Ne becsüld alá a nassolás erejét! – Ismerd meg a mikrohullámú sütő véletlen feltalálásának elképesztő történetét
Tompa halogénlámpa alatt forgó üvegtányér, az egyenletes zümmögés a végén az ismerős, csilingelő hanggal. Ma már a mikrohullámú sütő elmaradhatatlan része egy háztartásnak, amivel a popcorntól a fagyasztóból kibányászott töltött káposztáig mindent felmelegíthetünk. Bár talán az egyik legmegosztóbb használati tárgy ez, rajongói a gyorsasága és egyszerű használata miatt szeretik a mikrohullámú sütőt. Amit azonban már kevesen tudnak róla, az a feltalálásának története. Mózes Zsófi írása.
–
A legenda szerint a mikrót teljesen véletlenül találták fel nagyjából hetven évvel ezelőtt, amikor egy Percy Spencer nevű feltaláló egy katonai magnetront (a mikrohullám előállítására szolgáló vákuumcsövet) tesztelt, és egyszer csak észrevette, hogy megolvadt a nasija.
Spencer mindössze tizennyolc hónapos volt, amikor apja halálát követően az anyja nagynénje és nagybátyja gondjaira bízta
Élete új családjában sem volt felhőtlen: miután nagybátyját is elvesztette, Spencer kénytelen volt otthagyni a gimnáziumot, hogy eltartsa magát és nagynénjét. Tizenkét és tizenhat éves kora között napkeltétől napnyugtáig egy fonodában dolgozott, majd meghallotta, hogy egy helyi papírgyár hamarosan elektromosságot használ majd, ami akkor még annyira ritka volt a Maine állambeli Howlandban, hogy a fiú elkezdett minden fellelhető információt összegyűjteni a jelenségről.
Miután jelentkezett a gyári munkára, egyike volt annak a három embernek, akire rábízták az üzem villamosítását – annak ellenére, hogy soha nem kapott hivatalos elektrotechnikai képzést, sőt valójában még a gimnáziumot sem fejezte be.
Tizennyolc évesen Spencer úgy döntött, hogy csatlakozik az amerikai haditengerészethez. Miután megismerte a Titanic elsüllyedésekor a fedélzeten lévő rádiós technológiát, érdeklődni kezdett a vezeték nélküli kommunikáció iránt. Amíg a haditengerészetnél volt, a rádiótechnika szakértőjévé vált, később pedig többek között trigonometriát, számtant, kémiát, fizikát és kohászatot is tanult, méghozzá teljesen autodidakta módon.
Az első világháború után Spencer az újonnan alapított American Appliance Companynál kapott munkát
A cég társalapítója Vannevar Bush mérnök volt, aki később számos olyan újítás megjóslásáról vált ismertté, amelyek a technológiai forradalomhoz, majd az internet elterjedéséhez vezettek. A vállalat egyébként 1925-ben Raytheon Manufacturing Companyra változtatta a nevét, és még ma is létezik: rakétákat, katonai rendszereket és elektronikai termékeket gyárt.
Az 1920-as években Spencer a Raytheon egyik legértékesebb és legismertebb mérnökévé vált. A második világháború alatt, amikor a vállalat a szövetséges erők radartechnológiájának fejlesztésén dolgozott, Spencer volt a cég problémamegoldója. Segített például a közelségi biztosíték, vagyis a detonátorok kifejlesztésében, de több szabadalmat is szerzett, miközben a radar-magnetronok (egy elektromos cső, amely rezgő hang helyett rezgő elektromágneses hullámokat hoz létre) tömeggyártásának hatékonyabb és eredményesebb típusain dolgozott.
1946-ban, amikor Spencer éppen az egyik magnetronját tesztelte, az ebédszünetére készülvén a zsebébe dugta a kezét, és megdöbbentő felfedezést tett: a mogyorós szelete megolvadt.
Egyesek szerint ez a megolvadt csokoládészelet volt az, ami Spencer találmányához vezetett
A csokoládé azonban sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, 26-27 Celsius-fok körül olvad, ami azt jelenti, hogy a mogyoródarabos szelet mikrohullámokkal való megolvasztása sokkal jelentősebb teljesítménynek számít.
Spencer egy újabb kísérletet végzett el a magnetronnal – ezúttal azonban egy tojást tett a cső alá. Pillanatokkal később az felrobbant, és tojás borította be a kísérletező kedvű férfi egész arcát. Másnap kukoricaszemeket vitt a munkahelyére, új találmányával pedig felmelegítette őket, és az egész iroda pattogatott kukoricát nassolt, miközben gyakorlatilag megszületett a mikrohullámú sütő.
Ezen a ponton felmerülhet bennünk a kérdés: vajon honnan tudta Spencer, hogy a mikrohullámú sütés biztonságos?
Nagy eséllyel fogalma sem volt róla. Ma már tudjuk, hogy a mikrohullámok által kibocsátott elektromágneses sugárzás alacsony dózisa általában biztonságosnak tekinthető (bár még mindig vannak, akik szilárdan hisznek abban, hogy a mikrohullámok komoly egészségkárosodást okoznak), de az 1940-es években ezekről az információkról még gyakorlatilag senki sem tudott.
1947-ben, alig egy évvel Spencer nasis szerencséje után, az első kereskedelmi forgalomban kapható mikrohullámú sütő is piacra került
A Radarange névre keresztelt készülék több mint 300 kilót nyomott, és úgy 2000 dollárba került. Mondanom sem kell, hogy nem volt nagy sikere a piacon. Az első háztartási mikrohullámú sütőt épp 67 évvel ezelőtt, 1955. október 25-én mutatták be, azonban ez sem aratott osztatlan sikert, mert drága volt, és a mikrohullámú technológiától is idegenkedtek az emberek. Végül csak 1967-ben, két évtizeddel az eredeti mikró feltalálása után sikerült a készüléket az amerikai háztartásokban meghonosítani, 1975-re viszont már évente mintegy egymillió mikrohullámú sütőt adtak el.
Kiemelt kép: Getty Images/Bettmann; Pictorial Parade/Archive Photos
