Környezetvédelem az egyetemeken – egyre több képzés segít, hogy a hivatásod a szakmád is lehessen

–

Amióta a mindennapjainkban is előtérbe került a fenntarthatóság, a vállalatok is követni kezdték ezt a tendenciát: az egyre tudatosabb fogyasztói réteg ezt várja el a piac szereplőitől, és aki versenyben akar maradni, nem árt, ha követi a trendeket. Ezek a változások fokozatosan a környezetvédelmi szabályozások szintjén is beépültek, beépülnek a rendszerbe, és ami kezdetben csak személyes motiváció vagy belső késztetés volt, annak ma már büntetés járhat az elmulasztásáért.

Ahhoz, hogy egy cég ezen a területen is biztonsággal lavírozhasson, sokszor elég egyetlen lelkes munkatárs is, azonban cégmérettől függetlenül, nem árthat egy szakember, aki komplexitásában látja át a környezetvédelmi kérdéseket, és segít a szervezet működését valóban zölddé tenni a látszatintézkedések és félmegoldások helyett.

Bár a hazai piac még jócskán le van maradva a nemzetközi trendektől, itthon is számos cég alkalmaz fenntarthatósággal foglalkozó szakembereket, és bár az ilyen irányú képzések sosem lesznek olyan népszerűek, mint a pszichológia vagy a marketing, szerte az országban kínálnak az egyetemek környezetvédelemmel foglalkozó alap- és mesterképzéseket, illetve szakirányú továbbképzéseket. Most már közel húsz felsőoktatási intézményben válogathatnak a hallgatók a környezetvédelem különböző aspektusaival foglalkozó képzésekből, legyen az a gazdaság, a természettudományok vagy a mérnöki szemlélet felől közelítő szak.

Nem csak a biológia és a kémia oldaláról fontos közelíteni

A legtöbb egyetemen először szabadon választható tárgyként jelent meg a fenntarthatóság és a környezetvédelem, később innen nőtte ki magát több szak a mérnöki, a természettudományi vagy a gazdasági karokon, vagy akár a művészeti képzésekben.

„Én ilyen családból származom, otthonról hoztam magammal a természet szeretetét” – mondta dr. Juhász Lajos,

a Debreceni Egyetem természetvédelmi mérnök képzésének szakfelelőse.

Az ő nevéhez kötődik a szak létrehozása, ami a kétezres évek eleje óta működik az egyetemen, ma már alap- és mesterszakként is. A nyolcvanas években hozott létre természetvédelmi klubot más, hasonlóan gondolkozó kollégákkal, és az akkori agrármérnöki képzés hallgatóival. Később saját meggyőződése és a hallgatók lelkesedése vezetett odáig, hogy önálló természetvédelmi szakot dolgozzanak ki.

Az ELTE Környezettudományi Centruma alá tartozó képzések (többek között a környezettan alapszak és a környezettudomány mesterszak) inkább természettudományos irányból közelítenek a fenntarthatóság kérdéséhez. Dr. Csanád Máté, a Környezettudományi Centrum vezetője elmondta,

szükség van olyan szakemberekre, akik nemcsak a biológia vagy a kémia „szemüvegén” keresztül tudják vizsgálni a környezeti problémákat, de holisztikusan is látják a természetvédelmi kérdéseket.

Ezek régóta működő képzések, amik már bizonyítottak, és a tantervet folyamatosan frissítik az aktualitásokhoz mérten. Emellett vannak olyan egyetemek is, ahol nemrég jelentek meg a fenntarthatóságra fókuszáló szakirányok, korábban csak más képzések részeként találkozhattak vele a hallgatók. A Budapesti Metropolitan Egyetem három évvel ezelőtt fenntartható divatmárka menedzsment, idén pedig fenntarthatósági menedzsment másoddiplomát is szerezhetnek már a hallgatók.
„Szükség van olyan szakemberekre, akik képesek a vállalati szférába illeszteni a fenntarthatóságot, azonosítani tudják a szervezeti folyamatokban az emberi jogi, társadalmi és környezeti hatásokat, kockázatokat” – mondta el dr. Neulinger Ágnes, az újonnan indult képzés szakfelelőse.

