Létezik fenntartható költözködés, felújítás? – Így csináljuk mi!

–

Szinte meg sem lepődtünk, amikor kiderült, hogy Tóth Flóra kolléganőmmel megint egyszerre dobozolunk, zsákolunk, selejtezünk, hurcolkodunk. Két éve is átfedésben voltunk ebben a slamasztikában. Úgyhogy most aztán igazán átérezzük egymás kínjait, de a ventiláláson túl már a tapasztalatcserében is rutinosak lettünk, bár azt hiszem, gyakorlatiasságban, frappáns ötletekben és optimizmusban soha nem érem el a Flo szintjét. Esküszöm, olyan, mint egy két lábon járó Mary Poppins, amikor arról énekel, hogy „egy kiskanál cukorral pikk-pakk lemegy az orvosság”. Persze ezt ő kikérné magának, pedig már ezerszer mondtam neki, hogy szívesen lennék egy napra a gyereke, mert abban biztos vagyok, hogy az ő társaságában jobb lehet költözni vagy felújítani, mint az enyémben.

Ami még biztos, hogy ha mindketten egy légtérben tartózkodunk, akkor az utóbbi időben nagy eséllyel terelődik a szó a dobozok, kiselejtezett cuccok és a fenntarthatósági törekvéseink felé. Utóbbiról fogok most mesélni.

Dobozolj, csomagolj tudatosan!

Először is, ha költözködésről van szó, akkor ami rögtön mindenkinek eszébe jut, az a DOBOZkérdés. Valahogy eddig soha nem sikerült időben elegendő mennyiségű dobozt beszerezni, ezért mindig kellett újakat (is) venni. Ez anyagilag is megterhelő, fenntarthatósági szempontból meg teljes agyrém. Időben el kell kezdeni beszerezni a dobozokat, tele vannak a Facebook-csoportok felajánlásokkal. Mondjuk, most könnyen beszélek, ugyanis Flóráék pont annyival hamarabb költöztek át, hogy miután kipakoltak, már repülhetnek is át hozzánk a dobozaik. (Amiknek egy részét már az előző költözésükkor is használták, szóval már triplázzuk az újrafelhasználást!) Kifejezetten szívet melengető, hogy keverednek a felirataink a dobozokon, és az is szuper érzés, hogy még mindig nem a kukába fognak kerülni a dobozok, mert már meg is van a következő család, akiknek a kicsomagolás után átadjuk őket. 

Hasonló a helyzet a dobozok mellett a zsákokkal is, amik a ruháknak, a lakástextíliáknak, a plüsshadseregnek tökéletes hely a tárolásra és szállításra. Ezeket is lehet cserélgetni, ráadásul az a tapasztalatom, hogy

minden háztartásban jóval több az óriási bevásárlószatyor, mint amennyire valóban szükség van. Kivéve költözéskor, ugye. Ilyenkor viszont nagyon is jól jönnek.

A lezárás nehéz kérdés, erre még nem sikerült ideális megoldást találnunk, mert a környezetbarát ragasztószalag sajnos nem bizonyult eddig elég hatékonynak, sem pedig tartósnak, szóval ebben kénytelenek vagyunk a hagyományos verziót használni. Ezzel szemben Flóráék környezetbarát ragasztója most pompásan szuperál, szóval márkától, típustól függhet a dolog. Itt viszont nagyon fontos megemlítenem, hogy soha ne dobjunk kartondobozt a szelektívbe anélkül, hogy leszednénk róla a ragasztót, bármilyen is legyen!

Bélelj azzal, amid van!

A törékeny holmik csomagolásánál kardinális kérdés, hogy törésbiztosan pakoljunk. Léteznek mindenféle töltőanyagok újonnan, de ha jól belegondolunk, nem kizárt, hogy az eleve otthon található cuccok között is vannak használhatóak. A tányérok közé mehetnek konyharuhák és a vékonyabb pólók, kéztörlők, a poharakat védhetjük a (természetesen tiszta) zoknikkal, a dobozokban a réseket ki lehet tölteni plüssökkel, szóval ezt is érdemes lehet figyelembe venni.

