–

Szenvedélyesen szeretem a fákat, ha tehetem, hetente többször is kimegyek a lakóhelyem közelében található (kis)erdőbe. Vannak tölgyfák is ott, de bevallom, hiába szedegettem már többször is a lehullott leveleiket vagy termésüket, fogalmam sem volt egy csomó dologról, amire A tölgy című film kapcsán rácsodálkoztam.

Laurent Charbonnier és Michel Seydoux alkotók nem álltak meg az ösvényen, hanem egészen közel mentek egy tó partján álló, hatalmas tölgyfához, mondhatni, belebújtak, eggyé váltak vele. Megmutatták, mi minden történik vele, rajta, benne egy egész éven át azon felül, amit mi, emberek látunk belőle kirándulgatás közben.

Ágról-ágra ugrál a szemünk, követjük a mókust, fészkekbe pillantunk, féljük a kígyót, bagollyal vadászunk, egérrel menekülünk, hangyákkal masírozunk, szőjük pókként a hálót, részt veszünk a nagy téli, össznépi eleségraktározásban, hogy aztán leessen a hó, és lapuljunk a vacokban.   

A filmet nézve az ember megbizonyosodik róla: minden fa egy tökéletes mikrokozmosz.

Gombákat, rovarokat, madarakat, emlősöket éltet, menedéket nyújt nekik, táplálja őket egész évben: egy összedolgozó „lakóközösség”, egy egész ökoszisztéma pusztul el, ha kivágnak egy fát.   


A tölgyfák az európai kultúra fontos szimbólumai

Elpusztíthatatlannak tűnnek, mert bőven túlélnek minket, humán generációk sorát látják születni és meghalni. 

Így aztán – ha a felmenőinket kutatjuk –, „családfát” rajzolunk.

Magyarország legöregebb fája a hédervári Árpád-tölgy, amelyhez a legenda szerint még Árpád vezér is kikötötte a lovát 907-ben – ám a kutatók szerint „mindössze” 700–800 éves.

Életfa, világfa: népmeséinkben az eget is egy hatalmas fa köti össze a földdel. Gyakorta szerepelnek tölgyek az északi félteke (itt honos a tölgynemzetség 500 faja) népeinek vallásában, művészetében, mitológiájában. A tölgy koronája képzeletbeli otthona volt régen nemcsak a szellemeknek, de istenek is lakták lombját.

Quercus: így nevezik a tudósok a tölgyet, a szó pedig a kelta quer (szép) és a cuez (fa) összetételéből származik

Gyönyörű fa a tölgy tehát. Ki vitatná?

Hatalmas termete, óriás koronája, erős gyökérzete, a legtartósabb bútorokat, gerendákat adó kemény fája, a természet erőinek ellenálló szilárdsága nagy becsben állt már az ókori görögöknél is. A főisten, Zeusz szent fája volt a tölgy, a germánoknál Thoré; a finnek eposzában, a Kalevalában pedig maga az életfa. A kelták szertartásaikat megszentelt tölgyek alatt tartották, amelyeket tilos volt kivágni.

Magyar történelmi legendák sora is kapcsolatos a tölgyekkel. II. Rákóczi Ferenc tölgye (amely alatt felverte sátrát, amikor a Habsburgok ellen vonult) ma is áll Bánluzsány közelében, Szlovákiában. De az Árpád-kori királyok is tölgyfák alatt szőtték állítólag a haditerveket. Rózsa Sándor pedig, mivel templomban nem tehette, a legenda szerint egy öreg tölgy alatt házasodott össze menyasszonyával.

De a fa nem csak árnyat adott (vagy oltárt), másként is szolgálta az embereket. Ínséges időkben a makkból lisztet őröltek, abból sütöttek kenyeret (rettenetesen keserű volt állítólag). A népi gyógyászatban is fontos szerep jutott a tölgynek, kérgéből sebgyógyító főzet készítettek többek közt.

De nem csak az emberek számára olyan fontos a tölgyfa

Sokféle állatnak biztosít élőhelyet, amelyek leleményesen használják ki a fa minden milliméterét. Törzse és ágai otthont és védelmet nyújtanak a mókusoknak (ha mégis van A tölgy című filmnek valamiféle „narrátora”, az épp egy mókus, aki a kalauzunk, a szemünk), a madaraknak, a rovaroknak és a pókoknak, üregeibe egerek vackolódnak be, gyökerei közt gombák építgetik elképesztő hálózatukat. Termése élelmet biztosít a vaddisznónak és a rágcsálóknak (a tölgymakkormányos utódainak pedig bölcsőt is), a körülötte lévő avar menedék a sünöknek és vadászterület a rókáknak.

Nézed ezeknek az élőlényeknek az életét, és nem tudsz nem ujjongani.

Ámulsz, milyen találékonyak, ha menekülni kell vagy táplálékot szerezni, milyen önfeláldozón és vakmerőn védelmezik a szülők az utódaikat, milyen rámenősek és féktelenek, ha rájuk tör a párzási vágy. Izgulsz a kis énekesmadárért, hogy el ne kapja a sólyom – szerencsére a természetfilmes csatornák kínálatával ellentétben itt nem kell percekig véres csatákat, szétmarcangolt tetemeket nézned (de az üldözés-menekülés izgalmába azért belekóstolhatsz). A tölgy alkotói tapintatosak voltak (így aztán egészen kicsi gyerekek sem fognak az öledben zokogni, mint én az anyukáméban, amikor a meselemezen azt hallgattam, hogy meghalt Bambi mamája), még sincs az az érzésed, hogy elmaszatoltak vagy elhazudtak valamit, mert a jelenetekből vérengzés nélkül is kiderül: az ökoszisztéma része az is, hogy vannak állatok, amelyek időnként a fennmaradásuk érdekében felfalják a másikat, és nap mint nap kemény csatát kell vívni mindenkinek a túlélésért.       

Egyetlen fa lakóinak életét követték nyomon a francia filmesek négy évszakon át. De sokkal többet mutattak ennél, sikerült megmutatniuk magát az életet. A legfontosabb törvényét: elszigetelten elpusztulunk. A túlélés kulcsa a kapcsolat. Ember és ember közt. Ember és környezete közt.

Mozijegy vásárlásával hozzájárulhatsz az erdők megmentéséhez

A filmet forgalmazó Mozinet minden néző után 100 forintot adományoz az Erdőmentők Alapítványnak, hogy ezzel támogassa erdőtelepítési tevékenységüket, mert mára nem maradt természetes tölgyerdő Magyarországon. Az intenzív emberi használat következtében a tölgyes erdőkben csökkent a biológiai sokféleség. Rendkívül fontos lenne segíteni az erdők regenerációját, a mikroélőhelyek helyreállítását.

Az Erdőmentők közérdekű célokat megvalósító, közhasznú alapítvány, melynek elsődleges feladata az erdők és a vadvilág védelme és sérüléseinek helyreállítása. Küldetésük, hogy segítsenek a természetnek begyógyítani a civilizáció ejtette sebeket. A film a Vándormozi közreműködésével – az esélyteremtés jegyében – eljut olyan magyarországi településekre is, ahol nem működik mozi. Így a film vetítésére akár iskolákban is sor kerülhet, szervezett formában.

Forrás: ITT

Kurucz Adrienn