Utcai cipővel a lakásban?
Eláruljuk, hogy valójában mennyire kockázatos a koszos lábbeli
Örök dilemma: a lakásban a cipőt le kell venni? Például a Barátok közt szereplői szerint nyilván nem, de ők sminkben és kiskosztümben kavargatják a pörköltet is, úgyhogy tőlük inkább ne fogadjunk el életvezetési tanácsokat. A Mátyás király téren túl azonban gyakran felmerül a kérdés, akár vendégségbe megyünk, akár csak otthon az ajtóból fordulunk vissza a nappaliban felejtett napszemüvegért: cipő le, vagy maradhat? Ebben a cikkben most nem a cipőhordási szokások kulturális vonatkozásait fogjuk boncolgatni (de jó ötlet, fel is írtuk), hanem egy másik aspektusból közelítjük meg a témát – sokan ugyanis azért veszik le a cipőjüket, és szólnak rá másokra is, mert attól tartanak, hogy valamilyen kórokozót visznek be a koszos cipőtalpukkal. Ezért mi most annak jártunk utána, hogy vajon tényleg behurcolhatunk-e betegségeket az otthonunkba a cipőtalpunkon. Dián Dóri írása.
–
Koszos – de veszélyes is?
A cipőnk talpa koszos – ebben talán mindannyian egyetérthetünk. Hiszen jövünk-megyünk a városban vagy a faluban, sétálunk, és olyan dolgokba lépünk, amiket talán észre sem veszünk. Ha észrevesszük, annál rosszabb – ugyanis senki nem szeret kutyagumit vakarni a cipője talpáról.
Sár, föld, por, szemét és gyanús tócsák – ezek mind foltot hagyhatnak a parkettán vagy a szőnyegen, ha áttrappolunk rajta cipővel. De vajon az egészségünkre veszélyes baktériumokat is behurcolhatunk így az otthonunkba?
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a cipőtalp felülete – még ha óriási méretű cipőről is van szó – túl kicsi ahhoz, hogy szétfertőzzön egy lakást. „Minden kontextusfüggő” – mondta Jack Gilbert, a Kaliforniai Egyetem San Diego Orvostudományi Iskolájának gyermekgyógyászati professzora, mikrobiális ökológiai szakértő a Huffington Postnak. „Aki magas fertőzési kockázatú víruskutató laborban dolgozik, ami tele van fertőző betegségekkel, az nem akarja a cipőjét otthon hordani.
De a legtöbb felnőtt ember számára a cipőjén lévő baktériumok miatt valószínűsíthető fertőzés kockázata nagyon-nagyon alacsony” – nyilatkozta a szakember.
Mi is „bacisok” vagyunk
A cipőtalpon behordott betegségeknél talán még az is kockázatosabb, ha egy másik embert meghívunk az otthonunkba – egy embert ugyanis óránként 30 millió baktériumsejtet hullajt el akkor is, ha egyhelyben áll. Kilélegezzük őket, leválnak a bőrünkről és a hajunkról is, és bár nem esik jól elképzelni a fent leírt bacieregetést, a jelenség teljesen normális. Olyannyira, hogy a lakásunk a mi „levetett” baktériumainkkal van tele, és ha valaki vendégségbe jön hozzánk, visz magával belőle egy adaggal.
„A cipőtalpunk kis felülete egyszerűen nem jelent különösen nagy veszélyt ránk és a velünk élő emberek egészségére és jóllétére” – hangsúlyozta a professzor.
Olyannyira nem, hogy egyes baktériumok még jót is tehetnek, ha találkozunk velük. A szakember szerint az iskolába járó gyerekek fiatalabb testvérei általában erősebb immunrendszerrel rendelkeznek az iskolából hozott vírusok, baktériumok és gombák miatt, ideértve azokat is, amelyeket a cipőnkön vihetünk haza.
„Nincs egyetlen feljegyzett eset sem, hogy bárki is patogén fertőzést kapott volna a lakásba hozott kutyapiszoktól” – mondta Gilbert professzor, majd hozzátette: bár tudják, hogy a kórházi padlók szennyezettek, szerinte még akkor sincs ok a nyugtalanságra, ha valaki az orvostól érkezik vagy kórházban dolgozik. A kórházból a parkolóba, onnan az autóba, a fűre vagy betonra, majd a házba való sétálás során a cipőn lévő baktériumok nagy részét szó szerint letapossák, így alacsony az esélye annak, hogy szennyezett cipőktől betegedjünk meg.
„Nincs olyan, hogy nulla az esélye a megbetegedésnek, de annyira alacsony, hogy valójában senkinek sem kellene aggódnia miatta” – mondta dr. Gilbert.
Kézmosás!
Ráadásul a minket megbetegítő baktériumok jelentős részét nem a levegőből kapjuk el, hanem a kezünkről kerülnek a szervezetünkbe, így inkább arra kellene odafigyelnünk, hogy ne fogdossuk koszos kézzel az arcunkat, és mossunk gyakran kezet.
Összességében tehát attól, hogy cipővel közlekedünk a lakásban, vagy nem vesszük le, mikor visszaszaladunk valamiért az ajtóból, mi, felnőtt emberek nem fogunk megbetegedni – de teljesen más helyzet persze, amikor egy kúszó kisbaba is van a lakásban: ám ő sem lélegezné be a cipőtalppal behozott kórokozókat, hanem a kezével szedné össze, amit aztán a szájába vesz.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ maruco
