A Pesti Napló tudósításaiból sok mindent megtudhatunk a 114 évvel ezelőtti tragédiáról. Például azt, hogy a festő Göröncsér-Gundel János, a gazdag és híres (ma már tudjuk: dinasztiaalapító) vendéglős fia évek óta szerette Grünblatték lányát, együtt jártak festőiskolába. „Grünblatt Ilonka szép, magas, barna leány, finom lelkű s rendkívül intelligens. […] Gundel megkérte a jómódú leány kezét s a leány szülei örömmel egyeztek bele a házasságba. Gundel dúsgazdag szülei azonban ellene voltak fiuk szándékának.” Sőt, az apa megtiltotta a lánykérést, ezért az elkeseredett ifjak úgy döntöttek, véget vetnek az életüknek.

Mivel a lányos szülők támogatták a szerelmüket,

a pár sok időt tölthetett kettesben Grünblatték Lipót körút 15. szám alatti lakásának műteremszobájában, amelyben Ilona festeni szokott, és amely egyben hálószobaként is szolgált számára. (Igen tehetségesnek mondták egyébként a 18 éves lányt, a Kéve művészcsoport kiállításán „három szépen sikerült képével szerepelt”.)

1908. június 13-án, délben jelent meg Gundel János Grünblattéknál. Megebédeltek a családdal, majd miután az apa lement az egyik közeli kávéházba, Grünblattné pedig lepihent, a fiatal pár a műterembe ment. Fél négy tájban Grünblattné revolverlövésekre riadt föl.

A műteremben az ágy mellett találta meg a párt, Ilona Gundel holttestére borult. A férfi szíven lőtte, mielőtt a saját szájába vette volna a revolver csövét.

Gundelen már nem lehetett segíteni, de a lány élt, eszméletlenül szállították a Herczel-féle szanatóriumba. A kivonuló rendőröknek Grünblattné zokogva mesélte, hogy fogalmuk sem volt róla, mit terveznek a fiatalok. És elárulta azt is, hogy a lánya, mielőtt elájult, azt mondta neki: Ich auch! (Azaz: én is.)

„Aztán ráhanyatlott a Gundel holttestére.”

A rendőrség Gundel pénztárcájában egy május 23-án írt búcsúlevelet talált, tehát hetek óta készültek arra, hogy ha nem lehetnek házasok, akkor meghalnak. 

Ez állt a levélben: „Ne tartsanak felettünk semmiféle egyházi Szertartást […], ne adjon senki sem virágot vagy koszorút, mert a babér azt illeti meg, akinek a halálba sikerült bennünket kergetni.”

Kiderült, hogy Gundel az öngyilkosság előtt több levelet is küldött a barátainak, elrendezte ügyeit. Az egyik barátjának ezt írta: „Az apám sosem fog a házasságba beleegyezni. Azt nem bánná, ha a leány a szeretőm lenne, de azt már nem engedi meg, hogy feleségül vegyem.” A barátok tudni vélték az okot: Gundelék nem akarták, hogy fiuk zsidó lányt vegyen el. A festő remélte, meg tudja győzni őket valahogy. De nem sikerült, ezért elhatározta, hogy akkor inkább a halált választja. 

Huszonhat éves volt ekkor. Ígéretes tehetség. Habár először kereskedelmi akadémiára adta az apja, amikor látta fia vonzalmát a művészethez, támogatta törekvéseit, így a tehetős família immár Göröncsér művésznevű sarja Bordeaux-ban képeztette magát, majd Szablya-Frischauf Ferenc festő tanítványa lett, és a Kéve alkotói csoport tagja, akárcsak későbbi szerelme.

Anyagilag azonban a férfi nem tudott függetlenedni a szüleitől, az ő Reáltanoda utca 18. alatti lakásukban lakott.

Állítólag voltak jelei annak, hogy mire készül. Így ír erről a Pesti Napló 1908. június 16-án: „Talán még két hónapja sincsen, hogy a Gyermekvédő Liga a Könyves Kálmán részvénytársaság helyiségében aukciót rendezett. Göröncsér-Gundel Jánosnak is eladásra került egy képe s mikor egy előkelő úr megvette, látta, hogy nincsen rajta a Göröncsér-Gundel neve. Odament hozzá s azt kérdezte: – Miért nem tette rá a nevét a képre? A fiatal festő szomorúan mosolygott: – Minek?

Egy esztendő múlva úgy sem fogják tudni, hogy ki voltam…”

Gundel János és családja fényképe. Bal oldalon Antal ül, mellette Katalin áll, édesapja fogja a kezét. Középen Gundel Jánosné Kommer Anna ül, ölében Ferenccel. A kanapén áll Károly, a jobb szélen János ül – Forrás: MaNDA / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Budapest

Grünblatt-Máté Ilona túlélte a mellkaslövést.

Megoperálták, és mivel a szívet nem érte el a golyó, felgyógyult.

Az eset óriási figyelmet kapott, és hogy a család renoméját helyreállítsák, Gundel Károly, az öngyilkos festőművész öccse, levelet írt a Pesti Naplónak, ebben azt állította, atyja nem azért nem engedélyezte a házasságot, mert az ara zsidó volt. „Édes atyám és szerencsétlen végű bátyám között a házasság tervéről csak egyetlen egyszer, körülbelül egy évvel ezelőtt volt szó, amikor atyám kijelentette, hogy elvi kifogása a házasság ellen nincsen, de addig, míg bátyám némi önálló keresetet kimutatni nem képes, beleegyezését a házassághoz nem adhatja. Ebből nyilvánvaló, hogy édesatyámat nem vallási szempont vezérelte, hanem csakis fia és jövendőbeli biztos megélhetését kívánta ezáltal biztosítani. Soraim közlését megköszönve, vagyok a tekintetes szerkesztőségnek tisztelő híve, Gundel Károly.” 

Grünblatt Ilona hosszas kezelések után felépült.

De nem tudta elfogadni szerelme halálát, és mindennap kiment hozzá a temetőbe. Aztán 1908 szeptemberében, egy vasárnapi ebéd után azt mondta, lepihen.

Kivárta azt az órát és percet, amikor Gundel János június 13-án meghalt, és főbe lőtte magát egy, a szobájában rejtegetett pisztollyal. Utolsó kívánságának megfelelően a kedvese mellé temették el.

Állítólag a történet öngyilkossághullámot indított el Budapesten, és több pár követte a két festőt a halálba. Görbe Lili színésznő, aki betegsége miatt nem tudott dolgozni, is a hír hallatán döntötte el, hogy véget vet az életének: pisztollyal lőtte magát mellbe.

Grünblatt-Máté Ilona és Gundel-Göröncsér János haláláról még Ady Endre is megemlékezett: „Emberek élnek közöttünk, akik Jókai által és szerint élnek, aranyködben. Az örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó életszépség nem halt meg. Ők se a világban éltek Gundel-Göröncsér és Máté Ilona. Máté Ilona, aki most úgy ment el halott vőlegényéhez, mint ahogy Jókai írta volna.”

Kurucz Adrienn

Forrás: ITTITTITT