Balatoni József: Szabadon nevelni – Az élménypedagógia nemcsak a gyerekeket, hanem a nevelőket is segíti

– 

Nagyon sokszor beszéltem már arról, hogy az élménypedagógia elkötelezett híve vagyok, de még mindig nem eleget

Igyekszem a lehető legváltozatosabban használni ezt a fantasztikus módszert. Sok-sok képzést elvégeztem ezzel kapcsolatban. De lehet, hogy sokan nem tudják még, mi is az az élménypedagógia, hol lehet ezt elsajátítani, miért jó, és egyáltalán hogyan alkalmazható?

Az élménypedagógia alapjai sokféle nevelési mozgalomban fellelhetők, mint például a szabadtéri nevelésben (outdoor education), a kalandpedagógiában (challenge education), a szomatikus nevelésben (somatic education), a tudatos pedagógiában (awareness education), az emberközpontú pedagógiában (humanistic education), a szabadidő-pedagógiában (recreational education) és a játékpedagógiában (play education).

Az outdoor élménypedagógia – vagy más néven kalandpedagógia – a német Kurt Hahn nevéhez fűződik. Hahn 1920-ban, Németországban alapított iskolát, a Salem Schulét, mely egy merőben újfajta képzési modell, az úgynevezett tapasztalati oktatás szerint működött.

A tapasztalati oktatás célja az akadémikus tudás megszerzése helyett a személyiség és az érettség fejlesztése az aktív tapasztalatszerzés folyamatán keresztül.

Hahn elképzelése szerint (mely később messzemenően igazolódott) bizonyos tapasztalatok önmagukban is a legkülönbözőbb szociális készségek (például együttműködés, tolerancia, segítőkészség, közös problémamegoldás) fejlődését eredményezik. A módszert a képzés, fejlesztés és gyógyítás legkülönbözőbb területein alkalmazzák.

A kalandpedagógia integrálja a tapasztalati tanulás módszerét és a szabadban, természetes környezetben végzett fizikai jellegű gyakorlatokban alkalmazza azt. Ezen programok során a résztvevők az outdoor-gyakorlatokat megoldva szereznek tapasztalatokat, amelyekből – a feladatokat követő megbeszéléseken logikai ívet teremtve a szimbólumként használt gyakorlat és a mindennapi élet témája között – a valós életben felhasználható tanulságokat fogalmaznak meg.

Kutatások is bizonyítják, hogy az outdoor élménypedagógia, a tapasztalati oktatás más módszereknél hatékonyabban segíti elő a komfortzónából történő kilépést, ezáltal maradandóbb tanulást és változást biztosít.

Ennek oka, hogy a nagyobb fizikai kihívással járó szabadtéri (outdoor) gyakorlatok az átlagnál mélyebben „érintik meg” a résztvevőket, nagyobb kihívást jelentenek, erősebben hatnak az érzelmekre, és sokszor életre szóló élményeket nyújtanak. Önálló terápiás és pedagógiai módszerként is alkalmazható, valamint modulként beépítve más terápiás és oktatási folyamatokba fokozhatja azok hatásfokát. 

Az élménypedagógia egyik legismertebb kortárs elmélete David Kolbé nevéhez fűződik, aki egy négy szakaszból álló (tapasztalat, reflexió, általánosítás, alkalmazás) tapasztalati tanulási ciklust fogalmazott meg.

Az élménypedagógia számos eszközt használ a meséktől kezdve a szituációs játékokon át egészen a szerepjátékokig

Ezt sokszor egy úgynevezett keretmesébe ültetik, melyben a feladatot a pedagógus ismerteti a szabályokkal és a célokkal együtt. Onnantól kezdve viszont a résztvevők – akár egyénileg, akár párban, akár csoportosan – közösen találják ki, milyen módon kívánják a feladatot a célnak megfelelően végrehajtani.

A pedagógus itt facilitátorként van jelen, és adott esetben irányított kérdésekkel segítheti a munkát.

Ezután következik a kipróbálás, amikor is végrehajtják a feladatot, amelyből kiderül, hogy az ő általuk kigondolt megoldási stratégia működik-e, vagy sem.

A feldolgozás során lehetőség van átbeszélni a tapasztalatokat, a siker vagy éppen a kudarc okát, vagy éppen egy teljesen új megoldási metódust kidolgozni. Ha a helyzet úgy kívánja, lehetőség van újbóli megvalósításra, a sikeresebb vagy könnyebb végrehajtás érdekében.

Ez a módszer egy teljesen új és megváltozott szerepet kíván meg a diákoktól és a pedagógusoktól is.

