A hipszterek ennek ma nem örülnének: a szakállak után is adót kellett fizetni a múltban
Furcsa adók egykor és ma
„Két dolog biztos az életben: a halál és az adó” – tartja a Benjamin Franklinnek tulajdonított mondás, és hiába telt el több, mint kétszáz év azóta, hogy ez a bölcsesség elhagyta volna a száját, ez ma sincs másképp. A történelem során számtalan dologért kellett sarcot fizetniük az embereknek, ezek között pedig volt néhány kirívó is – ezekből gyűjtöttem most nektek egy csokorral. Pichler Zsófi írása.
–
Sokféle célja lehet annak, hogy egy állam adót vessen ki a lakosaira: pluszbevételekre van szüksége, nemkívánatos tevékenységektől akarja elvenni a kedvet, vagy éppen arra ösztönözné az embereket, hogy valamit máshogy csináljanak. Bármi legyen is a cél, néha kicsit túllőnek rajta, így minden kornak megvoltak azok az adói, amelyek hallatán ma már felvonnánk a szemöldökünket. Néhányra pedig a kor emberei nemcsak a szemöldöküket vonták fel, de fegyvert is ragadtak.
Ilyen volt az iszapadó
Persze nem akármilyen iszapról volt szó: az ókori Egyiptomban a Nílus iszapját adóztatták meg a fáraók, ha a folyó áradása miatt az elöntötte a szántóföldeket. Mivel a nílusi iszapot jó termőtalajnak tartották, azok a „szerencsés” farmerek, akiknek földjét elárasztotta a folyó, adózni kényszerültek a földjükön maradó iszapmennyiség után.
A szakálladónak a mai hipszterek nem örülnének
A XVII. század végén Nagy Péter orosz cár úgy gondolta, ideje, hogy országa felzárkózzon a nyugat-európai nagyhatalmakhoz. Bár ehhez számos sikeres reformmal is hozzájárult, a kultúra nyugati irányba terelésére szokatlan módszert választott: megadóztatta a szakállasokat. Az új adó bejelentésére fényesre borotvált arccal érkezett kabinetjének tagjai elé, majd saját kezűleg borotválta meg néhányukat. Azért, hogy a nép körében is elterjessze az új „divatot”, a gazdagabb polgároknak 100 rubelt, a szegényebbeknek pedig 2 kopejkát kellett fizetniük, ha meg akarták tartani a szakállukat. Ezért cserébe egy érmét kaptak, amellyel bizonyíthatták: megfizették a szakálluk árát, így jogosan viselik.
Azokat viszont, akik elkerülték az adó megfizetését, a rendőrség akár erőszakkal is megborotválhatta.
Erre most hagyok egy kis időt, hogy magunk elé képzeljük…
Volt idő, amikor a szingli férfiakat sem kímélték
Bár vannak dolgok, amiket nem lehet adózással vagy tiltással megoldani, ez nem jelenti azt, hogy ne tettek volna rá kísérletet a történelem során többen is. Ma sincs mindenhol jó megítélésük az egyedülállóknak, a Római Birodalomban azonban adóval is sújtották azokat a férfiakat, akik 38 éves korukra sem házasodtak meg. Sőt, még a nyilvános játékokról is kitiltották őket. A népességszám növelésére a gyermektelen házasságokat és a cölibátust is betiltották, bár arról nem szól a fáma, hogy ez mennyire volt sikeres.
Hasonló kísérletek később is voltak, a XIX. században Missouri államban a 21 és 50 év közötti férfiakat, Angliában minden 25 évesnél idősebb férfit érintett az agglegényadó, aki egyedülálló, vagy gyermektelen özvegy volt.
