–

A csomagunk része

Ha jobban belegondolsz, a legelső randitól kezdve felmerülnek pénzügyi kérdések egy kapcsolatban. Ki állja a cechet, amikor moziba, színházba, vacsorázni mentek? Beszéltek erről, vagy a másik automatikusan elvárja, hogy te fizess? Felezitek a számlát, vagy figyel arra, hogy legközelebb tényleg visszahívjon? Mennyi borravalót ad? Sokallod, kevesled? 

Aztán ahogy haladtok előre, újabb és újabb dolgokat tudtok meg egymásról. Kinek van saját lakása, autója, öröksége, kit támogatnak felnőttként is a szülei? Hiteleket vett fel? Van más adóssága? Neki kell (várhatóan) anyagilag támogatni a családtagjait? Mekkora a bevétele? Inkább spórolós típus, vagy fizetéstől fizetésig él, és egyáltalán nem aggódik a pénz miatt? Szereti a luxust, hajlamos szórni a pénzt? 

Egy párkapcsolatba mindannyian láthatatlan csomaggal érkezünk, benne a múltbéli traumáinkkal, a kötődési stílusunkkal, és azokkal a gondolkodási, viselkedési, érzelmi mintázatokkal, amelyeknek nem is feltétlenül vagyunk a tudatában. Ide sorolható a pénzhez való viszonyunk is. 

Ennek alapját a származási családunkban és a közvetlen környezetünkben szerzett tapasztalatok, valamint a pénzügyi ismereteink adják. Utóbbiakat viszont – ha csak nincs speciálisan ilyen irányú végzettségünk – nem igazán volt alkalmunk elsajátítani az általános- és középiskolában. 

A pénzügyi műveltség alacsony szintje (magamat is beleértve) lehet az egyik oka annak, hogy a financiális döntéseinkben továbbra is nagy szerepet játszanak a hiedelmeink. Ugyanakkor azt is fontos hozzátenni: 

a pénz sosem csak a pénzről vagy a racionalitásról szól, hanem azokról a célokról és értékekről is, amelyeket a magunkénak vallunk. Végtére is azt érdemes átgondolni, mik a prioritásaink. 

Nem a konkrét összeg, hanem a hozzáállás a lényeg

Theresa E. Didonato amerikai szociálpszichológus írt nemrég elgondolkodtató cikket a pénzügyi kompatibilitásról a Psychology Today oldalán. A fő állítása az, hogy a pároddal való anyagi összeillésben nem az a legfontosabb, hogy milyen háttérrel rendelkeztek, honnan jöttök, vagy mennyit kerestek. Már csak azért sem, mert az, hogy épp milyen bevételetek van, az életetek egyes szakaszaiban változhat. Inkább arra érdemes figyelni, hogy mennyire összeegyeztethető a pénzhez való hozzáállásotok: az, hogy mi alapján, és milyen anyagi döntéseket vagytok hajlamosak meghozni.  

Ez tetten érhető a kisebb kiadásokban is (amelyek összeadódva azért jelentős összeggé válhatnak). Milyen gyakran jártok kávézóba, étterembe? Vagy inkább otthon esztek, hogy spóroljatok? Moziba mentek, vagy a kanapén elnyúlva néztek filmeket? Mennyit költötök egymás szülinapjára? És a másoknak szánt ajándékokra? 

Mi a helyzet a költséges hobbikkal? És a lakhatással? Vásároltok? Béreltek? Építkeznétek? Olyan emberek vagytok, akiknek mindenből új kell, vagy a használt is szóba jöhet? Hogyan képzelitek el a nyaralást? Kinek a pénztárcájához igazodtok a tervezésnél? Mit szeretnétek biztosítani a (majdani) gyerekeiteknek? Mennyit tesztek félre magániskolára, fizetős képzésekre? 

Nehéz kérdések, de egyáltalán nem mindegy, ki mit gondol róluk, illetve mekkora lemondások árán juttok végül egyezségre. 

Azok a párok, akiknek könnyebben megy az egyezkedés – vagy mert eleve hasonlóbbak az elképzeléseik, vagy mert ügyesebbek kommunikálnak, – azok pénzügyi szempontból is jobban összeillenek.  