Mi is így teszünk, plusz használjuk azokat, amiket Flóráéktól a dobozokkal megörököltünk. Minden, ami nem megy tropára a költözés alatt, azt mi is adjuk majd szépen tovább. 

Selejtezz időben és átgondoltan!

Ami egy otthon felszámolásákor még nagy kérdés, hogy mi legyen a holmikkal, amik nem jönnek velünk.

Nálunk az vált be, hogy a selejtezést már jóval a dobozolás előtt el kell kezdeni. Ez azért is fontos, hogy átgondolhassuk, mire van szükségünk és mire nincs. Ha megszületett a döntés, a következő kérdés az, hogy mi az, amit eladásra, adományba vagy kidobásra szánunk.

Mi most például az eleve használtan vett emeletes ágyunkat adtuk el, illetve sok-sok zsáknyi kinőtt, vagy (már) nem hordott felnőtt- és gyerekruhát, cipőt és játékot tudtunk adományba küldeni egy anyaotthonba. Sokkal nyugodtabb vagyok, ha tudom, hogy jó helyre mennek a holmijaink, ráadásul minden felszabadult négyzetcentiméter olyan, mint egy szippantás a friss levegőből.

Flo is nagy adok-veszek guru, a minap például az egyik szőnyegüket hozta be az irodába, hogy még a szerkesztőségi megbeszélés előtt átadhassa egy másik anyukának, aki megvette tőle. Szerintem azon túl, hogy olcsóbb és fenntarthatóbb használtan adni-venni a dolgokat, ad egy kis pluszt az egészhez a személyesség.

Sajnos viszont nem minden marad adományozható vagy eladható állapotban, főleg a gyerekcuccok közül. Ami foltos, kopott, szakadt, az természetesen nem adható tovább.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az adományokat befogadók nem hulladéklerakók, és csak olyat adjunk oda, amit mi is szívesen fogadnánk.

Azt gondolnánk, hogy ez alap, de főleg az ünnepek idején sajnos még mindig gyakran megtörténik, hogy vállalhatatlan állapotú és használhatatlan dolgokat küldenek „adományba”. Erre fokozottan ügyeljünk! Ami már használhatatlan textília, az mehet a textilgyűjtő konténerekbe, utána lehet nézni, hol van ilyesmi a közeletekben.

Vedd az energiatakarékosat, a szépséghibásat, a használtat!

Akár albérletbe költözünk, akár saját lakásba, az új otthon belakásának első lépései kulcsfontosságúak lehetnek abban, hogy mennyire tudunk majd fenntarthatóan élni.

Ami a bútorokat illeti, ha csak tehetjük, használtan szerzünk be mindent, és ehhez csak türelem kell (hogy megtaláljuk használtan azt, amire épp szükségünk van), meg egy autó, amivel szállítunk. Ha utóbbi nem opció (mi például nem vezetünk, jogsink sincs, ezért ilyenkor szívességet szoktunk kérni), akkor kénytelenek vagyunk újat venni, de egyre türelmesebben tudunk várni, inkább ülünk a földön tovább, mint hogy új és drága cuccokat vegyünk.

Költözéskor sarkalatos pont a gépek és elektronikai eszközök kérdése.

Flóráék egy félkész ház felújításába fogtak bele év elején, és kimondottan igyekeztek a lehető legfenntarthatóbb megoldásokat választani. Új otthonukban megújuló energiaforrásokat felhasználó hőszivattyús fűtési rendszer van, és a távoli terveik között szerepel a napelem is. A világítás már a régebbi otthonukban is energiatakarékos és/vagy LEDes volt. Több világítóeszközük már tíz éve megvan, és kiválóan állják az idő próbáját.

