–

Ennyi pénzért? Köszönöm, nem!

„Már az általános iskola 8. osztályában megfogalmazódott bennem, hogy óvodapedagógusként szeretnék dolgozni.

Pályaválasztáskor ugyan még nem voltam tisztában a pontos kezdő fizetéssel, de ma már úgy gondolom, ha valaki akkor elém teszi a pedagógus-bértáblát, lehet, hogy nem ezt a pályát választom” – kezdi a harmincöt éves Niki.

És ezzel nincs egyedül.

Az óvodapedagógus-hiány legfőbb oka Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke szerint is az anyagi – illetve erkölcsi – megbecsültség hiánya. „A fiatalok beárazzák ezt az egyébként gyönyörű hivatást, és a többségük arra a következtetésre jut – érthető módon –, hogy ennyi pénzért nem választja ezt a pályát” – mondja.

2022. január elsejétől bruttó 260 ezer forint az úgynevezett garantált bérminimum, azaz a szakmunkás minimálbér, de a pótlékokkal együtt – mint az 52 ezer forintos ágazati szakmai pótlék – sem sok mindenre elég az összeg, aminek a nettója családi és egyéb adókedvezmények nélkül 207 408 forint. Ez a pályakezdők bére, és ezt kapják tizennégy évig.

Az óvodapedagógusok fizetése ugyanis az első tizennégy évben gyakorlatilag nem emelkedik

Kivéve, ha vállalják a (nem kevés pluszmunkával és stresszel járó) portfólióírást és minősítést, amivel szintet léphetnek a pedagógus II kategóriába. Ellenkező esetben csupán a tizenötödik évtől számíthatnak béremelésre, ami a pótlékkal együtt nagyjából bruttó (!) hatezer forintot jelent. Hogy mire elég bruttó hatezer forint manapság? Mindenki bátran fejszámolást végezhet…

„A fiatalok nem hülyék.

Mutasson nekem bárki olyan szakmát, ahol perspektíva lehet, hogy az első tizennégy évben semmilyen béremelést nem kap az ember.

És itt nyilván a béremelést és a béremelkedést külön kell választani, hiszen, ahogy emelkedni fog a minimálbér és a garantált bérminimum, úgy persze ezek az összegek is emelkedni fognak, csak akkor eljutunk oda, hogy a húsz éve a pályán lévők is ugyanazt a pénzt fogják kapni, mint, akik tizenöt éve vannak ott” – teszi hozzá a PSZ alelnöke. 

„Azért tesszük, mert így helyes” – Elkészült az első kutatás arról, kik és miért segítenek az ukrajnai menekülteknek

WMN Ügy – 2022. április 22. – MD

 

Mire elég havi 207 408 forint tizenöt éven keresztül?

A már említett Niki 2008-ban kezdett óvodapedagógusként, és jelenleg is abban az állami óvodában dolgozik, ahol a pályája indult. Elmondása szerint alig jön ki a fizetéséből, egy saját lakás pedig szinte elérhetetlen vágy számára. Úgy gondolja, hiába van valaki, aki szívvel-lélekkel lépne erre a pályára, az anyagiak miatt már az sem teszi, hiszen mérlegeli, hogy ha esetleg gyereket és saját lakást szeretne a későbbiekben, akkor hogyan fog tudni kijönni a fizetéséből.

„Ebből a fizetésből pedig mindezt előteremteni és biztosítani nem lehet” – mondja Niki, aki a bértábla szerint egy év múlva, tehát a tizenötödik ledolgozott évben kerül magasabb besorolásba, ami majd béremeléssel jár (az említett bruttó hatezer forint, ugyebár.)

Itt egy pillanatra álljunk meg, és végezzünk egy gyors fejszámolást. Az ingatlan.com és a KSH friss felmérése szerint az albérletárak idén is tempósan emelkednek; országos szinten 1,9 százalékkal nőttek, Budapesten pedig 2,4 százalékos volt a lakbér emelkedése eddig. Maradva a fővárosnál: februárban 150 ezer forint volt az átlagos havi bérleti díj. Egy egyedülálló, pályakezdő óvodapedagógus esetén, ha ezzel az átlagos havi lakbérrel számolunk (ami persze Budapest egyes területein még magasabbra rúg), és ezt az összeget kivonjuk a fizetéséből, mennyi marad? És meddig tartható ez – pláne egy gazdasági válság küszöbén?

