Főzőműsorok szerkesztőjeként ezeket a tuti időspóroló trükköket tanultam – Flóra konyhai tippjei
Néhány hete megírtam, hogy milyen trükkökkel igyekszem csökkenteni az általam nem annyira kedvelt takarítási feladatokkal töltött időt. A nagy sikerre (meg a kommentekből kapott sok új időspóroló ötletre) tekintettel folytatom, csak éppen most a főzést meggyorsító ötleteimet gyűjtöttem össze. Imádok a konyhában tenni-venni, de ez nem jelenti azt, hogy a hétköznapokon (főleg az idő hiánya miatt) nem a villámgyorsan összedobott vacsorákra szavazok. Meg azért, mert mire nekiállok, már mindenki nagyon éhes. Éppen ezért legyen szó mikróról, apró eszközökről, egyszerűsítő tippekről, minden lehetőséget megragadok az időspórolásra. Jó ideje dolgozom főzőműsorokban is, és tudom, hogy ami egy videóban 15 perc alatt készül el, az a valóságban legalább fél óra, de van olyan trükköm is, amit szintén ezekből a műsorokból szereztem. A leghasznosabb ötleteimet szedtem össze most. Tóth Flóra írása.
–
Nem laknak démonok a mikróban, legalábbis az enyémben tuti nem (és a WHO is ezt mondja)
A nagy mikrós krumplis trükkömet már ebben a videóban is megmutattam, de nem győzöm terjeszteni: felaprított krumpli, vaj (vagy valamilyen növényi zsiradék), igazából nagyjából ízlés szerint (én 8 krumplihoz szoktam 2 evőkanál vajat tenni), és kb. 8-10 perc a mikróban tökéletes főtt (párolt) krumplihoz vezet. Ezt aztán össze is lehet törni, levesbe tenni vagy serpenyőben megpirítani némi vajjal… szóval szabadon tovább lehet gondolni, pont, mint a vízben fél óra alatt megfőtt krumplinál.
A másik szuper mikrós hacknek nyáron vesszük a legnagyobb hasznát, Mautner Zsófitól lestem el az ötletet:
a csöves kukorica levelestül 3 perc alatt „megfő” a mikróban
– levelek nélkül nem működik, mert azok óvják meg a kiszáradástól. Vigyázat, tűzforró lesz, én általában csipesszel veszem ki, és rácsra teszem pár percre, aztán fogyasztható is. Persze ha 10 cső kukoricát szeretnél, akkor jobb főzni, mert egyébként azt sem kell órákig (ahogy a nagymamám csinálta annak idején), forrás után 10-15 perccel már jó is a kukorica.
És akkor még egy mikrós kukoricás hack, ez nem időspórolás, hanem maradékmentés: ha sok szem nem pattogott ki a pattogatott kukoricából, akkor 10 percre vízbe áztatva őket érdemes nyomni még egy kört (ha olyat használtok, amit eleve papírzacskóban árulnak, akkor mehet vissza az eredeti zacskóba, csak jó alaposan hajtogassátok be a tetejét). Mi általában 2 adagot eszünk belőle, és abból már összegyűlik annyi megmaradt szem, hogy érdemes tolni egy újabb kört.
Még egy mikrós trükk: a citrusfélékből levet is könnyebb facsarni, és pucolni is sokkal kevésbé fájdalmas, ha előtte 10-15 másodpercre bedobjuk őket a mikróba.
Tojásos trükkök
Nagyon sok recept (főleg kalácsok, kelt tészták) esetében előírás, hogy az alapanyagok szobahőmérsékletűek legyenek. Én elővigyázatosságból a hűtőben tartom a tojást (itt már egyébként írtam arról, mit hogyan érdemes tárolni a hűtőben), ami elég lassan melegszik fel. Ezért egy tálkába meleg vizet engedek, és 10 percre belepakolom a tojásokat. Ezt akkor is szoktam, ha lágy vagy lágy közepű tojást készítek, mert ott is szobahőmérsékletről indítva tudom a perceket (lágy: szobahőmérsékletű tojás 4-5 perc főzés, krémes sárgájú: szobahőmérsékletű tojás 6-7 perc főzés, és utána hideg vízfürdő).
A főtt tojás pucolásához pedig az az időspóroló trükköm, ami egészen friss, meleg tojásoknál is működik, hogy kicsit megkezdem a tojást, ügyelek, hogy a hártyát is kilyukasszam, és utána visszateszem a hideg vízbe, és otthagyom pár percre. A víz ugyanis beszivárog a héj alá, és sokkal könnyebb lesz utána eltávolítani.
Vágóeszközök kicsit unortodox használata
Tojástéma, kicsit más oldalról: ha van egy jó tojásszeletelőd, használd ki! Főtt krumplit (rakott krumplihoz), paradicsomot, gombát, mozzarellát is szép egyforma szeletekre lehet vele vágni.