Nemcsak megfelelő pontszám, de elhivatottság is szükséges

Az alapszakos képzéseknél elég a természettudományos tárgyból tett érettségi, a mesterképzéseknél azonban változatosak a követelmények. A szakirányú továbbképzések esetében, a menedzsmentképzéseknél többféle alapszakos diplomát is elfogadnak, a mérnöki és természettudományos képzéseknél pedig előfordulnak olyan alapszakok, ahonnan közvetlenül folytatható a mesterképzés (például a környezetmérnök alap- és mesterképzésen), azonban a más mérnöki vagy természettudományos alapszakot végzetteket is felveszik – nekik szakmai tárgyakból különbözeti vizsgát kell tenniük, hogy felzárkózzanak. Sok helyen szóbeli felvételi dönt a bekerülésről. Itt főleg a hallgatók motivációját vizsgálják, hiszen olyan embereket keresnek, akik nem a papírért jönnek, hanem tenni akarnak a környezetükben tapasztalt gondok ellen.

A képzések részterülettől függetlenül interdiszciplináris megközelítésre törekednek, arra, hogy a hallgatók átfogóan megérthessék a környezeti helyzeteket, azok különböző aspektusát.

„Mert ha nem értjük, nem ismerjük, nem tiszteljük, akkor nem tudunk róla érdemben beszélni”

– vallja dr. Juhász Lajos. Azért, hogy a diákokat a lehető legjobban felkészítsék a szakmájuk kihívásaira, széleskörű tapasztalattal rendelkező tanári gárdák állnak rendelkezésükre. A legtöbb intézményben elvárás, hogy ne csak területük elméleti hátterét ismerjék behatóan, de gyakorlati tapasztalatuk is legyen. Vannak olyan képzések, ahol a speciális, alkalmazott területekkel foglalkozó tárgyakat (ilyen például a környezetjog) külsős szakemberek tartják, máshol viszont csak a szakmai gyakorlat alatt találkoznak külsős oktatókkal a hallgatók.  

A nemzeti parkoktól a gyógyszeriparig

Dr. Barta Károly, a Szegedi Tudományegyetem környezetmérnöki képzésének szakfelelőse elmondta, tapasztalataik szerint, aki alapszakot végez, általában beosztottként helyezkedik el valamilyen kapcsolódó területen. A mesterképzést végzettek körében gyakoriak a vezető pozícióba kerülő környezetvédelmi szakemberek, akik önálló projektek, új technológiák kidolgozását koordinálják, vagy éppen hatástanulmányok elkészítésére specializálódnak. A valamilyen fenntarthatósági diplomát szerzett szakemberek előtt változatos pályalehetőségek állnak: vannak, akik állami szervezetnél helyezkednek el (nemzeti park igazgatóságoknál, kormányhivatalok környezetvédelmi osztályain, erdészetnél vagy egyéb hazai, esetleg nemzetközi közigazgatásban), mások elemzői, szaktanácsadói pályát választanak változatos szektorokban.

Szintén sokan kerülnek valamilyen kutatólaborhoz, de energetikától a gyógyszeriparig találunk a fenntarthatóságra fókuszáló szakembereket, és sokan megmaradnak a tudományos pályán is.

Olyanok is akadnak, akik meggyőződésből elvégezték a képzést, de végül nem ilyen szakmában helyezkednek el. Akik szakirányú továbbképzésen vesznek részt, ők jellemzően a már meglévő munkaerőpiaci tapasztalatokat is beépítve válnak a fenntarthatósági terület tanácsadóivá, az alaptevékenységüket fenntarthatósági aspektusokkal kiegészítő munkatárssá.

Elmélet kontra valóság

„Magyarországon sajnos még mindig nem elég preferált a képzés” – mondja dr. Nagy Péter Tamás, a Debreceni Egyetem környezetgazdálkodási agrármérnök képzésének vezetője. „Ez sajnos azt is jelenti, hogy a képzésre nem sok hazai jelentkező van. A külföldi diákjaink száma messze meghaladja a hazaiakét.”

A nemzetközi hallgatók közül sokan azért jönnek, mert hazájukban nem elérhető ilyen területen felsőoktatási képzés, azonban szeretnék megoldani a környezetükben észlelhető problémákat. Például három mongol egyetemmel is folyik a közös munka a Szegedi Egyetemen, hogy az itteni képzés tapasztalatait és módszereit egy ottani képzésbe tudják átültetni.

Dr. Csanád Máté elmondta: a tudásátadás és közös munka az itthoni szakok között is megjelenik, mert a hazai hallgatók esetében több szempontból is fontos, hogy mindenki az otthonához közel találja meg a megfelelő képzést.

