„Olyan lehet ez, mint a szülés, mindenki mondja, hogy fájni fog, de nem tudod elképzelni, mennyire” – Női vállalkozókkal beszélgettünk

–

Az talán sokat elmond a helyzetről, hogy ha a „vállalkozó” szóra gondolunk, még mindig hamarabb asszociálunk férfira, mint nőre. Keveházi Katával, a JÓL-LÉT Alapítvány vezetőjével egy évvel ezelőtt beszélgettünk arról, milyen sok sztereotípia szövi át az üzleti szférát (is), és a helyzet azóta sem változott sokat, sőt. A családi terhek és feladatkörök szétosztásának társadalmilag berögzült szokásai alapján még mindig inkább a férfi a kenyérkereső, emiatt egy nőnek sokkal nehezebb önállósodnia és kilépnie a partnerétől való anyagi függésből, különösen akkor, ha a vállalkozó szellemre nem látott korábban példát, mondja a szakértő. (Dián Dóri riportjában további fontos aspektusokra derül fény, amelyekről ITT olvashatsz.)

Mindeközben a számok is alátámasztják a nők körében tapasztalt alacsonyabb vállalkozási hajlandóságot, Magyarországon legalábbis biztosan. Mert, noha az elmúlt tíz évben növekedett a női tulajdonban lévő vállalkozások száma, a teljes hazai cégállományt tekintve az arányuk még mindig nem éri el a 15 százalékot. Pedig becslések szerint globálisan is profitálnánk belőle, ha a nemek közti egyenlőség az üzleti szférában is számottevőbb lenne.

Egy szakirodalmi összefoglalóból kiderül, hogy

Európában a női vállalkozók elsősorban az egészségügy, a társadalmi munka, az oktatási szektor, illetve az egyéb szolgáltatások területén mozognak szívesen.

Hozzátartozik, hogy főként ezeken a területeken van tudásuk és tapasztalatuk – a tőkeigényes szektorokhoz gyakran hiányzik az anyagi forrásuk vagy a specifikus műszaki szaktudásuk. Tovább árnyalja a képet, hogy az eltérő szocializáció hatására a nők menedzserként más eszköztárból építkeznek, mint a férfiak. Nagyon fontos számukra az emberi tényező, az alkalmazottakkal ezért szoros kapcsolatot ápolnak, odafigyelnek a jóllétükre, és folyamatosan motiválni próbálják őket nagyfokú önállóság nyújtásával, illetve az információ és a hatalom megosztásának elősegítésével.

Ami pedig a vállalkozás pénzügyi oldalát illeti, a nők elvárásai és tervei általában visszafogottabbak, mint a férfi vezetőkéi. 

Eltérő utak, univerzális tapasztalatok

Sok hasonlóság körvonalazható a női vállalkozók körében, de természetesen mindenki a saját útját tapossa, eltérő motivációkkal, saját megélésekkel, habár a nehézségek gyakran nagyon is hasonlók. Megszólalóink esetében például közös, hogy mindhármuk vállalkozása igen fiatal, így rögtön azok születésekor szembesültek a koronavírus-járvány okozta nehézségekkel. Nem véletlen talán, hogy ismeretlenül is összecseng néhány tapasztalatuk.

Uhrin Barbara egyetemi tanulmányaival párhuzamosan kezdett el ismerkedni a kozmetikus szakmával, ami annyira jól sikerült, hogy végül ez lett a hivatása. Alkalmazottként kezdte, miközben folyamatosan azon kattogott, hogy miért dolgozik másnak, amikor a saját álmait is építhetné. Ezt a szakmát ugyanis nem érdemes középszerűen csinálni, a legjobban úgy lehet, ha a tudás mellett az ember a saját személyiségét is beleadja, ami másvalaki beosztottjaként nem igazán lehetséges, mondja.

A vállalkozás indításában sokat segített neki, hogy a szüleinél látott vállalkozói minta a hátrányokra és a váratlan helyzetekre is felkészítette.

Nebojsza Zsófia jógaoktató, a Selon Sophie jógaruhamárka tulajdonosa is évekig kereste a helyét, amikor egyszer csak összeállt a kép: semmi sem jelent neki nagyobb örömet, mint amikor segíthet az embereknek jobban érezni magukat testileg és lelkileg, illetve ha a munkájának kézzelfogható eredménye van. Saját vállalkozása sok mindent jelent számára: „Egyenlő a szabadsággal, kiteljesedéssel, életem legnagyobb kihívásával és egy örök emlékeztető arra, hogy mertem bátor lenni.” Sokszor tényleg csak picivel több bátorságra van szükség az induláshoz.

