„Utazása megtestesítette a nőmozgalom és a kerékpárőrület összefonódását” – Annie Londonderry, az első nő, aki körbebiciklizte a földet
A XIX. század utolsó évtizedében egyre többen pattantak biciklire. Az úgynevezett biztonsági kerékpár, aminek egyforma méretű kerekei voltak, valamint a gumiabroncsok megjelenése a kerékpározást akrobatikus és kissé veszélyes vállalkozásból élvezetes, biztonságos, sőt hasznos szabadidős tevékenységgé változtatta. Néhány év alatt a nők körében is népszerűvé vált a biciklizés, élvezték a szabadságot, amit a háztartásból kiszakadva nyújtott számukra. A fűzők és a bő szoknyák a kényelem jegyében fokozatosan adták át a helyüket a lazább viseletnek – így nem is kérdés, a biciklizés nagyban hozzájárult a korai nőmozgalmak alakulásához. Mózes Zsófi írása.
–
A zsidó származású Annie Lettországban született, 1870-ben vagy 1871-ben, Levi és Beatrice Cohen lányaként. A család 1875-ben költözött az Egyesült Államokba, és Bostonban telepedett le. Annie 1888-ban feleségül ment Max Kopchovsky házaló kereskedőhöz, és 1892-re két lányuk és egy fiuk született. Mindennek ellenére Annie úgy döntött, elhagyja a családját.
Állítólag azért vállalkozott az utazásra, hogy eldöntse a bostoni üzletemberek közötti fogadást arról, hogy a nők képesek-e ugyanarra a fizikai teljesítményre, mint a férfiak.
A szabadság ikonja
Annie Cohen Kopchovsky 1894 júniusában, körülbelül 23 évesen, férjét és három kisgyerekét hátrahagyva kerékpárral indult Bostonból világkörüli útra. Bár az angol Thomas Stevens néhány évvel korábban már megkerülte a földet egy nagy kerekű biciklivel, nő korábban még sosem próbálkozott ekkora feladattal.
Férje és családja létezését az út nagy részében titokban tartva vágott neki a kalandnak, és száz dollárért cserébe beleegyezett, hogy kerékpárján elhelyezzék a Londonderry Lithia Spring Water Company reklámját.
Biciklije – és személye – guruló hirdetőtáblává vált, ezzel pedig az első a sok pénzkereseti terv közül, amit utazásai finanszírozására talált ki, működni látszott. Útközben aztán ajándéktárgyakat dedikált és árult, kerékpáros kiállításokat és előadásokat tartott gyakran meglepően nagy közönség előtt.
A kalandjairól szóló történetekkel szórakoztatta az embereket – sokszor kissé kiszínezve a valóságot –, ezekről pedig az újságírók kötelességtudóan beszámoltak. Az egyik történet szerint banditák állták útját Franciaországban, egy másik szerint bengáli tigrisekre vadászott Indiában, egy harmadik szerint pedig a kínai–japán háború frontvonalába utazott, ahol vállon lőtték. Többször állította, hogy harvardi orvostanhallgató, ügyvéd, árva, újságalapító és könyvelő volt.
Merész utazása 1895. szeptember 24-én ért véget. Bostonba törött karral érkezett, miután több száz mérföldet tekert a sérüléssel, amiről azt mondta, hogy egy esésből származik.
Az utazás azonban nem teljesen az volt, aminek látszott
A részleteket bizonytalanság övezte, ami nagyrészt Annie Kopchovsky túlzásokra való hajlamának volt tulajdonítható. Valószínűleg nem teljesen kerékpárral járta körbe a földet, a bizonyítékok szerint Nyugat-Európától a Közel-Keleten és Ázsián át, Marseille-től Jokohamáig többnyire gőzhajóval utazott. Útjának első szakaszát Bostonból Chicagóba, az utolsót pedig San Franciscóból El Pasón keresztül tette meg, úgy tűnik, nagyrészt két keréken, így joggal állítható, hogy ő volt az első női kerékpáros, aki átszelte az amerikai kontinenst.
Mindenesetre a kalandja úttörő jelentőségű volt a női atlétika történetében.
Kezdő kerékpárosként indult el, első járműve pedig egy nehéz, tankszerű gép volt. Már hónapok óta úton volt, amikor szoknyáját nadrágra cserélte. Az utak többsége nem volt aszfaltozott, így három hónapba telt, amíg először New Yorkba, majd Chicagóba ért. Fontolgatta, hogy abbahagyja a tekerést, de egy új kerékpárral, aminek súlya kevesebb mint fele volt az elsőnek, visszatért New Yorkba, ahonnan gőzhajóval utazott Európába. Ott (egy kis vonatozással egybekötött pihenővel) nagy lendülettel tekert Párizsból Marseille-be. Amikor 1895. január 20-án az egyiptomi Alexandriába tartó hajó fedélzetén elindult, állítólag többezres tömeg búcsúztatta.
Az utazás befejeztével visszatért a családjához, kalandjairól pedig beszámolót írt Nellie Bly Jr. néven. 1897-ben született meg negyedik gyermekük, majd egy időre ismét elhagyta családját, és eladóként dolgozott a San Franciscótól vagy 200 kilométerre fekvő Ukiah-ban, Kaliforniában. Amikor visszatért, férjével Bronxba költöztek, és egy kis, nagyjából húsz embert foglalkoztató ruházati üzletet vezettek. Az üzletet az 1920-as években tűzvész pusztította el, és Kopchovsky a biztosítási pénzből azonban egy másik üzletet indított Manhattanben. Egy évvel férje után, 1947. november 11-én agyvérzésben halt meg.
Kopchovsky hírneve, bár az utazás végéig kitartott, rövid életű volt
Kalandja valószínűleg nem kapott volna ekkora figyelmet, ha Peter Zheutlin újságíró és hobbikerékpáros évtizedekkel később nem kezdett volna el érdeklődni az iránt a kevés iránt, amit Kopchovskyról, dédnagyapja nővéréről tudott. Az Around The World On Two Wheels: Annie Londonderry’s Extraordinary Ride című könyvéhez a világ minden tájáról származó újságarchívumokat kutatott át, családi relikviákat ásott elő, és Kopchovsky egyik unokáját is felkutatta.
Zheutlin szerint Kopchovsky a hírnév, az izgalom és a függetlenség iránti vágyból indult útnak, amiket a hagyományos társadalmi szerep megtagadott tőle.
Szeretett történeteket mesélni, szerette, ha volt mit mesélnie, és hitt abban, hogy a nők ugyanolyan vállalkozó szelleműek, mint a férfiak.
„Valójában nem lehet mérni kalandjának hatását a nők egyenlőségéért folytatott szélesebb körű küzdelemre – nem lehet tudni, hány nőt inspirált, vagy hánynak adott erőt – írta Zheutlin. – De Annie utazása tökéletesen megtestesítette a nőmozgalom és a kerékpárőrület összefonódását, így az övé egy apró, de tanulságos fejezet a századfordulós nők történetéből.”
Kiemelt kép: annielondonderry.com
