Flóra, a konyhapusztító

Kezdem én, mert egy egészen friss és látványos konyhai pillangóhatás-élményem alapján találtam ki ezt a cikket: kivettem egy deszkát a konyhaszekrényből, amit nyitva hagytam, és sajnos meg is billentettem egy másik deszkát, ami estében pont a frissen elkészített (és persze tűzforró) rakott krumplira öntendő tejfölös szósz serpenyőjének nyelére zuhant. Ennek köszönhetően a tejfölös-paprikás cucc szép ívben repült végig a konyhán, beterítve a felső szekrénysor alját, a kukát, a padlót, a mosogatógépet… szóval mindent. A bő egyórás suvickolás alatt pedig eszembe jutott az összes eddigi nagyobb konyhai balesetem. Erős kezdéssel,

12 évesen felgyújtottam egy konyharuhát, de ez teljes mértékben a Buci Maci magazin hibája, amely képes volt a gyerekeknek szóló receptek közé egy karamellt elhelyezni. 

Nem csak a konyhabútoron lett egy csúf fekete égésnyom, végül a tepsit is ki kellett dobni, a karamell ugyanis örök életre belekövült. De törtem már ripityára forró jénai tetőt is (képzeljétek, úgy törik, mint az autóüveg, milliónyi apró darabra), ahogy kissé nagy svunggal vettem ki a sütőből, aludtunk el mind a sütőben felejtett lazac mellett, és keltem éjjel háromkor az átható füstszagra (szerencsére tűz nem lett). Amellett, hogy általában a konyhámban teszek kárt, vagy tíz alkalommal tálaltam fel olyan ételt, amibe néhány bőrfoszlány és némi vér is belereszelődött. Általában persze akkor, amikor vendégeknek főztem.

@tothflorka Az Erő sötét oldala néha megjelenik a konyhában. #konyhakatasztrófa #fuck #kitchenaccident #upsz ♬ Star Wars - The Imperial March Theme - Geek Music

Na, és akkor ezután az erős kezdés után következzenek a szerkesztőség tagjai:

Gyárfás Dorka, a wokok ősellensége

Televíziós hattyúdalom egy közös főzős műsor volt Wang mesterrel, aki mellett kuktáskodtam, és közben faggattam az akkori Paprika tévé számára. A forgatások még tartottak, amikor áthívtuk vendégségbe a közeli barátainkat, akik nagyon ráizgultak arra, hogy engem egy ekkora mester okítgat az ázsiai konyha rejtelmeire, és arra kértek, hogy dobjak össze valamit, amit tőle tanultam. Mindent be is szereztem hozzá – akkor vettem meg magát a wokot is –, és amikor eljött az este, megpróbáltam emlékezetből felidézni, Wang hogyan csinálta (mert persze jegyzetelni nem volt módom műsor közben). Mondanom sem kell, hogy ami nála olyan könnyűnek tűnt, az nálam azonnal csődöt mondott, már az üvegtésztát sem tudtam kiemelni időben a forró vízből, aztán meg az egész cucc letapadt a wok aljára, és úgy odaégett, hogy a wokot is ki kellett dobni. Naná, hogy kajarendelés lett a baráti vacsora vége… és egy hosszú időn át gyilkos módon mardosó kudarcélmény. Azóta vettem új wokot – de még nem mertem használni.

Bloody Borcsa (vagyis Fiala)

Gyújtottam fel konyharuhát (túl közel volt a gázrózsa lángjához), gyulladt ki a sütőm a lecsöpögő vaj miatt, sütöttem össze elválaszthatatlanul a francia lecsót a teflonedénnyel (mert közben nekiálltam a barátnőmmel csetelni) és turmixoltam be a mutatóujjamat. Ez utóbbi különösen borzasztó volt: aszalt paradicsomot próbáltam ledarálni, ami persze elakadt a botmixer küllőiben, nekiálltam ujjal kipiszkálni, és közben rányomtam a gombra. Azt azonnal éreztem, hogy kurvára fáj, de 

mivel a vérző ujjam hasonló formátumú volt, mint a darált paradicsom, nem tudtam eldönteni, mekkora a baj, 

úgyhogy (mivel rosszul vagyok a vértől) azonnal majdnem elájultam. Végül csak egy kis darab ujjvég bánta.

Ezek (vagy hasonlóak) persze mindenkivel előfordulnak, aki főz, nem is szívtam nagyon mellre. Amiért viszont rettentően röstellem magam a mai napig: épp óriási házibulit tartottam, főztem nyolcvan dolgot, amikor megérkezett a barátnőm, és hozott egy tál desszertet – valami pudingos gyümölcsös izé volt. Kapkodtam, nem figyeltem oda rá rendesen, csak fogtam, és feltettem a tálat a tűzhely tetejére. Mire észbe kaptam, a forró sütő miatt teljesen tönkrement a cucc, a gyümölcsök levet eresztettek, a puding megadta magát, az egészből lett egy tál undorító szotty. Rém kellemetlen volt. Mert egy dolog elbaszni a saját kajádat, na bumm, újra kezded. De a másikét… az nagyon ciki. Ne haragudj rám, Alfanőstény!

