Így lesz fillérekből menő cipőd
Lusta nőnek szaladgálós cipőt. De hogyan lesz egyedi az ultraolcsó kínaiból? Zimre Zsuzsa megmutatja.
–
Amikor az expasim hazaállított egy festménnyel, amin valaki 5x5-ös méretben a töltőtollával tintapacákat hagyott, röhögőgörcsöt kaptam. Amikor kiderült, hogy 20.000 dollárt fizetett érte, közöltem vele, hogy nem normális. Halálosan megsértődött. Bevallom én azóta sem értettem meg, mire gondolt a festő, mint ahogy Jackson Pollock festményeinek, vagy Yves Klein kék műveinek nagyszerűségét sem éreztem még át, de nyugalom, már mélyen magamba szálltam.
Annál is inkább, mert nagyon úgy tűnik, hogy ez a csepegtetős műfaj idén a tömegdivatban is menőnek számít. Mindenki festékes farmerben mászkál. Vagy az tavaly volt? Hiába, akármennyire is próbálkozom, egyelőre nem sikerült még teljes mértékben Vajna Timivé válnom.
A mostani projektem kiindulási pontja az alábbi Stan Smith Adidas cipő volt, amelynek ára valahol 20 ezer forint körül kezdődik. Festetlenül. Nekem viszont nem volt épp kéznél egy húszasom, úgyhogy nem egy ilyenen kezdtem el kísérletezni.
Hanem vettem egy bebújós, klasszik szaladgálós cipőt kemény 1450 forintért, ami másfél perc alatt lett mocskos, úgyhogy egy pillanatig elgondolkodtam: befestem ruhafestékkel, de nem bíztam abban, hogy túléli a 90 fokos vizet nagyobb károsodás nélkül, így inkább az eredeti gondolatot követve úgy döntöttem, lesz ami lesz, én bizony bepöttyözöm azt a cipőt.
De mivel teljesen alkalmatlan vagyok bármilyen precizitást és türelmet igénylő munkára, fogtam néhány doboz akrilfestéket (vízben oldódó verzió), egy kevés vizet a hígításhoz, és a magam módján láttam neki a munkának, miután körberaktam a területet egy csomó újsággal, hogy ne ússzon minden a színes pöttyökben. Természetesen minden úszott...
Szóval a feladat teljesen egyszerű: meg kell találni a megfelelő hígítást, amitől nem lesz szétfolyós a festék, de annyira azért nem is marad szilárd, hogy ne tudjon csöpögni. Ez azonban nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Legalábbis nekem sikerült elrontanom, de legalább meg tudom mutatni, hogy hol rontottam el. Így nektek már nem kell ezt a kört lefutni. (Lásd lejjebb az elfolyt pöttyöket!)
Nagyjából tíz perc alatt abszolváltam a feladatot, aztán csak várnom kellett a száradásra. Akinek sok textilfestéke van otthon, azzal is csinálhatja. Ami nehézséget jelent, hogy általában át kell vasalni az így megfestett anyagot a fixáláshoz. Az akril viszont száradás után fixen megköt.
Az, hogy milyen színekben látsz fantáziát, természetesen egyéni döntés, én a sárga-kék-pirosat nagyon kedvelem, ráadásul szinte mindenhez megy, ami nem utolsó szempont.
Ezen a képen jól látszik, hogy ahol túlhígítottam a festéket, ott nem lett szép, mert megfolyt egy kicsit.
De amúgy nagyon egyszerű az egész, semmi faxni, nincs túlgondolva, és tényleg fillérekből megvan. Jó, hát nem is ebben megyek az Anna-bálra. Minden másra viszont tökéletes, és tapasztalatom szerint a hasonló cipők úgyis csak egy nyarat bírnak ki.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A képek a szerző tulajdonában vannak
