Elfogy a család: kevesebb, és jóval idősebb rokonaink lesznek
Egy friss, átfogó nemzetközi kutatás – amelyet a Max Planck Demográfiai Kutatóintézet végzett – feltárta, hogy világszerte csökken az emberek élő rokonainak száma, és a családi hálózatok átlagéletkora egyre magasabbá válik. Az elemzés, amely 1950-től 2095-ig vizsgálja a demográfiai trendeket, arra mutat rá, hogy egy 65 éves nőnek 2095-re átlagosan már csak 25 élő rokona lesz, míg 1950-ben ez a szám 41 volt. A kutatás azt is kimutatta, hogy a nagymamák átlagéletkora például Olaszországban 77 évről (1950-ben) 87 évre emelkedhet 2095-re, ami jelentősen megnöveli az életkori különbségeket a családtagok között. A kisebb és idősebb családi hálózatok miatt az idősek ellátása nagyobb terhet róhat a szendvicsgenerációra.
–
Hogyan változik a családi kapcsolatok száma és összetétele?
A tanulmány kimutatta, hogy az élő rokonok száma jelentősen csökken világszerte. Egy 65 éves nő 1950-ben átlagosan 41 rokonra számíthatott, míg 2095-re ez a szám 25-re csökkenhet. Latin-Amerikában a visszaesés különösen drámai: 1950-ben egy 65 éves nőnek 56 élő rokona volt, míg 2095-ben csupán 18-ra számíthat. Ezzel szemben Észak-Amerikában és Európában, ahol eleve kisebb a családok mérete, a csökkenés mérsékeltebb, de még így is 37%-os lehet.
Magyarországon egy 65 éves nőnek 1950-ben 19 élő rokona volt, ez 2095-re a becslések szerint 14-re fog csökkenni.
A tanulmány szerint a családi hálózatok összetétele is átalakul: több lesz a nagyszülő és dédszülő, ugyanakkor csökken a testvérek, unokatestvérek száma, ami megnehezítheti a családokban történő gondoskodást és társas támogatást.
A családi hálózatok idősebbé válnak
A demográfiai változások – például a későbbi életkorban vállalt gyerek – azt eredményezik, hogy a családtagok közötti életkori különbségek növekednek. A kutatók példája szerint egy 35 éves olasz nőnek 1950-ben átlagosan 77 éves volt a nagymamája, de 2095-re a nagymamák életkora 87 évre emelkedhet.
A „vertikálisabb” családmodell, ahol az élő rokonok nagy része idősebb emberekből áll, megnehezíti a kölcsönös támogatást, hiszen a dédszülők és nagyszülők nagy valószínűséggel maguk is ápolásra szorulnak majd.
A kutatás hangsúlyozza, hogy a családok átalakulása miatt az idősebbek gondozása egyre inkább a szendvicsgenerációra hárulhat majd, akik gyakran szorult helyzetbe kerülhetnek a kétirányú gondoskodási kötelezettségek miatt.
A tanulmány kiemeli, hogy a családokra háruló teher mérséklése érdekében szükséges lenne nagyobb társadalmi támogatást biztosítani, különösen az idősek és gyerekek gondozása terén, hogy a jövő generációi ne maradjanak még inkább egyedül ezzel a feladattal.
Alburez-Gutierrez, D., Williams, I., & Caswell, H. (2023). Projections of human kinship for all countries. Proceedings of the National Academy of Sciences, 120(52), e2315722120. https://doi.org/10.1073/pnas.2315722120
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jacob Wackerhausen
