–

Azt meséli az egyik fiam fogmosás közben (amikor hirtelen tele lesz mondanivalóval), hogy az osztálytársai nem hiszik el neki, hogy a dinók pisije valahány százalékban benne van az esőben. Mondom neki, hogy ez tök normális, én sem hiszem el. Márpedig benne van – magyarázza –, mert nemrég olvasta egy könyvben, hogy a földből elpárolgott vízből lesznek a felhők, amikből aztán csapadék hull, így a víz visszakerül a földbe, és ez egy folyamatos körforgás. Ha egyszer a dinók valaha a földbe pisiltek, abból a folyadékból még mindig ott kell lennie egy picinek az esőben – okoskodik.

Istenem, ilyenkor annyira szeretném, ha lenne a családban egy természettudományos szakember, aki meg tud felelni a gyerekek naponta felmerülő koncepcióinak vagy kérdéseinek. Jobb híján visszakérdezek, hogy honnan származik az információja, és kiderül, hogy a Müpa könyvesboltjában olvasta. Ugyanis hétvégén azt a programot találtuk ki, hogy amíg nem lehet kirándulni, addig ellátogatunk oda, és elütünk az épületben néhány órát. Nem kis meglepetésben volt részünk.

Már akkor gyanús lehetett volna a dolog, amikor nem találtunk könnyen parkolóhelyet. Ki számít arra, hogy vasárnap délelőtt a Müpában hemzsegnek az emberek? Pedig majdnem ez a helyzet, de legalábbis nyüzsgő gyerekvárosba csöppen az ember, amikor kiszáll a liftből, és betoppan az előcsarnokba, ahol máskülönben ünneplőbe öltözött felnőttek udvariaskodnak egymással. Most meg gyerekzsivaj tölti be a teret, és a háttérben egy zenekar mutogatja a hangszereket. Kellemes káosz uralkodik mindenütt, és

ha eddig nem hittél az emancipációban, most bizonyítékot kapsz rá, mert legalább annyi apuka rohangál a gyereke után, mint ahány anyuka, de inkább több.

A koncerttermek kivételével az épület minden sarkában más és más program kínálkozik, és várja 0-tól 12 éves korig a látogatókat. A gyerekkoncert és a százféle kézműves foglalkozás az alap, de vannak olyan különlegességek is, mint például a Müpa saját fejlesztésű VR-játéka, ami a legnagyobb vonzerővel bírt az én kilencéves, képernyőfüggő, a technológia bűvöletében élő gyerekeim számára. Ezt céloztuk be, igazából ezért jöttünk. A játék csak iskoláskorú gyerekeknek ajánlott, és közülük is főleg azoknak, akik még csak ismerkednek a hangszerekkel, de van affinitásuk a zene iránt. Az enyémek tökéletesen kimerítették a célcsoport fogalmát.

Egy rövid sorbanállás után – ugyanis hatalmas az érdeklődés a rendelkezésre álló három készülék iránt, amin fejenként nyolc perces program szórakoztatja a gyerekeket – a fejükre húztak egy fejhallgatóval kiegészített, távcsőre emlékeztető szemüveget, és ezzel egy pillanat alatt lehasították őket a körülöttük zsivajgó valóságtól. Immár egy másik világban találták magukat, mi meg kívülről bámultuk, ahogy beszippantja őket egy ismeretlen univerzum. Néha ide-oda forogtak, és magukat ünnepelve mutogattak – gondolom, amikor sikerrel vettek egy akadályt. Mint utólag kiderült, egy mine craftra emlékeztető szobában találták magukat egy mine craft-figurákra hajazó család körében. Nekik otthonos közeg. De ez a virtuális család nincs egyedül, hanem minden tagja egy hangszert mutat be, majd egy-egy ismertető után jön a feladat: fel kell ismerni a hangjukat. Három szintet kell teljesíteni, mindig egyre nehezebbeket, miközben az ország legjobb muzsikusai játékát hallgatják. (Többek között Egri János, Balázs Elemér, és a Zeneakadémia népzene szakos hallgatói szólaltatják meg a hangszereket.)

Nem tagadom, van egy kis ijesztő hatása annak, ahogy a gyerekeid eltűnnek egy fejükre erősített készülék mögött, és megszűnnek részt venni a valóságban. Kívülről nézve furcsa érzés, nekik nyilván természetes. De amíg ott vannak mellette a hagyományos foglalkozások, amíg nyolc perc virtuális kirándulás után leülhetnek bábot farigcsálni, ecsettel dolgozni, vágni-ragasztani, rajzolni, addig nem hiszem, hogy ezzel gond lenne. És a VR-játék nagy előnye, hogy felkelti a gyerekek érdeklődését a hangszerek, illetve a zene világa iránt. Egy másik asztalnál pedig tovább fejleszthetik a frissen megszerzett tudást, és már képek nélkül, pusztán hang alapján kell a hangszerek között eligazodniuk. Mivel a virtuális utazás egyértelmű sikert könyvelhetett el, már készül belőle egy újabb verzió, ami még komplexebb feladatokat, még több interakciót kínál majd.

A magam részéről álmomban nem gondoltam volna, hogy egy teljes délelőtt így elröppen az épület falai között, és mivel tér van bőven, még a mozgásigényük is kielégül.

Levezetésként lestünk be végül a könyvesboltba, ahol még legalább fél órát bújtuk a kiadványokat, ki-ki azt, ami őt érdekelte. A gyerekek számára ez is egy külön program volt, és kivételesen még vásárlásért sem nyúztak, úgy élték meg, mintha könyvtárban jártunk volna. Mivel én is elmerültem a saját vadászatomban, a dinók pisijéről csak két nappal később értesültem. De le merném fogadni, hogy a VR-játék új verziója is visszahív majd minket pár hónap múlva. 

Gyárfás Dorka

A képek illusztrációk! Fotók: Pályi Zsófia és Posztós János