„A hit nem az erőseket védi, hanem a gyengéket emeli fel” – Antoinette Brown Blackwell, az első lelkésznő története

 –

Már háromévesen olvasott

A hétgyerekes, mélyen hívő család legkisebb tagjaként természetes közeg volt a kis Antoinette számára a templom. Már háromévesen megtanult olvasni, és azonmód elkezdte egyedül forgatni a Bibliát. 

Gyerekként az is gyakran előfordult vele, hogy átformálta az olvasott történeteket: a bibliai nők szerepét például úgy, hogy ne maradjanak kiszolgáltatott helyzetben, inkább aktívnak és erősnek látta és láttatta őket.

Nem érdekelték a tipikus „lányos” játékok – mindig azt játszotta, hogy tanít vagy prédikál.

A tanítója hamar felfigyelt rá, és még abban is támogatta, hogy „fiús” tantárgyakat tanulhasson: ilyen volt például a filozófia. Már kislányként is megvoltak benne ugyanis azok a tulajdonságok, amelyek később úttörővé tették, például a kérdezés bátorsága, a tanulás szenvedélye, és az, hogy nem fogadta el automatikusan a számára kijelölt női szerepeket.

Vasárnapi iskolás lázadások

Gyerekként vasárnapi iskolába járt, egyszer azonban nem volt hajlandó felolvasni egy verset, amely arról szólt, hogy „a nőknek hallgatniuk kell”, amikor a férfiak beszélnek. Azt mondta:

„Nem hiszem, hogy Isten ilyet kérne tőlem.”

Épp mély hite késztette a lázadásra – nem a vallás ellen hadakozott, hanem a hit nevében cselekedett az igazság mellett.

A családja – különösen az édesapja – kezdetben támogatta, ám később mégis aggódni kezdett érte, mert úgy gondolta, túl sokat tanul „nő létére”. Antoinette viszont határozottan kijelentette 13 éves korában, hogy ő egyszer majd nyilvánosan fog beszélni Istenről. Ez abban az időben nemcsak szokatlan, hanem kifejezetten botrányos gondolat volt egy lánygyerektől.

Egy kislány, aki nem tudott „csendben maradni”

Isten mellett mélyen hitt a gondolkodás szabadságában is, és soha nem hagyta magát eltéríteni attól, amit valóban fontosnak érzett.

1841-ben, 16 éves korában, miután elvégezte a középiskolát, azonnal átadta a tudását a kisebbeknek, hogy elegendő pénzt gyűjthessen az Oberlin College-ra, ahol teológiai oktatás is volt. Először elvégezte az irodalmi kurzust, majd miután megszerezte a diplomáját, erős lobbizásba kezdett, hogy felvételt nyerhessen a teológiára is.

A vezetőség persze ellenezte, hogy egy nő bármilyen formális teológiai képzésben vegyen részt, ám ő annyira elszánt volt, hogy végül mégis megengedték neki az órák látogatását, és vizsgázhatott is, de nem kaphatott róla diplomát.

„Ha az evangélium jó a férfinak, jó a nőnek is, és én meg fogom tanulni, akkor is, ha senki nem ad rá engedélyt” – jelentette ki határozottan.

A teológusi diploma hiánya azonban nem akadályozta meg abban, hogy kiválóan írjon és karizmatikusan szónokoljon, nem kellett hozzá neki semmiféle engedély, hiszen olyannyira élvezte a szellem szabadságát, hogy még héberül és görögül is megtanult.

„Hiszem, hogy a nőknek is joguk van prédikálni! Istent nem kötik az emberek társadalmi konvenciói” 

– mondta egy alkalommal.

Feminista teológia

1847-ben, Pál apostol írásairól írt exegézise az Oberlin Quarterly Review-ban jelent meg, és ezzel megteremtette a ma ismert feminista teológiának az elméleti alapjait. Ragaszkodott ahhoz, hogy Pál nőkről szóló különféle kijelentései kizárólag egy meghatározott időszakra vonatkoznak, és a XIX. században már más elveket kell követni.  

Annak ellenére, hogy ebben az időszakban még igen ritkán kértek fel nőket nyilvános beszédre, Antoinette Ohióban és New Yorkban sok-sok ember előtt beszélt a rabszolgaság elleni küzdelemről és a nők jogairól.

„Az igaz hit nem behódolás, hanem átalakulás. Nem bilincsbe veri a lelket, hanem lángra lobbantja” – mondta sokszor. 

Mivel nem kapott prédikátori engedélyt, úgy döntött, hogy átmenetileg feladja lelkészi ambícióit, ezért a The North Star című lapban hirdette haladó eszméit, ezzel pedig nagyon sok nőhöz eljutottak fontos és úttörő gondolatai.

1850-ben felszólalt az első országos nőjogi konferencián, ahol beszédet mondott arról, hogy a kizárólag férfiak által hozott törvények soha nem szolgálhatják teljes mértékben a nők jogait és érdekeit. Nagy sikert aratott, és ennek köszönhetően országos előadókörútra indult.

