–

Arra vagyunk programozva, hogy vonzódjunk a természethez

„A növények az elmúlt kétmillió évben páratlan szerepet töltöttek be az emberiség túlélésében, az evolúcióban és a kognitív fejlődésben” – írják a Floridai Egyetem kutatói idén júliusban megjelent tanulmányukban. Charles Guy és munkatársai arra hívják fel a figyelmet, hogy részben a földművelésnek köszönhető, hogy egyáltalán kialakult a civilizációnk, és létrejöttek a falvak, városok. A gazdálkodás mindig is fontos tényező volt az alkalmazkodóképességünkben, a fajunk jóllétében. A növények egyszerre jelentenek számunkra táplálékot, menedéket, illetve alapanyagot az eszközeink elkészítéséhez. 

Nem csoda, hogy ösztönösen kötődünk a természethez, egyszerűen jót tesz nekünk, ha a szabadban vagyunk. Manapság mégis mintha kezdenénk elfelejteni ezt a tudást. Legalábbis sokan nagyvárosi lakásokban, klimatizált irodákban, illetve az online térben töltjük az időnk jelentős részét.  

Holott a kertészkedésben rejlő terápiás lehetőségeket már a XIX. század elejétől megfigyelték. Mentális nehézséggel küzdő emberek gyógyításában világszerte ismertek voltak azok a módszerek, amelyek során a páciensek kültéren végeztek különböző tevékenységeket. Napjainkban is több országban léteznek úgynevezett kertészeti terápiák, ahol a kliensek szakképzett vezető segítségével, általában másokkal együtt ültetnek, locsolnak, kapálnak, metszenek vagy szednek gyümölcsöt. Noha számos anekdotikus adat támasztja alá ezeknek a foglalkozásoknak a hangulatjavító hatását, mindezidáig senki sem vizsgálta kísérleti úton ezt az összefüggést. Ezért is úttörő Charles Guy és csapata munkája, amellyel pótolni igyekeztek ezt a hiányt.  

Kégl Ágnes: A klozeten született karrier, és más abszurd pillanatok, amik megváltoztatták az életem

WMN Life – 2022. szeptember 3. – KÁ

 

A művészetterápiával hasonlították össze 

A kutatásban 32 egészséges nő vett részt, 26-49 évesek. Nem voltak krónikus betegségeik, nem szedtek gyógyszereket, nem dohányoztak vagy drogoztak. Két csoportba sorolták őket: az emberek egyik fele a művészetterápiás csoportba került, ahol nyomatokat készítettek, rajzoltak, kollázsokat állítottak össze. A másik fele a kertészkedős csoportba kezdett járni, ahol megismerkedtek a vetőmagokkal, ültettek, termést takarítottak be, és meg is kóstolták, amit leszüreteltek. 

Mindkét csoport négy héten keresztül találkozott, heti két alkalommal, egy-egy órára. A foglalkozások előtt és után a személyek kérdőívek kitöltésével számoltak be a szorongásuk, a depressziós tüneteik és az általuk észlelt stressz szintjéről. A kutatók minden alkalom előtt és után a résztvevők vérnyomását, pulzusát is megmérték. 

Kiderült, hogy a művészterápiának és a kertterápiának hasonló hatásai vannak. Bár a vérnyomásban, illetve a pulzusszámban nem idéztek elő számottevő változást, a személyek hangulata mindkét csoportban egyre pozitívabbá vált, illetve mind a szorongásuk, mind a stressz-szintjük csökkent az alkalmak után. 

Fontos azonban hozzátennünk: kis elemszámú vizsgálatról van szó, amely a szerzők szerint is feltáró jellegű, tehát további, nagyobb volumenű kutatásoknak kellene követni ahhoz, hogy biztosabbat, több emberre általánosítható következtetéseket vonhassunk le. 

Azt sem tudhatjuk, valójában mi okozhatta a kertészeti terápia pozitív hatását. A természethez való közelség? Maga a fizikai aktivitás? A társak jelenléte, a csoporthoz tartozás? Az, hogy a résztvevők valami újat tanultak? 

Lenyűgözően sokrétű

Bár magam nem vagyok rutinos kertész (és ez még enyhe kifejezés), egyre többet olvasok arról, ki mit szeret benne. Érdekes volt például, amit Seth J. Gillihan írt a tevékenységről nemrég publikált cikkében. A pszichológus többek között azt emelte ki, hogy a növények arra tanítják, nem tud mindent kontrollálni. A lehető legoptimálisabb feltételeket igyekszik megteremteni, de elfogadja, hogy onnantól a természeté a főszerep, ő csak a maga részét tudja kivenni a folyamatokból. Sokan álmodnak a tökéletes kertről is, de Gillihan szerint az egy nagyon magányos hely lehet. Ő inkább megengedi, hogy a gyerekei is segítsenek a növények gondozásában, még ha véletlenül el is taposnak valamit.    

Így alakul át a szaglórendszered, ha érteni kezdesz a borokhoz

WMN Life – 2022. szeptember 3. – MD

 

A kertészkedésben az is jó, hogy mindig van mit tervezni. Aztán jön egy váratlan csapás (zord időjárás, bogárinvázió, aszály, bármi), és az ember keresheti a megoldásokat. Folyamatosan fejlődsz, tanulsz, miközben kénytelen vagy elengedni a perfekcionizmusodat. 

Kapcsolatban vagy a földdel, és rászoksz arra, hogy jobban figyelj az időjárásra. Számontartod, mennyi eső esik, milyen a hőmérséklet, mikor fagy, mikor olvad, hova süt a nap. Mintha nagyobb összhangba kerülnél az elemekkel, mélyebben megélnéd az évszakok körforgását. 

Nyomon követheted, ahogy az általad nevelt csemeték megnőnek, megízlelheted, amit saját magad termesztettél. Munka közben minden mást ki tudsz zárni, teljesen jelen vagy. Ha pedig társaid is vannak a kertészkedésben, közösségben tölthetsz időt a szabadban. Mi kell még?

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Luis Alvarez