Cigiadó kicsit másképp
Ahhoz mindannyian hozzá vagyunk szokva, hogy a káros szenvedélyeket adó sújtja, ami, ha nem tántorít is el mindenkit a dohányzástól vagy az ivástól, de legalább néhány ember elgondolkodik a leszokáson, amikor túl drága lesz egy doboz cigaretta. És nem mellesleg a dohányadó hatalmas adóbevételt jelent az államnak. A két szempont közös figyelembevétele helyett csak az utóbbira koncentráltak 2009-ben Kínában, amikor az egyik tartományban minimumkvótákat állítottak arra, mennyi cigarettát kell megvásárolniuk a településeknek. Erre a gazdasági válság miatt volt szükség, ugyanis a dohánytermékekből származó adók biztos bevételi forrást jelentettek az államnak, és megélhetést a hazai dohánytermesztőknek.
Amikor az olvasók szívnak
Időnként a kivetett adók nemhogy nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, de akár ellentétes hatást is elérhetnek vele a döntéshozók, ahogy a brit újságadónál is történt. A XIX. századi sarc célja eredetileg a gazdagok megadóztatása volt, azzal azonban nem számoltak, hogy a magas árak miatt kisebb példányszámban megjelenő újságok így kevesebb helyre jutnak el, így megfosztva e fontos információforrástól azokat, akik nem tudják mindezt megfizetni.
„Tessék mondani, Sir, az most akkor egy vakablak?”
Hasonlóan félresikerült a több országban is kivetett ablakadó.
A XVII. századi Angliában a házak után fizetendő adó mértékét az ablakaik száma határozta meg, ezért sokan befalazták meglévő ablakaikat, az akkoriban épült házak pedig kevés ablakkal épültek.
A sötét, dohos, rosszul szellőző helyiségek azonban hosszú távon egészségi komplikációkhoz vezettek, így kénytelenek voltak kivezetni a Franciaországban a XIX. századig hatályban lévő adót.
Az is baj, ha van rajta fejfedő, az is, ha nincs
Szintén az angoloknál adóztatták meg a kalapokat, aminek hatására a leleményes kalapkészítők már nem kalapnak hívták az általuk készített fejfedőket (ennek hatására a kalapadót kiterjesztették minden fejfedőre). Közel egy időben a kalapadóval, a parókák illatosítására szolgáló porokat is megadóztatták az angolok, ennek hatására drámaian visszaesett az enélkül hamar büdösödő parókák népszerűsége.
Iskolakezdési akcióból sokan profitálnak
Virginia államban egészen különleges módon igyekeznek segíteni a családokat a tanévkezdésben: az adómentes időszaknak köszönhetően olcsóbban vásárolhatják meg az évkezdéshez szükséges dolgokat. Ebben még nem is lenne semmi furcsa, de ilyen iskolakezdési adómentes akció alá esnek többek között a szőrmekabátok, esküvői kiegészítők és a fűzők is.
Az adó, ami forradalmat indukált, avagy só must go on
A XVIII. századi Franciaországban egyebek mellett a sót is megadóztatták, hogy finanszírozni tudják a háborúk, a bürokrácia és a királyi udvar nagyzolásának költségeit. A gabelle-nek nevezett sóadó nehezen elkerülhető, mindenkit érintő tétel volt, hiszen az étkezésnek, a tartósításnak és a feldolgozóiparnak is alapját adta a só. Az egyenlőtlen adózási rendszerben területenként eltérő mértékű adó sújtotta a lakosságot, és társadalmilag is igazságtalan volt a helyzet, mivel a legszegényebb rétegre aránytalanul nagy adóteher került, míg a felsőbb rétegek kevés adót fizettek, vagy akár teljesen mentesültek bizonyos adók megfizetése alól. Bár önmagában nem ez az adó vezetett a forradalom kirobbanásához, a néphagyomány szerint az adóterhek alatt roskadozó szegény réteg volt az, amely kipattintotta a forradalom szikráját.
Annyi bizonyos, hogy az igazságtalan és aránytalan adóztatás a nép szemében nagyobb szálka volt, mint az összeg, amit adó formájában be kellett fizetniük.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / RobertBreitpaul