Viszneki Vivien a férjével együtt vágott bele a kávézóalapításba, ettől függetlenül sok ponton érzi a női vezetés sajátosságait a Vivina Cafe élén. Hozzáteszi, volt egy erős motivációja arra, hogy az alkalmazotti munkák után egyszer majd a maga ura legyen, és a saját vállalkozásban látta a folyamatos továbblépés és az anyagi kiteljesedés lehetőségét. A kávé és a munka szeretete pedig adta magát. Egyelőre szerencsés választásnak bizonyult, ugyanis, mint mondja, a kávé a nőiség szempontjából nagyon hálás iparág, mert a zöldkávé-kereskedőktől a pörkölőkön át a baristákig nagyok sok nő dolgozik benne.

A beosztotti lét biztonságából fejest ugrani egy vállalkozásba nagyon megterhelő

– testileg, lelkileg, anyagilag, mindenhogy. Alkalmazottként mindig van egy védőháló, ha elakad az ember, van kihez fordulni, és akármilyen pozíciója legyen is, alapvetően kisebb a felelősség. Vállalkozóként viszont sokkal több döntést kell meghozni, az ember ilyenkor már nemcsak magáért felel, hanem folyamatosan számolgatnia kell, hogy a kötelezettségeket tudja-e vállalni.

Soha véget nem érő agyalás és tervezés, olyan nincs, hogy a munkát hat után le lehet tenni.

„Mindig van egy általános nyomásérzés, hogy jól csinálom-e, vagy mit fejleszthetnék még. Szuper, ha kipipálok egy célt, de mi a következő lépés?” – meséli Uhrin Barbara, és nem csak a kezdeti lelkesedés beszél belőle.

Vállalkozóként nincs minden hónapban ugyanazon a napon érkező fix fizetés, és sajnos van olyan, hogy a nap mint nap 200 százalékos teljesítmény sem váltja be a hozzáfűzött reményeket.

Ilyenkor is menni kell tovább, mert már nincs főnök, aki elszámoltat, a megfelelési kényszert pedig sokkal valószínűbb, hogy a vállalkozó maximalizmusa indítja be.

Ezeken a felismeréseken szinte mindenki keresztülmegy valamikor, de az általános visszajelzés, hogy a viszontagságok ellenére is megéri. A beszélgetőtársaim semmi pénzért nem cserélnék el ezt a létformát.

Persze, bizonyos dolgokat jó lett volna tudni…

„Kicsit olyan lehet ez, mint a szülés, mindenki mondja, hogy fájni fog, de nem tudod elképzelni, mennyire. A vállalkozás is ilyen: tudtam, hogy kockázattal jár, tudtam, hogy meg kell majd oldani problémákat, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi munkával jár. Ahogy azt sem sejtettem, micsoda személyiségfejlődésen megyek keresztül általa. Régebben nem voltam ennyire rugalmas, sokkal lassabban értek meg bennem a dolgok, mondjuk ki: szeretem a kiszámíthatóságot. Na, ez utóbbi egy vállalkozásban egyáltalán nincs meg” – vázolja a valóságot Viszneki Vivien.

A folyamatos bizonytalanságot és az ebből fakadó kihívásokat Nebojsza Zsófia is a saját bőrén érzi, holott mindig is biztonsági játékos volt, igyekezett felkészülni az összes szcenárióra. „Most pedig azt érzem, hogy egy fekete szemtakaró van rajtam, és nem látok előbbre az orromnál. Nem könnyű megszokni ezt a helyzetet, de tudom, hogy minél hamarabb elfogadom, hogy a fókusz most a közeljövőn van, annál könnyebben fogja a vállalkozásom túlélni és megugrani ezt az időszakot.”

Hozzáteszi még, hogy jó lett volna, ha valaki a nulladik perctől többször és hangosan elmondja neki, hogy ne hagyja, hogy a munka váljon az életévé, függetlenül attól, hogy imádja, amit csinál.

 „Nem nagyon látom a végét a kihívások sorának…”

– folytatja Viszneki Vivien. A legaktuálisabb számára most a globális fáradtság, kiégés, amit nemcsak magán, de vállalkozó barátai körében is tapasztal. Közben a túlhajszoltság szele is megcsapja néha, hiszen az üzletbővítés, rendezvényszervezés és a mindennapi feladatok között zsonglőrködve rengeteg impulzus éri őket. „A kérdés az, hogy hogyan tudunk teret és időt szakítani arra, hogy jusson elég idő az egész vállalkozás lelkére – esetünkben a kávéra.” Jelenleg a külső tényezők sem könnyítik meg a vállalkozók életét, gondoljunk csak az energiaszámlákra, a bürokrácia bugyraira vagy külföldi beszerzésnél a valutaárfolyam-változásra és a készletezés kérdésére. Miközben szabadságra sem mernek elmenni, mert most legalább nincsenek lezárások, vannak vendégek, megrendelések.

