–

Ugyanaz az előnye, mint a hátránya

Itt a nyár, végre lehet napszemüvegben fényképezkedni. Talán azért is tetszünk magunknak jobban ezzel a kiegészítővel (amennyiben így van), mert kutatások sora igazolta, hogy előnyben részesítjük a szimmetrikus arcokat – egy méretes napszemüveg pedig pont a szemkörnyéki aszimmetrikus vonásokat fedi el.

Sokan azért is szeretik, mert jótékonyan eltakarja a fáradtság, vagy éppen a szerhasználat jeleit, netán azokat a szabálytalanságokat, bőrhibákat, ráncokat, amelyeket az illető elsősorban a külvilág előítéletessége miatt maga is szégyell. 

Ez a rejtőzködés egyfajta titokzatosságot adhat neki, de a misztikum, a szemkontaktus felvételének nehézsége a hideg személytelenség érzését is keltheti. Nem véletlen, hogy az angolban a cool szó egyszerre jelent hűvöset és menőt. Vegyük például azokat a napszemüvegeket, amelyeket hagyományosan az amerikai pilóták szoktak viselni.

Én ezeket csak Zimbardo-féle napszemüvegnek szoktam hívni, mert ilyesmit hordtak az őrök is a hírhedt börtönkísérletben.

Az, hogy a lencsén keresztül egyáltalán nem lehetett látni a szemüket, fokozta a hatalmukat és egyúttal a rabok kiszolgáltatottságát, hiszen az őrök bármikor olvashattak a fogvatartottak tekintetéből, ám fordítva ez nem volt lehetséges. 

Persze az, hogy napszemüvegben magabiztosabbnak érezzük magunkat, más helyzetekben pont a vonzóságunkat növelheti egyfajta önbeteljesítő jóslatként, hiszen nagyobb önbizalommal oldottabbak, kezdeményezőbbek lehetünk, többet poénkodhatunk, amivel mind-mind jó benyomást tehetünk másokra.

Ugyanakkor ha olyan szituációkban viselünk napszemüveget, amelyekben nem szokás (vagy amikor nem is süt a nap), az gyanút kelthet a többi emberben: mi rejtegetnivalónk van?

A sztárvilág csillogásához társítjuk

Vanessa Brown a nottinghami Trent Egyetem adjunktusa, kultúra, stílus és divat mesterszakon oktat. Még 2011-ben jelent meg egy könyve, amelyben a napszemüvegek történelmét és jelentéseit igyekezett feltárni. Szerinte fontos momentum például, hogy ezeket a kellékeket hagyományosan azért is viselték a hírességek, hogy megóvják a szemüket a fényképezőgépek vakujától. Ez viszont hozzájárult ahhoz, hogy a napszemüvegekről mi, kevésbé ismert emberek is a luxusra, a sikerre, a divatvilágra asszociáljunk.

„Semmilyen történelmi feljegyzés nem támasztja alá, hogy a magyar ne koccinthatna sörrel” – Beszélgetés Katona Csaba sörtörténésszel

WMN Nyár – 2022. június 25. – FR

Egyébként az, hogy Brown hogyan jutott el kutatási témájához, önmagában megér egy bekezdést. A Guardiannek adott interjújában elmesélte, hogy épp lakásfelújítás volt nála, amikor elugrott a boltba egy doboz tejért. Innentől szeretném átadni neki a szót: „Játszós ruhában voltam, amiben festettem, és összességében sem voltam túl jó formában, úgyhogy amikor kiszálltam a kocsiból, gyorsan felkaptam a napszemüvegemet a műszerfalról. Ahogy megközelítettem az üzletet, megpillantottam a tükröződésemet az áruház üvegében, és rájöttem, egész menőn nézek ki.” Bár mindenki ilyen őszinte lenne az ötleteivel! 

Brown azért azt is hozzátette:

„Persze, hogy tényleg menő voltam-e, vagy sem, az vitatható. Mindenesetre megdöbbentett, hogy egyetlen kiegészítő hozzáadása mennyire megváltoztatta a saját magamról kialakult képemet.”

Ez után pedig több ezer képet, hirdetést, filmet, divatfotót és folyóiratot böngészett át, hogy megvizsgálja a napszemüvegek szimbolikáját.

Anya tervez, gyerek duzzog – Avagy miért nem érdemes túltolni a programok szervezését?

WMN Nyár – 2022. június 24. – SzAE

Hátradőlni, elengedni

Bár sajnos magát a könyvet nem olvastam, két gondolat kifejezetten tetszik azok közül, amelyeket Brown megfogalmazott róla. Az egyik, hogy szerinte „a napszemüvegek mindig szorosan összekapcsolódnak a modern technológia csillogásával és erejével, az érzelmek és a test kontrolljával, valamint a másokkal való interakciók szabályozásával”. Valami ilyesmiről beszéltem én is a cikk elején, Brown pluszban még arra hívja fel a figyelmet, hogy a fény, a tündöklés, a ragyogás mindig a fejlődéssel áll kapcsolatban, gondoljunk csak a „felvilágosodás kora” elnevezésre. 

Azt is mondja, hogy egy napszemüveg valahol „önmagunk birtoklását is jelenti a külvilág elsöprő erőivel szemben”. A lencséken keresztül egyfajta határt húzunk önmagunk és a környezetünk – a természet, a többi ember, a rengeteg inger és a problémáink – között.

Függetlenítjük magunkat a minket körülvevő világtól, a benne uralkodó káosztól, ezért is tudunk lazábbak lenni: mintha kicsit távolabbról szemlélnénk mindent, vagy nem zökkentene ki bennünket annyira, ami körülöttünk zajlik. 

Most akkor vonzóbbak vagyunk tőle?

A kissé hosszúra nyúlt felvezetés után jöjjön az a két kutatás, ami miatt egyáltalán elkezdtem olvasni-gondolkodni a napszemüvegek lélektanáról. Az egyiket 2019-ben publikálta Daisy Graham és Kay Ritchie: azt vizsgálták, mennyire tartjuk kompetensnek, vonzónak és megbízhatónak a napszemüveges, illetve a napszemüveg nélküli embereket. A három közül csak egy tényezőben találtak szignifikáns különbséget:

a napszemüveget viselők kevésbé tűntek megbízhatónak a résztvevők számára. 

A másik egy tavalyi tanulmány, Rachel Bennetts és munkatársai készítették, és részben megismételték a fenti kutatást. 135 személy megkérdezése után azt az eredményt kapták, hogy a napszemüveges emberek kevésbé voltak kompetensek, vonzók és megbízhatók, mint a nem napszemüvegesek.

Ezekből az adatokból úgy tűnik, nem leszünk kívánatosabbak, ha napszemüvegben vagyunk. Ettől még nem árt, ha van önbizalmunk, és el tudunk lazulni. Az meg főleg nem, ha odafigyelünk arra, hogy védjük a szemünket az UV-sugárzás okozta ártalmaktól. Végül is ez lenne a kiegészítő elsődleges célja. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Brooke Cagle