Végre megkapta az engedélyt

„Azért lettem lelkésznő, mert van egy üzenetem, amelyet nem hallgathatok el” 

– mondta, amikor végül 1851-ben mégis megkapta prédikációs engedélyt a Kongregacionalista Egyháztól. Luther Lee radikális metodista lelkész szentelte pappá. Egy évvel később, 1852-ben pedig azt is felajánlották neki, hogy lelkész lehessen a New York állambeli South Butlerben.

Házasság

Bár Brown sokáig úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha egyedülálló marad, mivel függetlenebb lehet, mint a házasok, ám Samuel Blackwell olyan férfi volt, aki mindenben támogatta a törekvéseit, így 1856. január 24-én összeházasodtak. Hét gyermekük született, akik közül kettő csecsemőkorban meghalt. Öt gyereket neveltek, miközben Antoinette megállás nélkül dolgozott, ám a háztartási és a gyereknevelési kötelezettségek miatt már ritkábban szónokolt, főként írásban terjesztette haladó nézeteit.

Műveiben arra ösztönözte a nőket, hogy férfias szakmákat keressenek, a férfiakat pedig a háztartási feladatokban való részvételre buzdította, ugyanakkor továbbra is úgy gondolta, hogy a nők elsődleges szerepe az otthon és a család gondozása, ami persze nem zárja ki azt, hogy másban is kiteljesedhessenek.

„Egy nőnek nem kell feladnia sem az értelmét, sem az egyéniségét, sem pedig a hivatását azért, hogy anya lehessen” – mondta.

Blackwell számos jelentős művet publikált a teológia, a tudomány és a filozófia területén. Úgy gondolta, hogy mind Darwin, mind pedig Spencer olyan gondolkodók, akik kizárólag a férfiak nézőpontjából vizsgálták meg például az evolúciót, és nyíltan szembeszegült az elavult nézeteikkel.

Blackwell azt állította, hogy a társadalomban élő nők megértéséhez maguknak a nőknek kellene tanulmányozniuk önmagukat és egymást.

Bizonyos könyvei ma már nemzeti kincsnek számítanak, és szabadon olvashatók:

Studies in General Science 

The Philosophy of Individuality 

The Sexes Throughout Nature

Női jogok

Míg sok nőjogi aktivista ellenezte a vallást azon az alapon, hogy az a nők elnyomását szolgálja, Blackwell rendíthetetlenül hitte, hogy a nők aktív részvétele a vallásban előremozdíthatja a társadalomban elfoglalt helyzetüket is. 

„Nem várhatjuk meg, míg a világ készen áll az igazságra, úgy kell élnünk, mintha már készen volna” 

– mondta.

1860 áprilisában visszatért az Oberlin College-ba, hogy előadást tartson „Férfiak és nők” címmel. Szónoki képességeit ezzel még volt alma matere is elismerte. 

1873-ban Blackwell megalapította a Nők Előrehaladásáért Egyesületet (Association for the Advancement of Women), hogy a nőket érintő, hasonló szervezetek által figyelmen kívül hagyott kérdésekkel is foglalkozhasson, 1891-ben pedig a New Jersey-i Női Szavazati Jog Egyesület elnökévé választották.

Az Oberlin College 1878-ban, illetve 1908-ban tiszteletbeli mester-, illetve doktori fokozatot adományozott Brownnak.

1878-ban végül jelentkezett az Amerikai Unitárius Szövetséghez, ahol szintén elismerték lelkészként, és unitárius templomokban prédikált, de folytatta az előadókörútjait is. 

A United Church of Christ – amely az ő gyökereiből nőtt ki – ma az egyik legprogresszívebb felekezet az USA-ban: különösen a nőket és az LMBTQ-közösség tagjait szolgálja.

Hosszú és tevékeny élet

1914-ben, a nyolcvankilencedik születésnapját úgy ünnepelte meg, hogy fákat ültetett a saját magánerdőjében, a Martha's Vineyardban. 

Antoinette Brown Blackwell 1921. november 5-én, 96 éves korában hunyt el a New Jersey állambeli Elizabethben, de újító szellemét azóta is sokan és sokféleképp őrzik.

1993-ban beiktatták a Nemzeti Női Hírességek Csarnokába. 2017-ben pedig az amerikai Egyesült Egyház (United Church of Christ) hivatalosan is emléknapot rendelt el tiszteletére. 

Egyre több amerikai női lelkész, teológus és feminista kutató tér vissza hozzá – különösen azok, akik nem akarnak választani a spiritualitás és a társadalmi igazságosság között.

Alaptézisét sajnos azóta is sok helyen megkérdőjelezik, pedig mennyire igaz: „A nemek természetüknél fogva nem egyenlőtlenek, csak különböznek egymástól”.

Both Gabi