak a kapcsolatban. 

• Legyen intimitás akkor is, amikor nincs szex

Gyakori mondás, hogy az előjáték akkor kezdődik, amikor véget ért az utolsó együttlét. Értsd: az előjáték nemcsak fizikai, de lelki síkon is történik, és ugyanúgy beletartozik minden kedves szó, a közös vacsorák, a figyelem, a közös nevetések és az egymás felé fordulás, mint az erogén pontok vagy nemi szervek ingerlése. Úgy is mondhatnánk: a hálószobai hangulat a konyhában is jelen kell hogy legyen egy jó beszélgetéssel – és némi figyelmességgel ezt valóban fejleszthetjük. 

• Változtassatok a rutinon!

Egy hosszú távú párkapcsolat esetében általában megvannak a már jól bevált „fogások”, ami amellett, hogy biztonságot és kényelmet jelent, egy idő után könnyen monotonná teheti az együttléteket. Tudod, mire gondolok: mindenki jól ismeri az ezer éve bevált forgatókönyvet, ami az esti lefekvéssel kezdődik, a lámpa lekapcsolásával folytatódik, majd előre ismert sorrendiségben halad tovább. Éppen ezért, a bevett rutin „megbuherálása” meglepő erővel bírhat, bárminemű extremitás nélkül is – lehetséges, hogy az alacsonyabb libidójú félre is ösztönzőleg hat, ha a megszokott keretből kilépve egy másik napszakban, a lakás egy másik pontján kezdődik el az együttlét. 

• Idézzétek fel a legjobb együttléteitek körülményeit!

Üljetek le, és készítsetek listát a legjobb együttléteitekből. Mikor összeírjátok, melyikek voltak ezek, ne csak az időpontot jegyezzétek fel, hanem vizsgáljátok majd azt is, hogy milyen körülmények tették igazán kiemelkedővé ezeket az alkalmakat. Talán egy szokatlan helyszín? Egy váratlan stimuláló körülmény? Egy meglepő ruhadarab? Amennyiben találtok valamilyen mintázatot a felsorolásban, vagy egyszerűen csak megragad titeket néhány részlet, érdemes támaszkodni rájuk, és a jövőben is bevinni őket a hálószoba falai közé. Ez sokat segíthet abba, hogy az alacsonyabb libidójú fél is könnyebben ráhangolódjon az együttlétre.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maria Dorota

Takács Dalma