„Ezek az emberek a »Maslow-piramis alján lévő legalapvetőbb szükségleteket« sem tudják ezzel a fizetéssel kielégíteni, mint például a lakhatást, a normális étkezést. Arról, hogy kulturálódjon, szórakozzon, képezze magát, ne is álmodjon az ember” – mondja Gosztonyi Gábor.

A helyzet akkor sem könnyebb, ha a ledolgozott évek – vagy a minősítés alapján – már magasabb bérsávba tartozik az óvodapedagógus

A negyvenhét éves Ági tizenhét év munkaviszony mellett is csak sok lemondással, átgondolt költekezéssel tud kijönni a fizetéséből, de ahogy mondja: „ebbe a külföldi utazás már nem fér bele”. Majd hozzáteszi, mindezt úgy, hogy a férjével közös kasszán vannak.

„Ha van egy olyan partner, aki meg tudja teremteni az anyagi hátteret, vagy egy családi miliő, amely támogatni tudja az óvodában dolgozót, az nagy könnyebbség. Másképp nem működhet a dolog, hiszen ebből a pénzből eleve önálló életet kezdeni, családot alapítani lehetetlen. És hiába próbál néhány tehetősebb önkormányzat plusz juttatásokat, esetleg szolgálati lakást biztosítani az óvodapedagógusoknak, ez hosszú távon még így is kevés. És akkor még nem is beszélünk a túlterheltségről, kiégésről, ami komoly problémát jelent. Nem csoda, hogy a fiatalok szó szerint menekülnek a pályáról” – teszi hozzá a PSZ alelnöke.  

Már az sem segítene a hiányon, ha minden óvodapedagógus-szakra jelentkezőt felvennének

A felvételi adatok szerint idén 2234-en jelentkeztek óvodapedagógus alapszakra, ami hatszázzal kevesebb, mint tavaly, és nagyjából fele annyi, mint öt éve. Gosztonyi Gábor szerint, ha az idei jelentkezők közül mindenkit felvennének, és akit felvettek, az el is végezné a képzést, illetve el is helyezkedne a pályán, akkor lehetne nagyjából pótolni a nyugdíjba vonuló kollégákat. Ez persze irreális forgatókönyv. A valóság ugyanis az, hogy átlagosan a jelentkezők felét veszik fel óvodapedagógus-szakra – ahová a bekerüléshez komoly felvételi alkalmassági vizsgát is teljesíteni kell –, és nagy részük be sem fejezi a képzést.

A fluktuáció elég jelentős a szakon belül; ez Gosztonyi Gábor szerint nem lemorzsolódást jelent, hiszen ezek a hallgatók nem a felsőoktatásból esnek ki, hanem a képzés közben inkább átjelentkeznek egy másik szakra, és ott szereznek végül diplomát.

„Az adataink szerint öt év múlva nagyjából 22 ezerrel lesz kevesebb pedagógus a teljes az közoktatásban. A komoly hiány viszont már most is érezhető – nemcsak a kistelepüléseken, hanem a fővárosban és egyéb nagyvárosokban is. Ezért van, hogy hiába írja a jogszabály elő, hogy két végzett óvodapedagógus kell egy csoportba, ezt már sok helyen nagyon nehezen tudják megoldani. És ezért van az, hogy 2020 végén központilag módosítottak az óvodák működési szabályzatán” – mondja a PSZ alelnöke. 

„A gyerekek mosolyából nem lehet rendezni a közüzemi számlákat” – Miért nem hagyom (még) el a pályát?

WMN Ügy – 2022. április 21. – BJ

 

Óvodai nevelés reggel nyolctól délig, avagy a teljes nonszensz

A módosított szabályzat értelmében csak nyolc és tizenkét óra között kell diplomás óvodapedagógusnak foglalkoznia a gyerekekkel, reggel és délután az oktatást-nevelést segítő alkalmazottak is lehetnek a csoportban.

Ezzel azonban szinte elkerülhetetlen, hogy ne sérüljön az óvodai nevelés minősége.

„Abban a pillanatban, hogy a gyerek belép az ajtón, egészen addig, amíg el nem hagyja az óvoda területét, nevelés folyik. Ez is egy szakma, amit nem lehet dajkákra, pedagógiai asszisztensekre bízni, akikből szintén hiány van” – mondja Gosztonyi Gábor. De az ő jelenlétük is sok esetben „életmentő” lehet. Így volt ez Gábor fiának a csoportjában is: az ott dolgozó egyetlen óvodapedagógus ugyanis nem tudta volna elvégezni az iskolafelkészítést a dajka segítsége nélkül, aki miközben a felkészítés zajlott, lefoglalta a többieket.