Mi egy üres, ám gépesített lakásba költözünk be, szóval háztartási gépeket nem kell beszereznünk, de ha kell(ene), mi, ha csak tehetjük, használt vagy szépséghibás eszközöket szoktunk venni. Ugyanígy vannak Flóráék is. Kiemelten nagy figyelmet fordítottak arra is, hogy mindegyik energiatakarékos legyen.

A szépséghibás termékek méltatlanul alulértékeltek, pedig még mindig jobb egy karcos mosógépet „megmenteni” a kidobástól, mint egy csillogó-villogó újat venni egy elektronikai szaküzletben. Persze a lehető legjobb mindig a használt, hogy minél kevesebb terméket kelljen „miattunk” legyártani, de ebben az esetben ügyeljünk a megbízható forrásra.

Hamarosan újra jön a fűtési szezon, ami a megemelkedett rezsiárak miatt legalább egyre több embert sarkall arra, hogy tudatosan átgondolja, miként tehetné energetikailag még fenntarthatóbbá az otthonát. 

Igyekszünk ezeket a szempontokat alaposan átgondolni, és mindent megtenni azért, hogy minél fenntarthatóbban tudjuk ökológiai lábnyomilag és pénzügyileg is átvészelni a fűtési szezont.  

Tiszta, fehér zöld lap

Ahogy mondtam, rettentően fontosak a kezdő lépések egy beköltözésnél. Ha a szelektív hulladékgyűjtő nem praktikus helyen van, fennáll a slendrián szemétkezelés veszélye, szóval jó, ha a szemetesek kéznél vannak.

Egy fenntartható otthon egyik alapvető eszköze a komposztáló. Ha nincs saját, akkor nézzünk utána, hol van a közelünkben közösségi komposztáló, vagy a Share Waste alkalmazást használva megtudhatjuk, ki fogad a környékünkön komposztot.

Flo már jelezte, hogy ők is szeretnének belevágni a komposztálásba, mert bevallása szerint a hétköznapokban náluk a legnagyobb nehézség a hulladék kezelése. A szelektív gyűjtés persze alap, de egyelőre egy építési területre fognak beköltözni, ahol ugyan a lakóközösség már tervezi a komposzt kiépítését, ám ez még csak hónapok múlva fog megvalósulni. Viszont mivel rengeteget főz, nagyon sok főzési hulladék keletkezik, amivel Flo mindenképpen szeretne valamit kezdeni. Nem idegen neki a műfaj, gyerekkorában is olyan házban élt, ahol volt a kert végében komposzt. Amíg a lakhelyükön nem rendeződik a komposzthelyzet, addig a közösségi megoldással szeretne próbálkozni. Akit érdekel, itt megtalálja a legfontosabb infókat.

Mindenkit csak biztatni tudok a komposztálásra, mert nemcsak a környezetünknek teszünk jót vele, de a szemetet is sokkal ritkábban kell majd levinni. Mert

ha nincs ételpazarlás, viszonylag csomagolásmentesen vásárolunk, szelektáljuk a szemetet és komposztálunk, akkor a kommunálisba gyakorlatilag bizony alig megy valami.

Azért ez nem rossz szerintem. 

Nem kell belezöldülni

Természetesen minden ilyen fenntarthatósági törekvés nagyon fontos, és tényleg törekedni kell arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyommal költözködjünk, vagy építkezzünk, felújítsunk, ha arra kerül a sor. De ezek amúgy is iszonyú stresszel járnak, úgyhogy semmiképp sem szabad, hogy a mentális egészségünk kárára menjen a nagy igyekezet.

Azt érdemes szem előtt tartani, hogy egy fenntartható otthonban ténylegesen jobb élni. Nem ártani, vagy legalább minél kevesebbet ártani csodálatos dolog, és ha ennek a szemléletünknek a központja maga az otthonunk, az már csak a cseresznye a habostortán.

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van

Szabó Anna Eszter