Mennyire piszkos a vécé?

Rendszeres takarítás mellett is számos kórokozó lakik egy fürdőszobában, mérések szerint a vécécsészében öt négyzetcentiméterenként olyan hárommillióan vannak, egy átlagos vécédeszkán kétszáz-háromszázan, de összehasonlításképpen a mobiltelefonon hétszer, a billentyűzeten kétszázszor, a kispárnán tizenhétezerszer többen laknak. A pálmát kétségtelenül a konyhai szivacs viszi el a maga negyvenötmilliárd (!) kórokozójával, és a fogkefénknek sem kell szégyenkeznie a rajta tolongó kétszázezer lakóval. Nem fürdőszobai tevékenység ugyan, csak összehasonlításképpen írom: egy hosszabb csókkal is legalább hétszázmillió kórokozó cserél gazdát.

Mit lehet elkapni egy vécéülőkétől?

Röviden: semmit. Hosszabban: majdnem semmit.

Kezdjük a semmivel. Mint tapasztaltuk, a vécéülőkével a fenekünk és a combunk érintkezik, a bőrünk viszont szervezetünk egyik legjobban sikerült védőpajzsa, ezért, ha nincs rajta sérülés, bizony, nem jut át rajta semmi abból, amivel egy átlagos napon kapcsolatba kerülünk. A vécécsészén levő baktériumok sem. Mára megdőlt az a korábbi feltételezés is, hogy nemi betegségeket el lehetne kapni vécéhasználat közben.

Ezek szerint semmit nem lehet elkapni egy közösségi vécében?

De bizony, mindenféléket be lehet nyalni a kezünkről, amivel megfogtuk a kilincseket, az ajtót, az ülőkét, a lehúzót vagy öblítőt, majd akár a csapot is. Ha egy beteg ember előttünk a tenyerébe tüsszög-köhög, amivel aztán mindent összefogdos, mi is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk hasmenést-hányást okozó calici-vírusokkal és szalmonellával, vagy májgyulladást okozó hepatitis-A vírussal, sőt piszkos kézzel a meghűlés, a tüdőgyulladás, és az agyhártyagyulladás kórokozója is a szervezetünkbe kerülhet. 

A vécé lehúzása során finom vízpermet keletkezik a levegőben, amiben szintén rengeteg kórokozó lebeg, és bár nem igazolták, hogy ezúton bármit el lehetne kapni, az óvatosak öblítés előtt csukják le a vécétetőt, és új vendégként se menjenek be a még zubogó fülkébe. További biztosításként fertőtlenítővel körbe is törölhetjuk a vécéülőkét, ma már ilyen közvécéket is találunk, és olyat is, ahol az ülőke minden használat előtt új nejloncsomagolást kap. Vannak, akik papírból fészket raknak, az esetben viszont figyeljünk arra, hogy maradjon száraz a papír, és hogy utána azt ne a vécébe, hanem a szemetesbe dobjuk, mert nincs nagyobb bosszúság belépni egy eldugult lefolyójú fülkébe.

A jó hír viszont az, hogy a nyilvános mosdókban a felületek fertőtlenítése, a mosdók karbantartása és a szellőztetés, valamint a megfelelő kézhigiénia valószínűleg a minimálisra csökkenti a betegségek terjedésének a kockázatát.

Ha nem veszélyes, miért nem merünk ráülni?

És itt bontakoztathatom ki a saját elméletemet, aminek alapja az a megfigyelésem, hogy a posztszocialista országokban sok évvel a rendszerváltás után sem tartották be az illemet, a gondosan megtisztított közvécéket is pillanatok alatt szét tudta dúlni az asszonysereg, és egy kelet-európai turistabusz röpke tíz perc alatt tocsogós istállót volt képes csinálni az összes fülkéből. Szerintem ennek az oka a szocializáció.

Úgy nőtt fel több generáció, hogy nem bízhatott a rendszerben, a kimondott szóban, de a más által elvégzett takarításban sem, mint ahogy abban sem, hogy az előtte járó nem pisili körbe a vécét. Mert telepisilte: behajtott térddel és remegő combbal állt a kommunista asszonytípus a vécécsésze felett, és csorgatta telibe a vécédeszkát, spriccelte a földtől a falig, onnan a saját ruhájára, cipőjére, erre biztatva lányát és unokáját is.

Miért csorgatnak egyes nők olyan hangosan?

