Férfiklimax és manstruáció: mindenkinek van ciklusa, nem csak a nőknek?

–

A minap olvastam egy holland tanulmányt (Leiden Egyetem), amelyben két éven keresztül követték nyomon mintegy 400 személy mobilozási szokásait. Ám nem a résztvevők tevékenységének tartalmát vizsgálták, hanem azt, hogy milyen interakciókat végeztek az okostelefonjukkal: hányszor és milyen hosszan, mekkora szünetekkel érintették meg, mikor legyintettek, koppintottak, gépeltek, stb. Összesen közel 300 millió képernyő-ujj interakcióról szereztek adatot a kutatók, amely alapján 2500 különböző okostelefon-használati aktust különböztettek meg. 

Kiderült, hogy az emberek sokféleképpen nyúlnak hozzá a mobiljukhoz, de ezekben a mozdulatokban kinél-kinél visszatérő mintázatok fedezhetők fel, amelyek átlagban 7-52 nap között ismétlődnek. Ez elsőre tág intervallumnak tűnik, de a nagy egyéni variancia azért érdekes, mert ez alapján valószínűsíthető, hogy nem a Hold, a hétvégék-hétköznapok váltakozása, vagy valamilyen más külső körülmény okozza a résztvevők közötti eltéréseket, hiszen a vizsgálat idején mindannyian Hollandiában éltek, így bizonyos mértékig hasonló természeti-társadalmi hatásoknak voltak kitéve. A kutatás leginkább azt a kérdést veti fel, hogy

talán a viselkedésünk ciklikusabb, mint gondolnánk, a férfiaké is, csak eddig nem álltak rendelkezésünkre elég érzékeny mérési módszerek ahhoz, hogy ezeket a körkörös folyamatokat képesek legyünk tetten érni. 

Epilepszia és hangulatzavarok   

A tanulmány szerzői azt is felvetik, hogy a mobilhasználati ciklusokat talán betegség okozza, de az is lehet, hogy a ciklusok alapvetően normálisak, természetesek, és csak egy-egy pszichológiai-neurológiai állapot hatására erősödnek fel, válnak nyilvánvalóvá. Ilyen állapot tipikusan az epilepszia: agyi implantátumok működéséből, illetve rohamnaplókból származó adatokból tudjuk, hogy a betegség gyakran 7, 15, 20, 30 napos periódusokat követ.

Csakúgy, mint a mániás depresszió, más néven bipoláris zavar, amelyben a hangulat szélsőséges ingadozása egyes esetekben 20-44, 54-59, vagy 80-89 napos intervallumokban következik be. Más, például Twitter-bejegyzéseket elemző vizsgálatok a hangulat heti mintázatait figyelték meg. Régóta ismerjük például a Monday blues jelenségét (ITT írtunk róla), míg hétvégén sokan jobban érzik magukat, hiszen pihenhetnek, a családjukkal, barátaikkal lehetnek. Ám ennek az ellenkezője is előfordulhat:

hogy a heti hajtás után szombat-vasárnap szembesülünk igazán a magányunkkal, a nehézségeinkkel, a munkafüggőségünkkel. 

Az, hogy hogy vagyunk, természetesen az évszakok váltakozásától is függ. A depresszió egyik típusa a szezonális affektív zavar, amely általában mindig az évnek egy adott szakaszában kezdődik és ér véget. A levertség, az érdeklődés elvesztése, az alacsony energiaszint, a túl sok alvással kapcsolatos problémák, a szénhidrát iránti sóvárgás, a súlygyarapodás, a koncentrációs nehézségek általában az ősz végi, téli hónapokra jellemzők, és a tünetek a tavaszi-nyári hónapokban csökkennek. De van olyan eset is, amikor ez pont fordítva történik, és a tavaszi-nyári időszak viseli meg jobban a személyt.

A mániás epizódok is sokszor ehhez az évszakhoz köthetők, illetve, bár sokan azt gondolják, a legtöbb öngyilkosságot karácsony táján követik el az emberek, a közhiedelemmel ellentétben tavasszal, illetve nyáron történik a legtöbb öngyilkosság (heti bontásban pedig hétfőn). Ez azért lehet, mert a mély depresszió inaktív szakaszai helyett ekkor válik eléggé energetizálttá valaki ahhoz, hogy egy ilyen cselekedetet végrehajtson. 

Ahogy az eddigiekből is látszik, nem is mindig könnyű szétválasztani, hogy a hangulatunk szélsőséges vagy enyhébb szezonális ingadozásait pontosan mi okozza: a természet, az időjárás, a napfény változásai, vagy ezzel párhuzamosan azok az eltérések, amelyek a tanév rendjében, a munkaterhelésünkben állnak be. A lényeg viszont itt is az önismeret lenne:

ha tudod magadról, melyik napszak, nap, hónap szokott általában nehezebben menni, akkor felkészülhetsz ezekre az időszakokra, illetve nem fogod félremagyarázni, katasztrofizálni azt, amit magadon tapasztalsz.  

Irritábilis férfi szindróma

Ma már egyre több kutató hangsúlyozza, hogy – a nőkhöz hasonlóan – a férfiak is tapasztalnak hormonális változásokat. A tesztoszteronszint reggel emelkedik, este csökken, de napról napra, évszakról évszakra is változik, átlagban októberben tetőzik és áprilisban cseng le. A kérdés az, hogy a tesztoszteron havi ingadozásai eléggé szabályosak-e ahhoz, hogy egyfajta „férfi menstruációról lehessen beszélni”, vagy ahogy az angol szójáték mondja, manstruációról?  

