Zöldül a WMN! – a csomagolásmentes vásárlás is lehet egyszerű, mi így csináltuk

–

Fekete öves hulladékmentesség

Évekkel ezelőtt, amikor belevágtam hulladékcsökkentő missziómba a háztartásunkban, nagyon komolyan vettem a feladatot.

Kizárólag házilag készített tisztítószerekkel takarítottunk, természetes, szintén saját készítésű kozmetikumokat használtunk, mostuk a pelenkát, mostam a betétet, a zsebkendőt, csomagolásmentesen vásároltunk, amennyire csak bírtuk, kerültük az állati eredetű ételeket, használtan vettük, amit csak tudtunk, komposztáltunk, és osztottam is az észt rendesen, hogy ez bizony a minimum, amit megtehetünk a gyerekeink jövőjéért.

Aztán jött a pandémia, ami jócskán beleköpött a levesünkbe. Nem jártunk piacra, mert messze volt tőlünk, és hát ugye, otthon kellett maradni. Egyre jobban visszakúsztak az életünkbe a csomagolt áruk. Aztán a gazdasági válság és az élelmiszerek drágulása miatt megint csak át kellett gondolnunk pár dolgot.

Évek teltek el, és már rég sutba dobtam a kíméletlen, fekete-fehéren látó szemüvegemet. Míg pár éve majdhogynem gyilkos indulattal égettem lyukat a szememmel a banánt is bezacskózó emberekre a boltban, ma már nem vagyok ennyire szigorú. Felfogtam, hogy a klímaváltozás mellett más nehézségekkel is bajlódik az emberiség, sok-sok mozaik alkotja ezt a globális válságot, amiben vagyunk.

Megértem, hogy aki a létminimumhoz közel él, akinek a mindennapi boldogulás már önmagában elég nehézséget jelent, az nem fog egész éjjel mea culpázni azért, mert nejlonba csomagolta azt a két zsömlét, amit meg tudott venni.

Nem életszerű, hogy mindenkinek ez legyen a legfőbb gondja. De ahhoz tartom magam, hogy bizonyos dolgokhoz nem kell különösebb extra erőfeszítés. Sem vastagabb pénztárca.

Irány a piac!

Hogy ezt bebizonyítsam, elhívtam Gabit a városmajori piacra, ahová leggyakrabban járok. Imádom a családias hangulatát, ahogy a templom árkádjai előtt sorakoznak a szebbnél szebb portékák, és ha valahol, itt aztán tényleg pofonegyszerű csomagolásmentesen vásárolni.

Több tucat kosár áll a standok között, ezekbe mindenki összeválogathatja, amit venni szeretne, aztán a felkészültek abban vihetik haza a finomságokat, amiben csak akarják, de aki nem hozott magával semmilyen zsákot, szatyrot, dobozt, annak simán adnak papírtasakot, a műanyag dobozokat pedig visszaveszik.

Ami engem illet, én az alábbi felszereléssel szoktam nekivágni a piacozásnak:

Mindig van nálam

• egy-két műanyag ételhordó

Semmi flanc. Mindenkinek vannak otthon ételhordói. Nem rozsdamentes acél, nem bambusz, tényleg semmi hacacáré.

A jó kis ütött-kopott dobozkák, jégkrémes dobozok tökéletesen megfelelnek, hogy abban vigyük haza a koktélparadicsomot, szőlőt, áfonyát, a sajtokat, bármit, amit amúgy zacskóznánk.

Természetesen, aki húst szeretne venni, annak is jó szolgálatot tehetnek a dobozok, de ehhez válasszunk tökéletesen záró fajtát, mert a szivárgó húslé nem éppen higiénikus. Joghurtot, tejfölt, házi tejet befőttesüvegekben szoktam hazahozni. Mondhat bárki bármit, hogy ez mekkora macera, ezerszer gusztusosabb megoldás, mint a bolti műanyag verziók. Az egésznek a titka az, hogy az ételhordókat, üvegeket előzetesen lemérik és (ezt a kifejezést most tessék megjegyezni!): letárázzák.

Ez a TAR gombot jelenti a mérlegen, így onnantól a tároló súlyát nem számolja majd bele a méréskor. Volt már dolgom makacs emberekkel a pult másik oldalán (más városban, boltban például), ahol azt mondták, nem mérhetnek külsős dobozzal, mert beleszámolják a súlyát, de kimondtam a varázsszót, és már tudták, hogy itt nincs kibúvó. Dolgoztam már cukorkaboltban, ahol sokat kellett mérni, úgyhogy rajtam nem fog ki senki. Nem mintha bárki rossz szándékból nem akarna segíteni, egyszerűen a rendszer nem erre a gondolkodásmódra van ráállva. MÉG… 

• zacskók

A legtöbb háztartásban ott lapul egy nejlonszatyor. Benne sok-sok, mindenféle méretű és színű egyéb műanyag zacsival. Nálunk egy ideje ugyanaz a pár zacskó kering, újra és újra. Miért is dobnánk ki?! Miért is ne használnám ki, ha már van?! Persze, kevésbé esztétikus, mint a vászon, meg csipkefüggönyből varrt és egyéb szütyőkék, de ne röhögtessük ki magunkat, nem az a cél, hogy szépen vásároljunk, hanem hogy minél kisebb ökológiai lábnyommal. Szóval, bedobok pár zacskót a bevásárlótáskámba. De persze azért már vannak karácsonyról megmaradt szütyőim és néhány textilzsákom is, amik a kezdeti hardcore időszakból maradtak.