Mert magasról állva céloznak, és hogy hamar végezzenek, haspréssel is rásegítenek. Orvosi szempontból (szerzőnk orvos – a szerk.) nagyon rossz szokás így pisilni! A hólyag záróizmát simán csak el kell engedni, hogy lazán, magától folyjon ki a vizelet, mert a hasprés megzavarja a testünket, és először vizelési zavarokhoz vezet (gyakori kényszer, elégtelen hólyagürülés), hosszú távon pedig inkontinencia (a vizelet elcsöppenése köhögéskor, tüsszentéskor) lesz a következménye. Ezt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy az inkontinencia legkisebb jele esetén javasolt elkezdeni az intim tornát, sőt egészségesen, már megelőzés céljából is érdemes megtanulni.

Mit illik, és mit nem egy nyilvános vécében?

Nem illik telefonálni és nemcsak azért, mert nem tartozik másra a mondandónk, hanem higiéniai okokból sem: így lehet a legtöbb kórokozót felvinni a telefonunkra, majd a kezünkre és végül a szánkba. Szagos produktumkor a tevékenység középtáján illik lehúzni a vécét azért, hogy csökkentsük a bűz szétáradását. Illik kezet mosni vécéhasználat után, sőt akár előtte is, hogy ne hordjunk be utcai kórokozókat a fülkébe. 

Mit ne felejtsünk el vécéhasználat után, de még előtte sem?

A kézmosást! Nemcsak tudományos felmérésekből, de vicces kandikamerás műsorokból is tudjuk, hogy ötből legalább egy ember nem mos kezet vécéhasználat után, és köztük valamivel több férfi van, mint nő. A rendes kézmosásnak legalább húsz másodperc alaposan habzó szappanos tisztításból kellene állnia, beleértve a kézhátakat, ujjközöket és a köröm alatti területet is, majd a kezet gondosan le kell öblíteni és meg kell szárítani. Ha választani lehet a papírtörlő és a kézszárító között, akkor válasszuk a papírt, mert az higiénikusabb. Aki igazán elővigyázatos, az vécéhasználat előtt is megmossa a kezét.

Miért olyan hosszú a sor a női vécék előtt?

Amíg a férfiak kb. harminc másodperc alatt végeznek, addig a nőknek legalább kilencven másodpercre van szükségük, hiszen a levetkőzés-felöltözés önmagában is több időt vesz igénybe, ráadásul tíz nő közül legalább kettő menstruál, a betét- vagy tamponcsere szintén időigényes. A női kézmosás gyakoribb és alaposabb, és ha a tükörbe belenézünk, akkor sminkigazításra is sor kerülhet. Külön nehézség a nőknek a táskák, csomagok, kabátok elhelyezése, hogyha gyerekkel vannak, akkor az tovább bonyolítja a helyzetüket. Hongkongban és Sanghajban az új épületekben már 1 : 1,6 kell hogy legyen a férfi-, női vécé aránya, és a csomagok (és gyerekek) elhelyezését is támogatniuk kell. Hasonló, sőt legalább kétszeres arány kialakítására valódi tervek vannak európai országokban is, de már az is előrelépés, hogy felismerték és megfogalmazták ezeket a speciális női szükségleteket. A koedukált mellékhelyiségek – bár léteznek – nem lettek népszerűek.

Miután a férfiak világnapja is éppen november 19-re esik, röviden kitérnék az ő szokásaikra is

Tudvalevő, hogy a férfiak szeretnek hosszan trónolni, szerintük azért, mert ott végre nyugton lehetnek. Pedig annak nemcsak káros higiéniai következményei vannak, főként, ha még a telefont is nyomogatják, hanem egészségi is, hiszen amikor görnyedt állapotban a testsúlyuk a gátra nehezedik, az bizony aranyeret okozhat, éppen úgy, mint nőknél a terhesség.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Hogyan üljünk székletürítés közben?

Minél közelebb vagyunk a guggoláshoz, annál hatékonyabb a hasprés és az ürítés, ezért, ha a vécécsésze nincs eléggé mélyen, akkor érdemes kis sámlit tenni a lábunk alá.

Utoljára, de nem utolsósorban: tudjátok, miért alakul ki sürgető székelési inger egy könyvtárban?

Gyerekként futottatok már haza lóhalálában a könyvtárból? Mert én bizony sokszor. A szocialista vécé borzalmas volt, ezért szóba sem jöhetett, még pisilésre sem, egyebet főleg nem mertünk máshol, mint otthon, és bizony, néha éppen hogy hazaértem. Nemrég olvastam egy tudományos értekezést erről: az alsó polcon lévő könyvek az oka az ingernek, az ismétlődő guggolás ugyanis beindítja a bélmozgást és az ürítési reflexet. Azóta se veszek könyvet az alsó polcról. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Kangah

Havas Juli