Squid Game: A kihívás – Felkavaró sorozatból tucatvalóságshow

–

Több mint 265 milliós nézettségével a Squid Game máig a Netflix legnépszerűbb sorozata, és ahogy az a sikerprodukciókkal lenni szokott, a cég igyekszik minél több bőrt lehúzni a termékéről, hiszen egyszer már bevált. Azt egy ideje lehetett tudni, hogy jön a folytatás, és nemrég az is kiderült, hogy a második évad 2024 második felében debütálhat a streamingplatformon. De hogy a rajongók addig se maradjanak néznivaló nélkül, a Netflix megcsinálta a sorozat vetélkedős verzióját, aminek keretében civilek tesztelhetik magukat, hogy hogyan állják a sarat kedvenc sorozatuk díszletei között a már jólismert játékokat játszva.

Ez egyrészt logikus lépés a platformtól: itt egy sikert sikerre halmozó, nézettségi rekordokat döntő sorozat, amiben hétköznapi emberek egyszerűnek tűnő gyerekjátékokat játszanak, és aminek a nézése közben mindenki azon gondolkodik, ő vajon túlélné-e a véres játszmákat – adja magát, hogy vetélkedő készüljön belőle, a Squid Game van akkora brand, hogy a körítés eladja a show-t. Másrészt viszont ezzel együtt jön egy elég nehéz kérdés is:

tényleg érdemes létrehozni egy olyan show-t, amiből szükségszerűen kimarad szinte minden, amitől a Squid Game jó volt?

És ami még fontosabb: miért érdemes megnézni egy jó sorozat lebutított reality-verzióját?

A látvány pazar, de sajnos nem elég

Ha valaki egy sort sem olvasott a Squid Game: A kihívásról, az is nagyjából tisztában van azzal, mi az, amiben egészen biztosan különbözik a játék a sorozattól. Az első és legfontosabb, hogy A kihívásban a kieső játékosok nyilvánvalóan csak kiesnek, de nem halnak meg. Ahogy az is borítékolható volt, hogy ha a játékosokat össze is zárják a monumentális hálóterembe, a sorozatban látott embertelen körülmények (éheztetés, a résztvevők egymás elleni erőszakra való buzdítása, gépfegyver az őröknél) sem lesznek a játék részei (a képernyőn valóban nem látni, hogy a játékosok rosszul éreznék magukat, ám a valóságban állítólag bőven akadtak problémák ezen a téren, néhány játékos perrel fenyegeti a stúdiókat a megterhelő forgatási körülmények miatt, és arról is cikkeznek, hogy a verseny meg lehetett bundázva).

De mivel szolgál akkor a vetélkedő? Ami egyértelműen elismerésre méltó, az a körítés: a díszletek lenyűgözőek, szinte egy az egyben felépítették a sorozatban látható helyszíneket, ami segít a (kezdetben) 456 játékosnak, hogy a Squid Game világában érezze magát. Az viszont, hogy mi mit érzünk, már más kérdés. A résztvevőknek ugyanis valóban fenomenális élmény lehetett belépni az ikonikus játszótérre vagy a színes lépcsőházban masírozni.

Nekünk, nézőknek azonban az, hogy most más emberek szaladgálnak ott, ahol a kedvenc karaktereink az életükért küzdöttek, nem akkora élmény, hogy a képernyő előtt tartson.

Minden hiányzik, ami a sorozatban jó volt

A Squid Game: A kihívás legnagyobb hibája, hogy a koncepcióban kódolva van: ez nem lehet jó. Legalább is nem Squid Game-esen jó, ami elég nagy probléma egy olyan játék esetében, amit a sikersorozat nevével akarnak eladni.

Nem a vérengzés hiánya a legnagyobb gond, bár kétségtelen, hogy a játékoknak ez adott valódi tétet a sorozatban. De szükségszerűen hiányzik a mondanivaló, a Squid Game sava-borsa: a széria nem arról szól, hogy emberek gyerekjátékokat játszanak és aki kiesik, meghal, hanem arról, hogy milyen társadalmi különbségeket termel ki a kapitalizmus, milyen igazságtalan ez a rendszer. Sokkoló allegóriája annak, hogy Dél-Koreában az alsóbb társadalmi rétegek hogyan kerülnek kilátástalan adósságspirálba és ez ellehetetleníti az életüket, és mi mindenre képes az, aki úgy érzi, a szakadék szélén táncol.

Mindemellett pedig azt a problémát is alaposan bemutatja, hogy az elnyomottak nem az elnyomó elit ellen zárnak össze, hogy közös erővel lépjenek fel az őket ért igazságtalanságokkal szemben, hanem egymást marják a koncért.

Ettől volt olyan húsba vágó a Squid Game, a horrorisztikus verseny csak a körítés, ami segít átadni az üzenetet. Ez szükségszerűen egy az egyben hiányzik A kihívásból, emiatt pedig üres játék csupán, amit kapunk. Természetesen egy realitytől nem várható el, hogy azt adja, mint egy jól megírt és megrendezett sorozat, de nem is akarta senki (legalább is a Netflix előfizetői), hogy egy ilyen alapműre húzzanak fel egy vetélkedőt. 

