Komoly problémákhoz vezethet, ha a síró gyerekeket képernyő elé ültetjük
Nem vagyok még anya, de el tudom képzelni, mennyi türelmet, idő- és energiabefektetést igényelhet, ha szülőként nem egy digitális eszközzel akarjuk lekenyerezni (elhallgattatni) a gyerekeinket, hanem inkább odafigyeléssel, játékkal, különféle programokkal szeretnénk lekötni a figyelmét, megnyugtatni, ha arra van szükség. És azt is el tudom képzelni, mennyivel egyszerűbb olykor a könnyebb megoldást választani. Egy vizsgálat szerint viszont a technológia vívmányaival való megnyugtatás könnyen az érzelemszabályozás problémáihoz vezethet. Krajnyik Cintia írása.
–
Bármennyire csábító egy okostelefont, tabletet előkapni, vagy a tévé elé ültetni a gyereket, ha sír, kiabál vagy toporzékol, egy nemrégiben publikált kutatás szerint hosszú távon több kárt okoz, mint hasznot – számolt be róla a CNN. A JAMA Pediatrics havonta megjelenő orvosi folyóiratban hétfőn közzétett vizsgálatban 422 szülő és gondozó válaszait vizsgálták hat hónapon keresztül, hogy felmérjék, mekkora valószínűséggel használnak technológiai eszközöket a gyerekeiknél figyelemelterelésre, és ezzel összefüggésben mennyire volt szabályozhatatlan a 3–5 évesek viselkedése.
A tanulmány vezető szerzője dr. Jenny Radesky, fejlődéstannal foglalkozó gyermekorvos volt, a Michigani Orvostudományi Egyetem viselkedéstudományi docense. Arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor egy 3 és 5 év közötti gyerek érzelmileg nehéz pillanatokat él át – ami megnyilvánulhat dührohamban, sikoltozásban, sírásban, rúgkapálózásban, földön fetrengésben –,
a digitális eszközökkel való figyelemelterelés stratégiája hosszú távon nemhogy nem célravezető, de kifejezetten kontraproduktív is lehet.
Radesky ezt azzal magyarázza, hogy ha egy gyerek a viselkedésére válaszreakcióként valamilyen digitális eszközt kap a kezébe, az lesz a megélése, hogy a negatív érzelmek kinyilvánításával elérheti a célját, miközben nem tanulja meg kezelni a saját nehéz érzelmeit.
„Az eredmények teljes összhangban vannak az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, az Amerikai Gyermek- és Serdülőpszichiátriai Akadémia és az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi ajánlásaival, miszerint
a 2 és 5 év közötti gyerekeknek nagyon korlátozott időt kellene képernyő előtt tölteniük”
– mondta dr. Joyce Harrison, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem pszichiátriai és viselkedéstudományi docense.
Oké, de mi a megoldás?
Dr. Radesky azt ajánlja, hogy a figyelemelterelés helyett, a dührohamokra és az érzelemszabályozási zavarokra próbáljanak a szülők inkább lehetőségként tekinteni, hogy
megtanítsák a gyerekeket az érzelmeik azonosítására és az azokra való hatékony reagálásra.
A gyerekek frusztrációjának, haragjának, szomorúságának feloldására jó módszer lehet egy biztonságos, kényelmes közeg – például egy sátor, bunki vagy babzsák – kialakítása, ahol összegyűjthetik és kiadhatják magukból a nehéz érzéseket. Fontos, hogy az üzenet az legyen a gyerekek számára, hogy nincs azzal baj, ha ilyen érzelmek kavarognak bennük, csak meg kell tanulniuk őket kezelni, újrakeretezni, majd továbblépni. Lényeges, hogy segítsünk a gyerekeknek abban, hogy meg tudják fogalmazni az érzéseiket, és ezek feloldására kínáljunk nekik valós megoldási lehetőségeket.
Persze az óvodáskorú gyerekekkel nem minden esetben lehet elmélyült beszélgetést folytatni az érzelmekről, hiszen még nem elég érettek hozzá. Ilyenkor jó alternatíva lehet a színzónák alkalmazása: a zöld a nyugodt és kiegyensúlyozott állapotot, a sárga az izgatott vagy frusztrált, a piros pedig a zaklatott és dühös állapotot szimbolizálja, valamint a különböző grafikák és arcképek tovább segíthetik a gyerekeket az érzelmeik azonosításában.
Ezek persze sok időt és energiát igényelnek a szülők, gondozók részéről, de
akkor sem kell magát senkinek ostoroznia, ha nincsenek meg mindig a megfelelő érzelmi tartalékai,
hogy ezeket az utakat higgadtan, türelmesen végigjárja a gyerekekkel – néha elég egyetlen ölelés, vagy egész egyszerűen az, hogy kivárjuk vele, amíg magától megnyugszik.
Az is rendkívül fontos, hogy a gyerekek milyen példát látnak a szülőktől,
hogy ők hogyan képesek szabályozni a saját érzelmeiket, indulataikat, be tudják-e azonosítani, mi milyen reakciót vált ki belőlük, és azt megfelelően tudják-e kezelni. Ha a kicsik jó példát látnak maguk előtt, könnyebben birkóznak meg a saját nehézségeikkel is.
Nem kell mindenáron teljesen kizárni a digitális eszközöket a gyerekek életéből, de érdemes mérlegelni, hogy mikor folyamodjunk hozzájuk megoldásként – például hosszú utazásoknál, vagy sűrű ügyintézések közben –, és arra is érdemes hangsúlyt helyezni, hogy milyen tartalom kerülhessen eléjük, egyes mesék vagy játékok akár meditációként vagy edukációs eszközként is működhetnek ahelyett, hogy figyelemelterelő funkciót töltenének be.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Pekic