• a pékárukról

Nem kell megijedni, tartom magam ahhoz, hogy mindent meg lehet oldani házi praktikákkal. Igazából nem is szükséges semmi extra tároló semmihez, de például a pékáru olyasmi, ami kényes történet. A műanyag zacskó csak átmenetileg jó, hiszen (főleg nyáron) fénysebességgel penészedik meg benne minden, a papírban viszont legalább ilyen hamar kiszárad. Léteznek az úgynevezett PUL réteggel bevont kenyértartó tasakok, amik gyönyörűek, szellőznek, mégsem szárad ki benne semmi, tovább marad friss, szóval szupersztár holmi, ha van ilyen a háznál, az csúcs.

Ha nincs (nekünk például az egyik költözésnél elveszett), akkor van egy fapados, ámde működőképes verzió. Hazaviszem a kenyeret (kiflit, bagettet, akármit) abban, amim van. Papírtasak, műanyag zacskó, tök mindegy. Otthon viszont konyharuhába, vagy vászonszatyorba teszem, amit berakok egy műanyag szatyorba. Nem zárom be hermetikusan, csak amolyan slendrián módon. És ez tök jól működik, minden szép friss marad.

• tojástartó

Elég csak egyszer megtartani a kiürült tojástartót, onnantól kezdve mindig vihetjük magunkkal a bevásárláshoz. Egyszerű, nagyszerű, ezen aztán tényleg nincs mit magyarázni.

Az életszerűséghez azért hozzátartozik, hogy legtöbbször nincs tojástartó a táskámban, csak ha eleve úgy indulok el otthonról, hogy nagy bevásárlás lesz a piacon. És műanyag dobozt sem dobok be minden alkalommal, ha kilépek a lakásból. De egy-két tasak, zacsi majdnem mindig van nálam. És ha nincs, akkor sem történik semmi.

Többször hakniztam már azzal a mutatványunkkal, amikor a vásárfiát a férjem a simléderes sapkájába pakolta és abban hozta haza, de simán a kezemben is utaztattam már a megvásárolt szőlőfürtöt.

Volt, hogy a gyerek váltóruháját alakítottam át átmeneti zacskóvá, és abba raktam a krumplit. Arról nem is beszélve, hogy igazából a legtöbb zöldség és gyümölcs mindenféle csomagolás nélkül tökéletesen bedobható a táskába.

Mindennapi katarzisok

A piacon Gabi is láthatta, hogy semmilyen speciális, nagyon extra dolog nem kellett ahhoz, hogy csomagolásmentesen vásároljunk be az e havi brunch meetingünkre. Vettünk gomolyát és paradicsomot műanyag dobozban, bagettet szatyorban, petrezselymet kis tasakban. És remélem, sikerült átadnom abból az örömből is valamicskét, amit olyankor érezhet az ember, amikor úgy vásárol, hogy nem árt vele. Mindennapi aprócska katarzisaink lehetnek ebből, ezt garantálhatom! 

Szóval: ha nem akarod fölösleges csomagolással terhelni a környezeted, akkor, mint láthatod, ez simán megoldható.

Nem kell, hogy mindent így vásárolj meg, de ha tegnap még mindent nejlonba pakoltál, ma meg nem, az igenis nagy lépés. Nem szabad hallgatni azokra, akik szerint mindez nem számít!

Persze, felfogtam én is, nem ez fogja visszaforgatni a globális felmelegedést, nem ez menti majd meg a világot. De ha elég sokan vagyunk, valamicskét lassíthat a folyamaton. És ez a fajta mentalitás, ez a szemléletmód létfontosságú ahhoz, hogy új fejezetet nyithassunk az emberiség történetében. 

A természet bőven elég áldozatot hoz most. Nem értünk, hanem a túlélésért, ami viszont a mi túlélésünk kulcsa is. Nekünk csak annyi dolgunk lenne, hogy minimalizáljuk a kárt, amit a létezésünkkel okozunk. Ezek a piacozós tippek kezdetnek tökéletesek.

Idén augusztus másodikára esett a túlfogyasztás napja, vagyis az emberiség fogyasztása ezen a napon lépi túl azt a szintet, amit a bolygó egy év alatt újra tud termelni. Ettől a ponttól már a Föld tartalékait éljük fel. Erre az alkalomra a WWF készített egy kvízt, ezzel tesztelhetitek tudásotokat az ökológiai lábnyom és a túlfogyasztás témáiban. A hulladékmentes (és mértékletes) bevásárlás mellett a kvíz kitöltése is jó kezdőlépés lehet a zöldülés irányába. És tényleg minden lépés számít. 

Kiemelt kép: Lőrincz Emma / WMN

Szabó Anna Eszter