„Erre kellene a két óvodapedagógus, hogy ezeket a feladatokat meg tudják oldani. De ehhez hasonlóan sok csoportban már nincs két óvodapedagógus” – teszi hozzá.

Pedig az iskolafelkészítéskor szerzett alapok iszonyúan fontosak, és nagyban meghatározzák, hogyan lesz jelen a gyerek az oktatásban; mennyire lesz kudarcos az első éve, ami hosszú időre determinálhatja az iskolához való hozzáállását.

Beláthatatlan következmények

Az óvodapedagógus- és általában a pedagógushiány hosszú távú következményei túlzás nélkül: beláthatatlanok.

„Valószínűleg óvodákat kell majd összevonni, csoportokat megszüntetni, ha nem lesz elég óvodapedagógus – ami mind nem a szakmaiság irányába mutató döntés, inkább kényszermegoldás. Így ugyanis a csoportokon belül nőni fog majd a létszám, ami az egyéni fejlesztés, a gyerekekre való értő odafigyelés és a velük való foglalkozás minőségének a kárára megy. Arról nem is beszélve, hogy az így létrejövő, nagy létszámú huszonöt–harminc fős óvodai csoportok könnyen válhatnak az agresszió melegágyává (a jogszabály szerint, ha jól tudom másfél–két négyzetméter kellene, hogy jusson egy gyerekre, és halkan jegyzem meg, hogy a börtönben is négy négyzetméter a sztenderd)” – mondja a PSZ alelnöke, aki arra is figyelmeztet, hogy óvodapedagógus nem terem egyik napról a másikra.

Ha már most elkezdené a kormány a béreket rendezni, és ennek hatására megindulna a jelentkezés az óvodapedagógus- szakra, leghamarabb akkor is csak öt év múlva tudnának elhelyezkedni a frissen végzettek.

És addig? Maradnak a kényszermegoldások, a lavírozás, aminek a még pályán lévő óvodapedagógusok mellett a gyerekek isszák meg a levét.

A változásra égető szükség van – már most

Mert az a néhány elhivatott ember sem fog a végletekig kitartani. Hiszen egyáltalán mi tarthatja őket a pályán? Nikit és Ágit a gyerekek szeretete, az ő fejlődéseik, sikereik, az iskolafelkészítésük és nevelésük eredményessége – persze amíg mindezt nem fogják ellehetetleníteni az összevonásokkal létrejövő óriás csoportok által.

Ahhoz, hogy ez az egyébként gyönyörű pálya tényleg vonzó legyen a fiatalok számára, Gosztonyi Gábor szerint elsőként a béreket kellene rendezni, valódi életpályát biztosítani.

„Az állami szférában dolgozók a rendszerváltás óta elfogadták, hogy a versenyszférához képest valamivel kevesebb a bérük, de azt is tudták, hogy cserébe kiszámítható életpálya áll előttük. Ehhez képest az olló mára már teljesen kinyílt, a versenyszféra fizetései teljesen elszakadtak a közszféra béreitől. A pedagógusok átlagbére nagyjából a diplomás átlagbér hatvan százaléka alatt van. Égető szükség volna a bérrendezésre, és arra, hogy ez a szakma visszakapja a neki járó társadalmi presztízst” – mondja a PSZ alelnöke.

  

Ehhez azonban szerinte nemcsak az óvodapedagógus-képzés reformjára lenne szükség, hanem egy önálló oktatási minisztériumra, ami nem valami részeként létezik, mint az EMMI-ben.

Emellett más kormányzati hozzáállás, más gondolkodás kellene, ami nemcsak pénz, hanem politikai akarat kérdése.

„Olyan nemzeti konszenzusra lenne szükség – bár ezt a kifejezést már jócskán elhasználták –, amely nem hagyja, hogy négy vagy tízévente más-más irányba rángassák a közoktatás szekerét” – mondja. Ez a rendszer így már nem működik – vagyis a társadalom számára valamennyire igen, hiszen reggelente kinyitnak az intézmények, ergo, van hová »betenni« a gyereket. De az, hogy ott milyen minőségi munka folyik, hogy a gyerek megkapja-e azt a felkészítést, amire a továbbiakhoz szüksége lesz, és amihez egyébként minden gyereknek joga van, nem mindenki számára derül ki.

A szülők nagy része csak később fog rájönni, micsoda károkat szenvedtek el így a gyerekeik. A jövőnk.

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/vgajic