Az anyagi összeférhetetlenség instabil helyzetet teremt

A spórolásra és a költekezésre való hajlamot egy kontinuumként érdemes elképzelni. A dimenzió egyik végpontján azok vannak, akik a fogukhoz verik a garast, és a legapróbb kiadás is szinte fizikai fájdalmat okoz nekik. A másik végponton azok találhatók, akik két kézzel szórják a pénzt, és az sem feltétlenül zavarja őket, hogy ehhez nincs meg a kellő fedezetük. Teljesen természetes, hogy ki-ki máshol helyezkedik el egy ilyen skálán. A kérdés az, mekkora a távolság köztetek, és az mennyire áthidalható. 

A képet természetesen tovább bonyolítja, hogy mindenkinek megvannak a maga prioritásai: ne egyetlen skálát képzelj el, hiszen egyes szolgáltatás- vagy terméktípusok szerint eltérhet, ki mire költ szívesen. Van, aki az oktatáson, míg mások az utazáson vagy az egészségügyi ellátáson nem spórolnának soha. 

Minél nagyobb nézetkülönbségek vannak köztetek ezekben a kérdésekben, annál sérülékenyebb a kapcsolatotok. A pénzügyi viták a hűtlenség és az általános össze nem illés mellett toplistás válóoknak számítanak világszerte. Arról is van kutatási adat, hogy a politika, a vallás és a szex mellett az emberek a pénzügyekről beszélnek a legnehezebben. Ez nem is csoda, hiszen sok családban, közösségben, intézményben tabusítva van a téma, így nem szerzünk ebben gyakorlatot.  

Legyen közös kassza?

Ha meggyőződtünk arról, hogy a partnerünk pénzügyi szempontból is felelősségteljes, felmerül, hogy közös bankszámlát nyissunk. Ezáltal könnyen megoszthatjuk és nyomon követhetjük az olyan közös kiadásokat, mint a közüzemi számlák, a bérleti díjak, a hiteltörlesztések, a bevásárlások vagy más rendszeres költések. A Forbes újságírója, Bianca Miller Cole ugyanakkor azt javasolja, a közös bankszámla mellett tartsunk fenn külön-külön is bankszámlát. 

Állapodjunk meg egy havi összegben, amit a bevételéből ki-ki a közös kiadásokra, hosszú távú célokra fordít, de legyen olyan pénzünk is (akár szerényebb mértékben), amely felett egyeztetés nélkül, szabadon rendelkezhetünk. 

Persze előfordulhat, hogy egyikőtök sokkal többet keres, mint a másik. Ilyenkor dönthettek úgy, hogy nem fix összegekkel, hanem a fizetésetek bizonyos százalékával, az arányokat szem előtt tartva járultok hozzá a közös kiadásokhoz. Az is lehet, hogy valamelyikőtök bevétele átmenetileg megcsappan, vagy teljesen kiesik. Beüt egy betegség, jöhet karrierváltás, idős rokont kell ápolni, vagy kicsi gyerekről gondoskodni. Utóbbi feladatok oroszlánrésze a legtöbb családban a nőkre hárul, akik emiatt anyagi szempontból (is) gyakrabban kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, hiszen ők kénytelenek szüneteltetni, csökkenteni a fizetett munkájukat.  

Az egyensúlyhiány veszélyes

A gazdasági különbségek könnyen hatalmi és ellenőrzésbeli egyenlőtlenségekhez vezetnek. Nem véletlen, hogy a párkapcsolati erőszak megjelenése szempontjából a gyermekvállalás különösen veszélyeztetett időszak: a kisgyerekes anyukák közül sokan kiesnek a munkából, izolálódnak a kollégáiktól, a barátaiktól, és visszaszorulnak az otthon falai közé. Még az egyenlőségre törekvő, egymást nem bántalmazó párok esetén is komoly tudatosságot igényel, hogy a felek ne álljanak rá végleg a „kenyérkereső” és a „családgondozó” szerepekre. 

A hagyományos nemi szerepek merev követésével az a baj, hogy hosszú távon egysíkú fejlődést és elégedetlenséget eredményez: a családgondozó nem tud kiteljesedni a munka világában, a kenyérkereső nehezebben tud kapcsolódni a szeretteihez.  

Ráadásul az, aki többet keres, feljogosítva érezheti magát arra, hogy kiszolgálják, és innentől kezdve ő döntsön pénzügyi kérdésekben, ami egyben a család céljainak és értékeinek a meghatározását is jelenti. A másik pedig – többnyire a nő – könnyen infantilizálódhat, fokozatosan elveszítheti a magabiztosságát, és még inkább függő helyzetbe kerül.  