Sokszor például ez okoz nehézséget, mert a pedagógus nehezen vonul háttérbe, nehezen türtőzteti magát, ha azt látja, hogy rossz irányba halad a megoldás, bár ha úgy vesszük, sosincs ebben rossz irány, maximum a cél nem valósul meg. A diákoktól pedig nagyfokú aktivitást, a tudást maguknak megszerző attitűdöt vár el, ami szintén okozhat nehézségeket. Az alkalmazás igen sokrétű lehet, hisz a közösségépítésen át a tényleges tanulási folyamatig bárhol felhasználható.

Én rengeteget kísérletezem azzal, hogyan lehet ezt a történelembe ültetni, egy uralkodó döntéseit kitalálni vagy éppen római légióként menetelni. Több száz gyakorlat van a tarsolyomban, amiket folyamatosan lehet alkalmazni, adaptálni, variálni. Nagy hiba, hogy a gyakorlataimat a fogadalmam ellenére szinte sosem írom le, szóval csak a fejemben, illetve az osztályok emlékezetében élnek, pedig már egy könyvet meg tudnék velük tölteni. Talán egyszer…

Rengeteg mindent fejleszt a diákokban ez a módszer

Többek között a kommunikációt, a kooperációt, a problémamegoldó képességet, a konfliktuskezelést, a kreativitást, szóval mindent, amire szerintem a XXI. században szükség van. Emellett pedig nagyon élvezetes, és a gyerekek általában szeretik ezeket a gyakorlatokat.

Hisz ki ne szeretne úgy tanulni, hogy közben játszik, fejlődik, és szinte észrevétlenül a birtokába kerül a tudás?

Természetesen nem mindent lehet így tanítani, és nem is kell mindig így tanítani, de akár egy óra eleji rövidebb játéknak, akár egy táborban vezetett tréningnek nagyon jó. 

A velem táborozó diákok tudják ezt, mert minden táborban van tréningnap, és mindennap van valami gyakorlat. Amikor hét év után az utolsó táborban – ami körülbelül a huszadik volt – mondtam a srácoknak, hogy most már nem tartok tréninget, ők maguk kérték, hogy „de, legyen, mert az a tábor része”, és amúgy is nagyon szeretik.

Azért hét évig izgalmasnak, változatosnak lenni ugyanannak a társaságnak nem könnyű feladat. Igen, ez a pedagógusoktól is folyamatos megújulást, agyalást, és befektetett energiát vár el, de megéri, tényleg.

Főleg az eleje strapás, mert az embert érik kudarcok, ami nem baj, sőt, az is viszi előre az élménypedagógust. A képzések elvégzése is meló, az eszközök legyártása, a feladatok megértése, alakítása is. De egy idő után annyi gyakorlat lesz az ember kezében, hogy ez már tényleg rutinná válik, és sokkal könnyebb is lesz.  

Én szerencsés helyzetben vagyok

Hisz személyesen megismerhettem Bányai Sándort, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely vezetőjét – ő a Kontyfában volt régen szabadidő-szervező, ahol én kilenc éve dolgozom – aki szerintem az élménypedagógia egyik hazai mestere.

Hihetetlen nagy tudása, magával ragadó személyisége, és szinte kimeríthetetlen energiája van neki is, és a szakmailag elismert kollégáinak is.

Volt szerencsém náluk több alapozóképzést, illetve a haladóképzést is elvégezni, de emellett foglalkoznak bibliai élménypedagógiával, erőszakmegelőző képzéssel, SNI-s gyerekeknek szóló fejlesztő képzésekkel, szexuálpedagógiával, sőt táborvezetési tanfolyamot is tartanak.

Amit én nagyon szeretek náluk, hogy minden képzés gyakorlatorientált, tehát résztvevőként nem ülsz és jegyzetelsz, hanem napokig játszol, és minden gyakorlatot kipróbálsz. Én is hiszek abban, hogy így lehet ezeket a legjobban elsajátítani, miközben tényleg új löketet, és rengeteg energiát kapsz. 

Mind szakmailag, mind emberileg rengeteget tanultam tőlük, ők indítottak el ezen az úton, és időről-időre kísérnek is rajta. Amit a táborokról, az élménypedagógiáról tudok, azt tőlük tudom, én pedig hozzátettem a saját szakmaiságomat, személyiségemet, kreativitásomat.

Talán soha nem volt még ennyire szükségünk arra, hogy tartsuk magunkban, a kollégáinkban és a gyerekekben a lelket! A jövőnkért érdemes folytatni a munkát!

Balatoni József

A cikkben szereplő fotók a szerző sajátjai

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/SolStock