Both Gabi és az egyedi készítésű kristályos méz

A négyéves gyerekem lázasan feküdt, a kétéves az etetőszékben ült, a négyhónapos rám volt kötözve, én meg teát készítettem a lázasnak. Amikor a mézet raktam a teába, a kétéves váratlanul, (nem tudom, hogyan) felállt az etetőszékben, és székestül megbillent. Elkaptam, de egyúttal a fél kiló méz a kövön landolt. A lázas gyerekem a csattanásra mezítláb kirohant, és majdnem belegyalogolt a ragadós üvegszilánkokba. Fotóm – érthető módon – nincs az esetről, de hogy soha nem felejtem el, az biztos…

Dián Dóri és a szenes-fagyott rántott hús

Amikor az öcsémmel először maradtunk otthon ketten, édesanyám előre bekészített mindent, nekünk csak a melegítés-kisütés maradt (ismert minket, nem bízta a véletlenre), de még így is sikerült elbaltázni néhány dolgot. Az egyik leglátványosabb a szenes-fagyott rántott hús esete, amikor is az előre bepanírozott és lefagyasztott husikat akartam bő olajban kisütni. Azzal nem igazán voltam tisztában, hogy 

  1. hagyni kéne kicsit felengedni a fagyott hússzeleteket, 
  2. az olajat nem kell olyannyira felhevíteni, hogy épphogy csak nem lángol. 

Így hát nagyon kecses mozdulatokkal pakoltam be az atomforró olajba a kőkemény husikat, a végeredmény pedig nem lehet meglepő: 

pillanatok alatt lett az ebédünk egy részéből kívülről elszenesedett, de belül még csonttá fagyott „rántott hús”, 

ami sokkal inkább volt harcászati segédeszköz (értsd: ha hozzávágod valakihez, annak annyi), mintsem bármilyen életforma számára fogyasztható étek. Miután felismertem a problémát, a második adag már remekül sikerült, de ezt azóta is emlegetjük az öcsémmel.

via GIPHY

Pásztory Dóri és a szülinapi rémtorták

A Márton szülinapi tortáiból már egész sorozatom van, ami erre a listára kívánkozik. A zöldteás sajttorta, ami nem lett zöld, se teás, ellenben a kis tealevélkék pusztították a látványt és az ízélményt. 

A citrom tarte, ami az én esetemben sokkal inkább citromos tojásrántotta tarte lett, 

ami hiába próbáltam elfedni a szintén elrontott meringue-el, nem segített rajta. Így még teleszórtam házi készítésű Lego minifigura alakú gumicukorral (egy ismert márkát megolvasztottam, majd visszahűtöttem a kívánt formába, amitől ehetetlen állagú lett), hogy tényleg a világ legrosszabb szülinapi tortája legyen. Végül pedig a gyümölcstorta, aminek a díszítése után világosodtam meg, hogy kéne bele még egy réteg krém, úgyhogy a kész tortát próbáltam keresztbe elvágni. Nem sikerült.

Kerepeczki Anna és a fejre esett melegszendvics

Mindent kaját úgy ejtek el, hogy az már menthetetlen, szerintem ehhez tehetség kell. Egyszer egy nagyon hosszú nap után már a sírás kerülgetett, és kitaláltam, hogy csinálok egy fasza melegszendót, aztán leülök sorozatot nézni. Na, amint leültem, kiborult az ölemből az egész tányér. Természetesen mindez már azután történt, miután egy jó nagy adag kechtup került a szendvicsre. Persze van, amikor képes vagyok röhögni magamon, de ez nem olyan alkalom volt.

via GIPHY

Pichler Zsófi és a nem bugyogó olaj

Életemben először sütöttem egyedül olajban krumplit. Más dolgokat már csináltam előtte, és úgy voltam vele, nem lehet olyan nehéz (a szüleim is ezt gondolták, mert ők bízták rám a feladatot). Fel is raktam az olajat, aztán türelmesen vártam, hogy szépen buborékozni kezdjen, ahogy a tésztafőző víz szokott, vagy ahogy anyánál láttam, amikor krumplit sütött (ott nyilván már benne volt a krumpli…). A buborékok csak nem jöttek, de egyre büdösebb volt a cucc, és fekete darabkák is megjelentek benne, de én még mindig nem gondoltam, hogy elég meleg lenne, mert csak nem jöttek a buborékok. Ekkor ért haza apukám, aki a szagot megérezve rögtön eltávolította a házból a lábast, aztán az ajtóból néztük, ahogy az udvaron ömlik ki belőle az oszlopnyi füst. Utána egy darabig nem próbálkoztam a főzéssel…

Meséljetek, nektek mi volt a legdurvább konyhai bakitok?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/nullplus

Tóth Flóra