A munka–magánélet egyensúlya (vagy annak keresése) mindhárom nő életében kardinális kérdés, és válaszaikból az látszik, hogy a támogató mikrokörnyezet elképesztően fontos. Uhrin Barbara kiemeli: „A vőlegényem iszonyú jó fej, abszolút támogató a munkámmal. Ha napokig este érek haza, vagy ha egész szombaton dolgozom, mindig azt mondja, hogy büszke rám, és jól csinálom. Nem kér számon, csak megkérdezi, hogy hogyan telt a napom. A házimunkából kiveszi a részét, de fiatalok vagyunk, így van egy folyamatos hajrá bennem, hogy nincs kifogás, minden fronton a maximumot kell teljesíteni.”

A maximalizmus és az egyensúlykeresés Nebojsza Zsófia számára is ismerős, miközben lavírozni próbál a különféle elvárások labirintusában.

„Teljesen természetesnek veszik azt, hogy négyfelé szakadok, és mindenhol a maximumot igyekszem nyújtani. Nő vagyok, ez a dolgom, és ha önmegvalósítani szeretnék, annak ez az ára.

Emellett nemegyszer éreztem azt, hogy nem vesznek komolyan, vagy egyfajta »hobbiprojektként« tekintenek a vállalkozásomra, és nem értik, miért olyan fárasztó ennyi mindent csinálni akkor, ha mindez örömet szerez nekem. Mondjuk, nem hiányzik az elismerés vagy a dicséret, kimondottan motivál, amikor kevesebbet néznek ki belőlem.”

Vivien a kávézófelújítás és építkezés kapcsán még hozzáteszi, tartott tőle, hogy majd átverik vagy hülyének nézik, mert nem csinált ilyet korábban, ezért próbált alaposan tájékozódni, és úgy érzi, egész jól elfogadták a felújításon dolgozók őt női irányítóként. Jól működött a kommunikáció is, egy nagyon megalázó helyzetet leszámítva. „Mindez nekem is tanulság volt, hogy ki tudtam magamért állni” – összegzi. 

Mindig van hová fejlődni

Egy nemzetközi kutatás eredményei arra mutattak rá, hogy a nők a változó piaci viszonyokat és a jogszabályi környezetet tartják a leginkább nehezítő körülménynek a vállalkozásuk elindításában. Ezek leküzdéséhez nagy szükségük lenne befektetői alapismeretekre, illetve pénzügyi és menedzsment szaktudásra is.

Érdekesen éli ezt meg riportunk három szereplője is. Ki-ki a saját szintjén emelte ki, hogy néhány kezdetleges irányítási, stratégiai feladatot ma már másképp csinálna. Nebojsza Zsófia sokkal többet számolna előre, szigorúan vezetné a kiadás-bevételi listát, hogy tudjon optimalizálni, és megkímélje magát a felesleges aggodalmaskodástól, Uhrin Barbara türelmet, Viszneki Vivien pedig a delegálás és a gyorsabb reagálás képességét tanítaná meg a kezdő vállalkozó énjének.

„Sokkal lassabban hoztam döntéseket, sokat rágódtam és nagyon a lelkemre vettem mindent, akár beszállítókról, akár munkaerőről volt szó.

Szerencsére alakult a hozzáállásom, most már, ami nagyon nem működik vagy érzem, hogy nem egymást keressük, azt nem erőltetem, tovább tudok lépni” – emlékezik vissza a kávézótulajdonos.

A tapasztalatok megvitatására, a fejlődési lehetőségek megismerésére és egymás segítésére egyre több online női vállalkozói közösség jön létre, illetve vannak különféle programok, kurzusok is, ám utóbbiak nem érhetők el mindenki számára. Keveházi Kata szerint érdemes lenne intézményes kereteket teremteni a vállalkozói kompetenciák átadásának, fontos lenne, ha már az iskolákban hangsúlyt helyeznének a témára, hogy a fiatalok is megismerkedhessenek a lehetőségeikkel. Hiszen bárki valóra válthatja az álmait.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Deli Csenge