Ezt elkerülendő, fontos, hogy a pár mindkét tagja képben legyen, szerepet kapjon, fejlessze a pénzügyi műveltségét, és csapatban tudjon dolgozni. Ez nemcsak abban segít, hogy egyenlőbbek maradjanak a hatalmi viszonyok, hanem abban is, hogy körültekintőbb döntések szülessenek, amelyekért közösen vállalnak felelősséget. Így ha valami rosszul sül el, kevesebb tér marad neheztelni a másikra, vagy egyedül őt okolni mindenért. 

Így teremtsd meg a pénzügyi intimitást

Amanda Clayman terapeuta több mint másfél évtizede támogatja a hozzá forduló klienseket pénzügyi problémáik kezelésében. Más szakemberekhez hasonlóan úgy véli, kulcsfontosságú, hogy az emberek megtanuljanak egymással a pénzről beszélgetni. Azt tanácsolja, kezdjük fokozatosan: például kérdezzük meg a partnerünket, milyen érzéseket kelt benne a pénzről való kommunikáció, milyen tapasztalatai vannak ezen a téren. Bármit is mond, igyekezzünk ne elítélni őt, vagy azt feltételezni, hogy egyet kéne értenie velünk. Próbáljuk meg valóban megérteni a pénzhez fűződő viszonyát, és azt, hogy mi a fontos neki.  

Különösen hasznosnak tűnik, amit Clayman a pénzügyi intimitás megteremtéséről vall. 

Szerinte öt alapeleme van annak, hogy képesek legyünk a párunkkal sikeresen eligazodni financiális kérdésekben. Ez az öt tényező az egyenlőség, az inkluzivitás, az átláthatóság, a fenntarthatóság és a rugalmasság. 

Az egyenlőségről a fentiekben bővebben is volt szó. Nagyon fontos, hogy a család pénzügyeinek kezelése ne egyetlen személy kezében összpontosuljon, akkor sem, ha éppenséggel ő keres többet. Hasonló szempont az inklúzió is, tehát a családtagok bevonása a költségvetés tervezésébe, alakításába. Ebből nem érdemes kihagyni a gyerekeket sem, a maguk szintjén ők is részt tudnak venni az őket érintő döntések meghozatalában (attól függetlenül, hogy a felelősség természetesen a szülőé marad). 

Ha engem kérdeztek, a transzparencia, az őszinteség adja az alapját annak, hogy közösen navigálhassunk a pénzügyekben. Jogosan érzik becsapva magukat azok, akiknek a párjáról véletlenül derül ki, hogy adóssága van, vagy hónapok óta elbocsátották a munkahelyéről. Persze azt is értem, hogy ezekhez a helyzetekhez sokszor szégyen kapcsolódik, ami nehézzé teszi, hogy az érintett beszéljen róluk. 

A hazugság viszont attól a lehetőségtől fosztja meg a másikat, hogy a saját életéről releváns döntéseket hozhasson. 

Arra is érdemes odafigyelni, hogy a pénzügyi terveink ne csak logikusak, hanem kivitelezhetők, fenntarthatók, élhetők is legyenek. Előfordulhat például, hogy az adósság mielőbbi, a kötelezőnél gyorsabb ütemű visszafizetése tűnik a legjobb döntésnek. Ám ha minden erőforrásunkat a törlesztésre fordítjuk, úgy érezhetjük, kiveszik az öröm a mindennapjainkból, hiszen nem költünk semmi másra. Ez megnöveli az esélyét annak, hogy az elégedetlenebb partner titokban fog ezt-azt vásárolni, programokra szervezni magának, hogy a szükségleteit fedezni tudja. 

És végül, hiába vannak tökéletesre csiszolt terveink, a körülményeink folyamatosan változnak. Ezt senkinek nem kell magyarázni: a bizonytalanság évek óta egyre erősebben van jelen az életünkben, és az elkövetkező gazdasági válság is komoly kihívások elé fog állítani minket (az inflációs szorongásról ITT írtam korábban). Éppen ezért talán minden eddiginél fontosabb, hogy fejlesszük magunkban a rugalmasságot. Azt a képességet, hogy mielőbb alkalmazkodni tudjuk a megváltozott feltételekhez, és a mindenkori pénzügyi realitásunkhoz mérten hozzuk ki a lehetőségeinkből a maximumot. 

Milanovich Domi