Hatezer láthatatlan gyilkos a polcon – a világ legrégebbi baktériumkönyvtára az orvostudomány szolgálatában
Az internet korában lényegében bármit megrendelhetünk, legyen az akármilyen szokatlan, furcsa vagy veszélyes – egy angol könyvtárból például szifiliszt vagy leprát is. De miért tenne ilyet bárki? Pichler Zsófi írása.
–
Az angol Közegészségügyi Hivatal által fenntartott NCTC több mint százéves múltra tekint vissza. Az intézmény nem akármilyen szervezet, hanem a világ legrégebbi baktériumkönyvtára, amely a mai napig nagyban segíti az orvostudomány fejlődését. 1920-ban alapították a Lister Institute részeként Londonban, az első kétszáz baktériumtörzset pedig egy patológus, Sir Frederick William Andrewes adományozta az intézménynek, amikor a vérhast tanulmányozta az első világháborúban.
Hamar bebizonyosodott, hogy a megelőző orvoslásban nagy szükség van az intézményre, így már a következő évben kétezer baktériumtörzset küldtek ki különböző kutatólaboroknak, ingyen. Ezt később az intézmény fenntartásának érdekében két shilling hat pennyre (mai áron nagyjából öt dollárnak megfelelő összeg) módosították, ma pedig a nonprofit szervezettől 85 és 375 dollár közötti áron rendelhetők baktériumok.
Széles körű gyűjtemény
A könyvtár ma hatezer baktériumtörzsnek ad otthont körülbelül kilencszáz különböző fajból, emellett pedig patogén vírusokat és gombákat is tartanak. Kezdetben nem igazán volt megszabva, hogy milyen kórokozók mintáit fogadják be (sok intézményben ma sincs ennyire megszabva a kör), később azonban leszűkítették azokat orvosi és állatorvosi törzsekre. Ezek a klinikailag releváns (vagyis embereket megbetegítő) baktériumok hitelesített eredetűek, ismerhető a származásuk helye és az elkülönítésük éve is.
Ez laikusként nem tűnik olyan lényegesnek, a különböző időszakokból vett azonos baktérium törzsei azonban fontos információkkal bírnak a fejlődésükről, átalakulásukról, ami végső soron a választ rejti arra, hogyan védekezhetünk ellenük.
A mintavétel korszaka is hordoz információkat, például érdekes összehasonlítani az antibiotikum általános elterjedése (az 1940-es évek) előtti és az utáni mintákat, amiből talán az is megérthető, miért állnak ellen bizonyos betegségek az antibiotikumnak.
Mindegyik törzsnek van egy NCTC-besorolása, amelyből kiderül, mely baktériumból tenyésztették. Az intézet legrégebbi, NCTC 1-es besorolású baktériumtörzse például az első világháborúból származó vérhasminta, amelyet egy brit katonától vettek a halála után. De megtalálható a penicillinkísérletek során használt Oxford Staphylococcus (NCTC 6571) és az eredeti E .coli baktérium is, 86-os besorolással.
De mit kezdesz egy ampulla pestissel?
A tárolt törzseket sokféle célra használják: tesztelések elvégzéséhez, oltásokhoz, gyógyszerkutatásokhoz és diagnózisok felállításához is kérnek ki a kutatók mintákat.
Persze a naprakész, széles körű készlethez elengedhetetlen a minták beérkezése is. A szükséges papírok kitöltése és az engedélyezés után – amelynek során a jelentkezők nagyjából kilencven százalékát, évi 50–200 törzset befogadnak –, a baktériummintákat beküldik az intézetbe. Itt fagyasztva szárítják, majd minőség-ellenőrzést végeznek, hogy megbizonyosodjanak róla, a minta életképes és nem szennyezett.
Majd tesztelik a baktériumtörzs viselkedését, morfológiáját, proteinjeit és a génszekvenciát, a későbbiekben pedig négy Celsius-fokon tárolják, évente esedékes életképesség-ellenőrzés mellett.
Az eljárás a harmincas évek óta keveset változott, segítségével pedig olyan régi törzsek is vizsgálhatók, illetve reprodukálhatók, mint az első világháborús vérhas, vagy más, mai napig releváns betegségek régi verziói.
Aki mintákat adományoz, „halhatatlanná teszi a tudományos munkáját – mondja dr. Sarah Alexander, az intézmény vezető kutatója és kurátora. – Reméljük, hogy száz év múlva is elérhetők lesznek olyan törzsek, amelyeket a tudósok száz évvel ezelőtt adtak le.”
Azért ebédet még könnyebb rendelni
Bár az NCTC oldalán egy webshophoz hasonlóan választhatjuk ki és helyezhetjük a kosárba a megrendelni kívánt baktériumtörzseket, ahhoz, hogy valóban megvásárolhassuk őket, az Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Hivatalának engedélyére van szükségünk. Ehhez pedig legtöbbször valamilyen intézményi háttér, például kutatólaboratóriumi vagy egyetemi támogatás szükséges, valamint szerződések a támogató intézmény és az NCTC között – és még így is csak a megfelelő protokollok betartásával rendelhetők meg a baktériumtörzsek.
2019-ben majdnem négyezer ampullát szállítottak ki, hatvanhárom országba.
A legnépszerűbb „termékek” a már említett E. coli, a Staphylococcus és a szalmonella voltak, de tuberkulózist és leprát okozó baktériumtörzseket is rendeltek páran, a nemrégiben felfedezett szupergonorrhea mellett. A legtöbb kiszállított baktériumtörzs kettes vagy hármas szintű besorolású, vagyis súlyos vagy halálos betegséget okoznak.
Ezzel nem sétálsz be a postára. Vagy mégis?
Azt gondolhatnánk, hogy pestist vagy leprát okozó baktériumok nem adhatók fel csak úgy a postán, pedig a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozások betartása mellett igazából ennek nincs akadálya. Akár itthon is van lehetőség ilyet szállíttatni, mivel azonban az NCTC az Egyesült Királyságban található, így az ottani szabályozásokat vizsgáltam meg. A feladni kívánt anyagot először be kell sorolni a megfelelő kategóriába.
Az A kategóriába olyan fertőző anyagok tartoznak, amelyek a velük való érintkezés esetén képesek tartós fogyatékosságot, életveszélyes vagy halálos betegséget okozni egészséges emberekben vagy állatokban.
A B kategóriába pedig a többi olyan veszélyes anyagot sorolják, amelyek nem felelnek meg az A kategória kikötéseinek.
Ha a küldemény az A kategóriába tartozik, postázás előtt három rétegből álló csomagolással kell ellátni: a veszélyes anyagot egy szivárgásmentes tartályba (például üvegampullába) helyezik, amit körbevesznek nedvszívó réteggel arra az esetre, ha eltörne. A következő réteg szintén egy szivárgásmentes tartály, amelybe megfelelően kipárnázva akár több ampullát is el lehet helyezni. Végül egy külső csomagolásra van szükség, amely megvédi a behatásoktól a mintát, és megtalálhatók rajta a megfelelő jelölések, kódszámok és figyelmeztetések arra vonatkozóan, hogy veszélyes anyagról van szó.
Ha viszont a küldeni kívánt anyag a B kategóriába tartozik, legtöbbször gond nélkül feladható postán. Az A kategóriába esőknél azonban előfordulhat, hogy néhány szolgáltató nem vállalja a kiszállítást, főleg, ha légi szállításra is szükség van a célba juttatáshoz. Mindenesetre a boríték zárócsíkját inkább ne nyaljuk meg.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Cravetiger