És akkor hadd meséljek a kedvenc vágóeszközömről, az aprítógépről. Hagymát csak végső esetben szeletelek kézzel, de csomó minden, amit reszelve ír a recept, aprítva is pont olyan jó.
Bevallom, még az almáspitéhez is aprítózom az almát, mert sokkal gyorsabb.
Vagy a tzatzikihez az uborkát. A tócsnihoz a mindenféle zöldségeket. (Utána ugyanúgy kifacsarom mindegyiket, mintha reszeltem volna.) Az aprítóban az a csodálatos, hogy a magvaktól a zöldség-gyümölcsökig bármi aprítható benne, egyszerre többféle alapanyag, a durvább daraboktól az egészen apróig, és mivel viszonylag sok fér bele, általában két körrel megvan a teljes mennyiség.
A korábbi, takarítós cikkemben már elmeséltem azt az elképesztő felfedezést, hogy a vágódeszkának két oldala van, és mivel ha többféle étel készül a konyhában, úgyis letörli utána az ember a pultot, mert nyilván maszatos lesz, a dolgoknak meg kézzel és géppel is elmossuk mindkét oldalát, egy deszkafordítás mínusz egy mosatlannal jár. Természetesen ugyanannak az ételnek a hozzávalóit ugyanazon a deszkán vágom (a halat, húst utoljára hagyva), hiszen úgyis összekerülnek aztán.
Forgassa a f… fene
Nagyon sok olyan recept van, ahol akkor pirul meg szépen minden oldala, mondjuk, a zöldségnek vagy húsnak, ha a sütési idő felénél megforgatod. Na, erre is van egy trükköm:
félúton egyesével forgatgatás helyett egyszerűen elő kell melegíteni a tepsit,
amiben készíted, tehát azt már használat előtt beteszem a sütőbe, és amíg felforrósodik a sütő, addig átmelegszik a tepsi is, így onnan is kapja a hőt az étel, és szépen meg is pirul. Arra figyeljetek azért, hogy óvatosan pakoljatok az előmelegített tepsibe, mert forró. (Á, nem a saját káromon tanultam meg, dehogy.)
Heti menü, előkészített alapanyagok
Általában heti menütervet írok, és, mondjuk, hagyma például viszonylag sok ételbe kell, de ugyanez igaz mindenféle aprított zöldségre, főleg a szezonálisakra (pláne, amikor végre 800 forint a spárga). Úgyhogy ezeket általában egyszerre átküldöm az aprítón vagy csak egy koszolással pucolom, aprítom, és dobozokban bepakolom a hűtőbe félig előkészítve. Ha krumpli is van közöttük, akkor egy kevés olajjal összekeverve teszem el, így nem barnul meg.
A másik rendszerszintű trükköm a titkos alapléraktáram a mélyhűtőben. Az alapleveket úgy gyűjtöm, hogy ha bármilyen nem krémtípusú levest főzök, akkor mindig a legnagyobb fazekat használom, és a léből elrakok valamennyit. Mert minden szósz, krémleves, főzelék sokkal jobb lesz, ha víz helyett alaplé kerül bele.
És akkor most jöjjön az a trükk, amit főzőműsor-szerkesztőként tanultam meg: a videókban azért készülnek el olyan gyorsan az ételek, mert minden elő van készítve, ki van mérve.
Persze az otthoni főzéshez nem kell a márkajelzéseket elrejtendő kis tálkákba kimérni mindent, de igenis időspórolás, ha először a kezed ügyébe készítesz minden alapanyagot és eszközt, és csak utána állsz neki sütni/főzni.
Azt nem mondom, hogy olyan gyors leszel, mint amit Jamie Oliver állít, de tényleg megakasztja a haladást, ha mindig rohangálni kell valami hozzávalóért.
A maradékmentés időspórolás
A krumplipüré másnapra kemény és száraz(abb) lesz, úgyhogy én serpenyőben szoktam melegíteni, sok vajjal és egy kis tejjel felfrissítve. A rizst (ami egyébként csak 1-2 napig eltartható, szóval azt gyorsan meg kell enni) szintén vajjal „élesztem újra”. Bármilyen zöldség, hal- vagy húsféle, amiből kevés maradt vagy nem olyan már másnap (a sült krumplitól a spárgáig), csodálatos omlettalapanyag (persze egy kis tésztával, ami lehet bolti is, quiche is lehet belőle). A maradék sült krumplit még akkor is elteszem, ha nem házi, mert tényleg meglepően csodálatossá teszi az omlettet.
A másik tökéletes maradékmentőm, amit mindig tartok otthon, az a bolti leveles tészta. Csigát, csavart rudakat, töltött párnácskákat lehet készíteni a maradék sonkától a bolognai szószig mindenféléből. (Egyszer egyébként egyetemista koromban, amikor még volt időm ilyesmire, csináltam házi vajas leveles tésztát, és egyáltalán nem érte meg a fáradságot, szóval nektek már nem kell kipróbálnotok.)
Nektek milyen időnyerő praktikáitok vannak?
Tóth Flóra
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / sanjeri