A fővárosra koncentrálódó hallgatóság ugyanis nem szerencsés, mivel kisebb a visszaköltözés valószínűsége, ezáltal a lokális problémák megoldásának esélye is csökken.

Szerencsére az ország számos pontján elérhetők ilyen irányú képzések, Soprontól Pécsig és Miskolcig. Fenntarthatósággal foglalkozó szaktantárgyakkal pedig azok is találkoznak, akiknek nem ez a fő szakirányuk. „Egyre gyakoribb, hogy a fenntarthatóság témaköre önálló tantárgyként szerepel az üzleti képzésekben” – mondja dr. Neulinger Ágnes. „Számos tantárgyban pedig megkerülhetetlen témakörként kerül elő. Szakirányú továbbképzések esetében kifejezett hangsúlyt fektetünk a gyakorlati példákra, hallgatói projektekre, melyek aztán a saját lakó/vagy munkakörnyezetük fenntarthatósági problémáival, kihívásaival és stratégiájával foglalkoznak.”

Abban a megkérdezett szakemberek mind egyetértettek, hogy nem elég beszélni a fenntartható működésről, ezt a mindennapok szintjén is alkalmazni kell. Éppen ezért fontosnak tartják, hogy az egyetemek működésében szem előtt legyenek energetikai és takarékossági szempontok, sok intézményben található napelem, termálvizes fűtés vagy más zöld megoldások. De még mindig lenne hova fejlődni.

„Én azt tapasztalom, hogy sajnos az egyéni komfort sok esetben felülírja a fenntarthatóságot, legyen szó akár életmódról, fogyasztói szokásokról vagy munkába járásról, a bicikli kontra autó kérdéséről”

– mondja dr. Barta Károly, bár azt is hozzáteszi, hallgatók és oktatók részéről is látszik az igyekezet, hogy hétköznapjaikban kisebb legyen a karbonlábnyomuk. 

Folyamatos a fejlődés

Ahhoz, hogy lépést tarthassanak a változó környezeti és piaci viszonyokkal, a tárgyak tartalmát és létjogosultságát is gyakran felülvizsgálják, sok képzésen akár két-három évente. Bár ez okoz adminisztrációs nehézségeket, ám a friss irányokat tartalmazó tanmenetek hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákok minőségi diplomával távozzanak. Ezen kívül az átjárhatóság, a rugalmasabb tanterv, a különböző modulok kialakítása a tanulást és a tanítást is hatékonyabbá teszik. „A Szegedi Tudományegyetemen összefogott három kar, hogy központosítsanak egy úgynevezett mérnöki ernyőt” – mondja dr. Sápi András, aki Barta Károllyal együtt részt vesz a környezetmérnöki képzés megújításában. „A mezőgazdasági, mérnöki és a természettudományi és informatikai karok együttműködése lehetőséget ad, hogy mindenki arra koncentráljon, amihez igazán ért. Ez a színvonalat is növeli, és a hallgatóknak is könnyebb lesz az esetleges szakváltás.”

A változások irányában a hallgatói imputra is támaszkodhatnak, a legtöbb intézményben ugyanis van valamilyen hallgatói visszajelzőrendszer, az ide érkező javaslatokat pedig igyekeznek megfogadni. A jelenlegi hallgatókon túl pedig a korábban végzettekkel és a piaci szereplőkkel is igyekeznek felméréseket végezni, hogy minél jobban igazodhassanak a képzések a piaci elvárásokhoz.

„Az egyik legjobb visszajelzés a képzéseink sikerességével kapcsolatban, hogy bármerre járok az országban, találkozom tanítványokkal a pályán”

– mondja dr. Juhász Lajos, aki terepgyakorlatok során minden félévben elviszi a hallgatókat az ország különböző nemzeti parkjaiba, hogy közelről is megismerhessék az élőhelyeket, és akár a környező ország szakembereivel is tapasztalatot cserélhessenek. 

Bár sokan ismerik az egy-egy területre fókuszáló képzéseket, azonban azok a képzések, amik teljeskörűen foglalkoznak a fenntarthatósággal, még mindig ismeretlenek a hallgatók többsége számára. Ezért több módon igyekeznek bevonni a potenciális diákokat, a közösségformáló programokon túl például a Szegedi Tudományegyetemen középiskolásoknak rendezett környezetvédelmi versennyel keltik fel az érdeklődést, így a legjobb diákokat már az egyetem megkezdése előtt bevonva a kutatási folyamatokba.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ RealPeopleGroup

Pichler Zsófi