Jó ideje emellett érvel egy Jed Diamond nevű pszichoterapeuta, aki megalkotta az irritábilis férfi szindróma (Irritable Male Syndrome, IMS) nevű kifejezést. Az állapot a premenstruációs szindrómához hasonló tünetegyüttest takar, elsősorban letargia, frusztráció, érzékenység, düh, fáradtság, megcsappant libidó jellemzi, amelyet a tesztoszteron alacsony szintjéhez kötnek. Bár az IMS-t hím emlősállatoknál is kimutatták, például kosoknál, embereknél eddig nem igazolódott a létezése.

Egyelőre úgy tűnik, a tesztoszteron havi változásai nem elég szabályszerűek és erőteljesek ahhoz, hogy önmagunkban ilyen szimptómákat okozhassanak. Sőt, mások azon a véleményen vannak, hogy az IMS során tulajdonképpen a nőkkel való empatizálásról van szó, és egyes férfiakra a párjuk hangulatingadozása van inkább hatással. Röviden arról is érdemes szólni, hogy a köznyelvben férfi menstruáció alatt gyakran a véres vizeletet értik, de ezt paraziták, fertőzések okozzák, amelyekkel urológust szükséges felkeresni. 

Férfiklimax vagy andropauza

Amit viszont az orvosok biztosan tudnak, az az, hogy a férfiak szervezete az életkor előrehaladtával egyre kevesebb tesztoszteront termel. 

Egyes kutatások szerint a 45 év feletti férfiak 40 százalékának a normál érték alatt (300 ng/dl) van a tesztoszteronszintje. Más felmérések tovább pontosítanak, és azt mondják, hogy a 80 év feletti férfiak 50 százaléka jellemezhető tesztoszteronhiányos szindrómával, a fiatalabbak körében viszont kevésbé elterjedt ez az állapot.  

Igaz, ehhez nemcsak az öregedés járulhat hozzá, hanem egy sor más tényező is: köztük például a herék elvesztése, károsodása, az opioidhasználat, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az elhízás. Sőt, gyakran nem is könnyű megkülönböztetni az okot és az okozatot, hiszen az alacsony tesztoszteronszinttel az Amerikai Urológiai Társaság szerint együtt járhat az alacsony nemi vágyon és az erekciós zavarokon kívül a fáradtság, a csökkent izomtömeg és csontsűrűség, valamint a depresszió is, ami fokozhatja az elhízás veszélyét, az pedig tovább csökkentheti a tesztoszteron szintjét. Az egészségtelen életmód tehát abból a szempontból is problémát jelenthet, hogy gyorsítja a hormonális öregedést. 

Bár a popkultúrában a haragot a tesztoszteron megnövekedett szintjéhez szoktuk társítani, gyakori tapasztalat, hogy alacsony tesztoszteronszint esetén a férfiak arról számolnak be, hogy kevesebb érzelmi tartalékuk van. A bostoni Men’s Health klinika igazgatója, dr. Abraham Morgentaler szerint

olyan ez, mintha az illetőnek rövidebb lenne a gyújtózsinórja: amikor a tesztoszteronszint csökken, és az illetőt stressz éri, akkor nyűgössé válik, hamarabb robban!

Éppen ezért sok orvos szerint naivitás azt gondolni, hogy minden a tesztoszteron csökkenésére vezethető vissza, hiszen az öregedés rendkívül soktényezős, komplex folyamat. Mindemellett, ha felmerül, hogy alacsony a T-szint, akkor fontos kivizsgálni, esetleg hormonterápiával pótolni, illetve odafigyelni a testmozgásra, az egészséges táplálkozásra, hogy a lehető legtovább fitten tarthassuk az elménket. (Arról, hogy már a negyvenes éveinkben elkezdhet átalakulni az agyunk, ITT írtunk).

Az idő sem lineáris

Tisza Kata Egyedül című könyvében fejti ki, hogy a klasszikus életút-elméletek sokáig lineárisként kezelték az időt: elsősorban tól-ig szakaszokban gondolkodtak, azt mondták, ettől-eddig a tanulmányaiddal foglalkozol, aztán a párkapcsolat kialakításával, a gyermekvállalással, a karriereddel, majd stagnálsz, hanyatlasz, végül meghalsz. Ma viszont azt látjuk, hogy egyre inkább a ciklikus időszemlélet a meghatározó, abban az értelemben, hogy az életünk megannyi területén újabb és újabb ciklusokat kezdünk, ha a korábbi telítődik.

Eljöhet egy olyan pont, amikor egy adott országban, munkakörben, barátságban, szerelemben elfogy a tér, nincs mód továbbfejlődni, és bemerevedik, kiüresedik minden – ilyenkor fontos, hogy váltani tudjunk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyekkel önazonosabbak lehetünk. 

Ahogy Kata fogalmazott egy vele készült interjúnkban: „kis ciklusok írják le az időt, nem egy folytonos ív, és előfordulhat, hogy egy kronológiailag fiatalabb életkorban valaki aggastyánnak éli meg magát, mert beszorul egy olyan helyzetbe, egy olyan kapcsolatba, ahol rengeteg a kényszer, a lemondás, a meghasonlás, és nem látja a kiutat. [...] valahányszor új ciklust tudsz nyitni, az csak a ciklus vége volt. Ha már nem tudsz új ciklust nyitni, az az élet végét jelenti. Ha így nézek rá, számtalan öregedésünk és számtalan fiatalságunk van” – mondta az interkulturális pszichológus (a teljes beszélgetést elérhető ITT). Nemhiába, az élet körforgásokból áll, akár a fejlődésünket, az éves, heti, napi működésünket, illetve a hormonális változásainkat vesszük alapul.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/   Moor Studio

Milanovich Domi