Kellett ez nekünk?

Most, hogy kiveséztük, mi az, ami hiányzik a show-műsorból, térjünk át arra, amit kapunk. A fantasztikus díszletet említettem, ahogy azt is, hogy – akárcsak a sorozatban – 456 játékossal indul a vetélkedő, akiket beraknak egy olyan gigantikus hálóterembe, amilyet a sorozatban is láttunk.

A kihívás nagyrészt követi az alapmű ritmusát, tehát jönnek sorba a már jólismert játékok, a köztes időben pedig a készítők igyekeznek megkavarni a kulimászt a versenyzők között. Az egymás elleni erőszak generálása helyett teszteket vetnek be, amik random időpontokban érkeznek, és mindig csak néhány játékos vesz részt bennük. Mindez nagyon jó ötlet, csakhogy az első öt rész alapján ezek a tesztek elég egyhangúak: vagy jutalmat (előnyt) kap az adott játékos, kiesik, vagy ki kell ejtenie másokat. Ez a három végkifejlet van, ettől pedig nézőként kiszámíthatóvá, és a negyedik-ötödik részre már unalmassá válnak, pedig épp az lenne a céljuk, hogy fokozzák a kedélyeket.

Itt most álljunk meg egy pillanatra: ezeknél a teszteknél látható leginkább, hogy

a Squid Game: A kihívás egy tipikusan olyan játék, amiben részt venni állati izgalmas lehet, de nézni leginkább unalmas.

Ennek több összetevője van: egyrészt rengeteg a versenyző, és random, hogy ki mikor esik ki, így nem igazán van idő arra, hogy kötődhessünk bárkihez. Nem igazán hat meg, ha egy játékos távozik – az öt rész alatt egyetlen játékos kiesését sajnáltam csupán. A másik, hogy a készítők is érzik: nincs igazán tétje a játéknak (ott van a nagy pénz, persze, 4,56 millió dollár, de ez csak a résztvevőknek számít), ezért folyamatosan dobálják be ezeket a teszteket, aminek a vége szinte biztosan az, hogy valaki távozik, ezáltal állandó a sírás-rívás, ami egy ponton túl ugyancsak egyhangúvá válik, nincs súlya annak, ha valaki kiborul, mert mindenki mindig ki van borulva. 

És akkor most értünk el a másik nagy problémához: nemcsak hogy nincs lehetőségünk kapcsolódni a játékosokhoz, de akiket sikerül jobban megismerni, azok nagy része állati ellenszenves. Mindenki a sablonszöveget mondja (segíteni akarok a családomnak a pénzzel stb.), mindemellett pedig rettentően irritálóak – egy ponton azt vettem észre, hogy eddig csak azért szurkoltam, hogy egyesek essenek már ki, és nem azért, hogy valakik bent maradjanak. De még erre az inverz szurkolói élményre sincs túl sok idő, mert aki kicsit is seggfej, azt érthető módon szinte azonnal kiszavazzák a többiek.

Megy persze a taktikázás, de megint csak: annyian vannak, és annyi embert akarnak bemutatni, hogy követhetetlenné válik, ki kivel lép szövetségre, ki kit árul el – ettől csak lefárad az ember agya, és nem lesz kedve nyomon követni az efféle eseményeket.

De jöjjön a lényeg: a játékok. Egyes játékokat egy az egyben újra megnézhetünk A kihívásban, de ennek nincs túl nagy sportértéke, mivel a résztvevők a legtöbb játékhoz a sorozatból okulva ismerik a jó taktikát. A készítők azért igyekeznek nehezíteni a dolgukat, de nem járnak túl sok sikerrel. Azonban van egy csavar is a sztoriban: új játékok is bekerültek a repertoárba (az első öt részben egy ilyen új kihívás van), ez a része pedig valóban izgalmas a vetélkedőnek. Külön tetszett, hogy az új játék, amit a harmadik részben láthatunk, végre nem ügyességi vagy fizikai állóképességet igénylő, hanem a játékosok szellemi képességeit megdolgoztató versenyszám.

Mindemellett a Squid Game: A kihívás nem nézhetetlen, például vasalás közben pont jó arra, hogy szóljon valami.

De az első öt részben nem rágjuk tövig a körmünket, habár ez a vége felé, amikor már csak néhány játékos van versenyben, változhat. Kiemelkedőnek viszont az eddigiek alapján egyáltalán nem lehet nevezni a vetélkedőt, a ráhúzott Squid Game brandje nélkül valószínűleg nem mozgatna meg tömegeket a show – így pedig meg is kapjuk a választ arra, hogy tényleg szükség volt-e erre a játszmára.

A Squid Game: A kihívás a Netflix kínálatában érhető el.

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Dián Dóri